Idén negyedik alakalommal került sor egy rövid, bensőséges, de az érintettek számára meghatározó ünnepségre: az állampolgári eskütételre augusztus 2-án a városháza Házasságkötő termében dr. Fazekas István alpolgármester vezetésével. Százhalombattán 2007-ben összesen húszan esküdtek fel köztársaságunkra, tizennyolc román és két orosz állampolgár.
Augusztus 2-án öt román állampolgár, köztük két kiskorú, Binder Mária, Szabadi Erika, Ambrus Ibolya és gyermekei, Andrea és István, valamint az orosz Praszolova Anasztaszija tett hitet arra, hogy Magyarországot hazájának tekinti, köztársaságunk hű állampolgára lesz, tisztelni fogja az Alkotmányt, a törvényeket, és erejéhez képest szolgálni, védeni fogja hazánkat.
Fazekas István kifejtette, a jelenlevők a táguló Európában bármelyik országban folyamodhatnának állampolgárságért, ezért öröm számára, hogy Magyarországon kívánják folytatni életüket, és vállalják a sajátos, nemegyszer nehéz magyar sorsot. Szükségünk van több új magyar állampolgárra, mert népünk erősen fogyatkozásnak indult. Azt kívánta új honfitársainak, hogy munkájukkal és életükkel gazdagítsák a nemzetet, érezzék jól magukat választott hazájukban, amely védi és gyámolítja őket.
A meghatódott Praszolova Anasztaszija elmondta, hogy Moszkvában született, és tizenegy éve él városunkban. Megszerette a magyar embereket és az országot, ezért folyamodott állampolgárságért. Jelenleg orosz-magyar szakos egyetemi hallgató.
Binder Mária Nagyváradról követte férjét Százhalombattára. Öt éve él itt, pénztáros egy áruházban. Amikor arról kérdeztük, miért választotta Magyarországot hazájának, meg sem tudott szólalni, könnybe lábadt a szeme.
Fazekas István kérdésünkre elmondta, hogy második alkalommal bízták meg az állampolgári eskütétel ceremóniájának vezetésével. Nehéz eldönteni – tette hozzá –, hogy jó-e, ha csak ilyen módon gyarapodhat országunk népe, nem lenne-e helyesebb, ha a határainkon túl élő magyarok szülőföldjükön maradnának. Úgy véli, egyéni sorsát mindenki maga alakítja. Akik úgy döntöttek, hogy nálunk kívánnak élni, választott szülőföldjükön kell helytállniuk, de minden tisztelet megilleti azokat is, akik vállalva a kisebbségi sorsot, otthon maradnak.





