Az élet… a halál ismét közbeszólt, hogy mi kerüljön a könyvajánlóba. Miközben sokan bizakodva várták, hogy megjelenjen a Für Elise című önéletrajzi történet folytatása, a történet hirtelen véget ért. Idős kora ellenére is váratlanul, ha azt nézzük, mennyi vitalitás volt az írónőben. Folyamatosan jelen volt a magyar irodalom hétköznapjaiban. Kilencvenedik születésnapján megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét, majd a Hazám-díjat.

Nagy lendülettel indult az irodalmi pályán. 1949-ben megkapta a Baumgartner-díjat, amit még ugyanebben az évben visszavontak tőle, és 1958-ig nem publikálhatott. Ez idő alatt általános iskolában tanított, majd prózaíróként tért vissza a szépirodalomhoz. Ettől kezdve áradtak belőle a hol önéletrajzi, hol más nők sorsát bemutató írások, mint például a Régimódi történet, a Danaidák vagy az Ókút. Életrajzi írásaiban szeretettel beszélt gyermekkora helyszínéről, Debrecenről, amit a város díszpolgári címmel hálált meg. Munkássága azonban határainkon messze túl is népszerű, könyveit negyvenkét nyelvre fordították le a világ számos országában, s így a leginkább ismert magyar írók egyike. Olvasótábora behatárolhatatlan. Bár művei leginkább női sorsokról szólnak, a hiteles történelmi, társadalmi háttér, valamint olvasmányos stílusa miatt népszerű a férfi olvasók körében is. Ifjúsági könyvei pedig a legkisebbektől (Bárány Boldizsár vagy Tündér Lala története) a cseperedő, identitását kereső kamaszig (Mondják meg Zsófikának!) lelkes olvasókra találnak, vagy éppen elindítanak az olvasás útján. Legismertebb története talán az Abigél, egyrészt a televíziós feldolgozás, másrészt fordulatos, kalandos eseményszövése miatt. Szabó Magda halálában is stílusos maradt: délutáni olvasás közben lépett át egy másik világba. Könyveit az örökérvényű tanulságokkal és szórakoztató mesékkel itt hagyta nekünk.