Nem mindenki örül a most épülő kerékpárútnak. Az István király utca lakói aláírásokkal ellátott levélben fordultak az önkormányzathoz. Sérelmesnek tartják, hogy véleményük figyelembe vétele nélkül hozták létre a bicikliutat. Vitatják, hogy egyáltalán szükség volt rá egy olyan utcában, amely amúgy is a lakó-pihenő övezet része, ezért a járművek legfeljebb 30 km/órás sebességgel haladhatnak.
Itt kisebb ellentmondásba kerülnek önmagukkal, mert a levél egy másik bekezdésében azzal érvelnek, hogy a kerékpárút korlátozza őket a házuk megközelítésében. Nem mindig, csak akkor, ha nem akarnak beállni az udvarukba, mindössze beszaladnának valamiért, és ebben az esetben nincs helyük a megállásra, hiszen akadályoznák a kerékpáros forgalmat. Hogy miért nem állnak meg ilyenkor mindössze az út szélén, azt nem említik, pedig nyilvánvalóan nem lenne akadálya, lévén az út kevéssé forgalmas.
Káruk is keletkezett: szépséges előkerteket hoztak létre ingatlanjaik előtt, nem egyet azok közül díjjal ismert el az önkormányzat, fákat és örökzöldeket ültettek, sőt, van, aki automata öntözőrendszert is épített, amit aztán az útépítés miatt fel kellett szedni, a növényeket is el kellett távolítani, mert azok épségéért nem vállalt garanciát a kivitelező.
A beadványra választ is kaptak, amely szerint a beállókat helyreállították, ahol aszfaltos volt, most ismét aszfaltos, ahol díszburkolatos, most megint az, ahol pedig murvás, ott továbbra is murvás. Az utcában élők azon kérését, hogy egységesen, minden bejárót lássanak el díszburkolattal, nem tudja az önkormányzat teljesíteni. Az indoklás szerint csak abban az esetben lenne ez megoldható, ha a város minden utcájában, minden ingatlantulajdonos részesülhetne ebben az ajándékban, de mert erre nincs lehetőség, érjék be az István király utcaiak az eddigi állapottal.
Kétségkívül áldozatul esett az útépítésnek jó néhány fa és cserje, de nem volt más megoldás. Utat nem lehet úgy építeni, hogy a nyomvonal kikerülje az összes növényt – még akkor sem, ha azok nem az önkormányzat tulajdonát képezik, tekintettel arra, hogy az ott lakók ültették. A környezet szebbítésének szándéka dicséretes, de mindenkinek tudnia kell, hogy a közterület – még ha a saját háza előtt van is – nem az övé. Az útpadka és a kerítése közötti rész gondozása az ő feladata, de ezzel nem kerül tulajdonába a földdarab, nem kerítheti el, nem építhet rá, és ha teleülteti növényekkel, azt a saját felelősségére teszi, azaz számolnia kell azzal, hogy amennyiben szükséges, a fáit és a bokrait ki fogják vágni. Akár mindenféle ellenszolgáltatás és kártérítés nélkül.
Tegyük hozzá: a kivitelező és a Polgármesteri Hivatal munkatársa időben egyeztetett a lakókkal. Szóltak, hogy mentsék, ami menthető – más kérdés, hogy nagyobbacska fákat, termetes bokrokat átültetni nem könnyű, és nem is kecsegtet sok sikerrel.
Az érintett ingatlantulajdonosok akkor járnak el legokosabban, ha megfogadják települési képviselőjük, dr. Fazekas István alpolgármester tanácsát, amely szerint jobb, ha megbékélnek a helyzettel. A kerékpárutat elbontani nem fogják, ezért inkább annak örüljenek, hogy azt a saját gyermekeik is használhatják, biztonságosabban kerékpározhatnak, mint korábban.



