Állítólag a graffitis társadalmon belül sem tartják sokra a „tegeseket”, akik nem rajzokat készítenek egy-egy felületre, hanem csak egy egyszerűen és gyorsan elkészíthető jellel látnak el mindent, amit tudnak.
Ez jel a tag (Ejtsd: teg, a továbbiakban kiejtés szerint.) A szó angol eredetű informatikai szakkifejezés, a jelentése címke. A firkálók világában mindenkinek saját címkéje – tegje – van, ami csak rá jellemző. A többiek felismerik a másik tegjét, akinek pedig nincs szerencséje, azt hivatalos helyen is beazonosíthatják a teg alapján, vagyis aki jelöl, önmagát is megjelöli.
Ez történt Százhalombattán is, ahol az utóbbi hónapokban tizenhat firkáló került a rendőrség látókörébe. Hét gyanúsított – hat fiatal és egy gyermekkorú – már vallomást tett, hamarosan a további kilencet is kihallgatják a rendőrök.
A nyomozás vezetője, Anda Béla őrnagy jól ismeri a fiatalkorú bűnözők világát, hiszen nyolc évig csak ezen a területen dolgozott, szakdolgozatát is ebből írta. Azt is tudja, mi motiválja a „gyerekeket”, amikor tegekkel rondítanak el maguk körül falakat, oszlopokat, táblákat, gyakorlatilag mindent, amit érnek. Nem a károkozás szándéka hajtja őket, hanem az izgalom, amit átélnek közben. Amíg készül a teg, a lebukás veszélye megemeli az adrenalinszintet, ha pedig sikerül valamit megjelölni, akkor az üzenet a társak felé: „Meg mertem csinálni!”
Százhalombattán márciusban kezdtek elszaporodni a közterületi firkák, amelyek nem kímélték a lakóházakat, az intézményeket sem. Különösen nagy kárt okoztak a Kőrösi iskolában, de nagyon bosszantó volt az is, amikor a művelődési ház frissen felújított falát rondították el. Lefújták az útjelző, a közlekedési, sőt a vasúti kereszteződést előjelző táblákat is.
A bűncselekményeknek több sértettje is van, a károkozás mértéke pedig meghaladja a 800 ezer forintot. A nyomozás során a rendőrök lefényképezték a tegeket. Egyrészt azért, hogy azokat a sértetteket is felderítsék, akik nem tettek feljelentést, másrészt a fotókból elkészítették a helyi „tegnyilvántartást”, amely alapján beazonosíthatóvá váltak az egyes elkövetők, illetve csoportjaik. A fényképezés mellett a gyerekekkel és fiatalokkal folytatott beszélgetések vezették nyomra a rendőröket.
Az okozott kárt a szülőknek kell megtéríteniük, az elkövetők pedig megkapják a büntetésüket, amely attól függ, hogy mekkora kárt okoztak. Ha ez csak 20 és 200 ezer forint között mozog, akkor egy évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka, vagy pénzbüntetés lehet a penitencia. Ha csoportosan – azaz bűnszövetségben – követték el a rongálást, vagy annak mértéke meghaladta a 200 ezer forintot, három évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethetik őket, és ennél is súlyosabb következményekre, akár öt év börtönre is számíthat, aki a vasúti előjelző táblát fújta le, hiszen ezzel közlekedésbiztonság elleni bűncselekményt követett el. Az őszinte feltáró vallomás, és az okozott kár megtérítése minden esetben enyhítő körülmény lehet.
Anda Béla szerint hosszú folyamat vezet ahhoz, hogy egy gyerek bűnözővé váljon, amiben elsődleges szerepe a családnak van. A firkálás például otthon kezdődik. A szülőnek észre kellene vennie, ha a gyerekének ez szokásává vált. A köztéri firkák pedig nem nappal, hanem jellemzően éjszaka születnek. Azok csinálják, akik ilyenkor is szabadon kóborolhatnak az utcán, akiktől nem kérdezik meg otthon: „Hová mész? Hol voltál?”, mert igazából nem hiányoznak. De azokra a fiatalkorúakra sem figyelnek a szülői házban, akik például autókról tördelik le a nem ritkán igen drága emblémákat. Mi másért tennék, mint a gyűjtés miatt, és hol máshol gyűjtenék, mint otthon? A rendőrségen ismertté váló fiatalkorú elkövetőket olyan társadalmi problémák sújtják, mint az elszegényedés, a csonka család, az alkoholizmus.
A szülők egyik fele magabiztosan állítja, hogy az ő gyereke a legjobb a világon, és kizárt, hogy vétett volna a törvény ellen. A másik felük fontosnak tartja, hogy tiszta víz kerüljön a pohárba, és arra is hajlandó, hogy újabb kihallgatást kérjen, ha otthon kiderül, hogy a gyerek nem a teljes igazságot mondta el a rendőrségen.
A százhalombattai tegesek felderítése tulajdonképpen szomorú történet, amely azonban remélhetőleg jó néhány szülőt és gyereket kijózanít, elgondolkoztat. A közvélemény pedig nyilván megkönnyebbül, hiszen abban bízik, hogy véget érnek a napi bosszúságok, a most lebukó tegeseknek pedig nem lesz utánpótlása.



