A Móricz Zsigmond köz néhány házában az elmúlt években, és különösen az utóbbi néhány hónapban több kisebb-nagyobb tűzeset történt. Leszámítva a legnagyobb lakástüzet, amit az elektromos vezeték hibája okozott, az esetek jellege és nyomai egyértelműen gyújtogatásra utaltak.

A ház gazdáját, Fazekas Csaba közös képviselőt minden tűzesetről egyből értesítettek a lakók, ő azonban hiába igyekezett mindig a helyszínre, nem tudta megakadályozni a további gyújtogatást. Az általa képviselt társasházakban egyébként a közös költség nemcsak a lépcsőház, hanem az egyes lakások biztosítását is magába foglalja. Ennek gyakorlati hasznát igazán most láthatták a lakók, mert így nem volt vita, hogy kinek meddig terjed a biztosítása, és minden kárt sikerült rövid határidőn belül helyreállítani. A legnagyobb pusztítást az egyik tavaszi tűz okozta, amikor az anyagi kár elérte a másfélmillió forintot. Az esetek többségében a lakóknak sikerült eloltani a lángokat, amelyek hol lábtörlőre halmozott rongyokból vagy szemétből, hol a reklámújságoknak kitett kartondobozból csaptak fel. Az ijedtség miatt az egyik földszinti lakó kétszer ugrott ki az ablakán. Aztán füstjelzőt szerelt fel, és az ágya mellé összekészített egy váltás ruhát. A házban óvodás, kisiskolás gyerekek laknak, akik közül néhányat egyszer kórházba kellett vinni füstmérgezés gyanújával. Sok az idős ember, akik szeretnek korán lefeküdni, és nem szeretnek éjszaka arra ébredni, hogy sürgősen el kell hagyniuk a házat, mert újra és újra veszélyben vannak.

Egy idős házaspár takaros, földszinti otthonában elmesélte, hogy több mint két évtizede, hogy ebben az utcában laknak. Soha nem volt konfliktusuk a szomszédokkal, igaz, szoros barátságokat sem kötöttek. Ahogy ő fogalmazott: „köszönőviszonyban vagyunk, de nem nézünk egymás tányérjába”. Ennek ellenére több atrocitás is érte őket. Egy alkalommal az ajtó elé kitett ládájuk terítőjét gyújtották meg, máskor a lábtörlőjükön kaptak fel a lángok. „Sokszor úgy fekszünk le, hogy félünk, nehogy véletlenül…” – kezdte az asszony, de a férje közbevágott: „Véletlen ilyet nem lehet!” A tűzesetek óta hosszabb időre csak felváltva merik elhagyni a lakásukat, a kutyájuk pedig ma is nagy ívben kerüli a pincefeljáratot, ahonnan tavasszal a nagy füst áradt. Kétszer kellett kicserélniük az ajtó előtt az összeégett linóleumot, de a küszöbhöz egyelőre nem nyúlnak, mert „ki tudja…”.

A közös képviselő szerint egy teljes házfelújítást el lehetett volna végezni annyi idő és munka árán, amit a tűzesetek felemésztettek. Végül a rendőrség tanácsára és segítségével, a lakók pénzéből kamerát szereltek fel a leginkább veszélyeztetett lépcsőházban. A felvételek segítségével szeptember 4-én a rendőrség őrizetbe is vett egy gyanúsítottat, a ház egyik középkorú hölgylakóját, akit közveszély okozás bűntette miatt előzetes letartóztatásba helyezték. A gyanút erősíti az a tavalyi eset is, amikor az asszony saját otthona magára gyújtásával tett pontot egy családi összetűzés végére.

Megnyugvást azonban csak néhány órára hozhatott a rendőrségi akció, mivel már másnap újra felcsaptak a lángok. Néhány lakó szerint a környéken csellengő kiskorúak is felelőssé tehetők egyes esetekért, de a rendőrség arról tájékoztatott, hogy az év folyamán több, a környéken megforduló gyereket is kihallgattak, a tűzesetekkel azonban nem lehetett összefüggésbe hozni őket. A házban többen is azon a véleményen vannak, hogy a sok díjazás és ünneplés ellenére igenis bizonytalan Százhalombatta közbiztonsága.

Most minden érintett abban bízik, hogy hamarosan véget ér a rémálom, visszatér a csend és a rend a Móricz Zsigmond közbe.
Százhalombatta lakosságának legnagyobb része a lakótelepen él. Kis területen sok ember, sok élet munkája, eredménye koncentrálódik. Amit a tűz megpörköl, azon örökre ott marad a nyoma. Egy-egy ilyen eset rettenetes megpróbáltatás, hiszen nemcsak a tárgyi értékekben okoz költséges károkat, hanem helyrehozhatatlan sebeket hagy az emberek lelkében is, akik békére, nyugalomra, biztonságos menedéket adó otthonra vágynak.