Lehet, hogy meglepő, de itt a sportoldalon ezúttal egy százhalombattai múzeumról olvashatnak. Nem a „Matricáról”, és még csak nem is a BMK-ban, vagy a Régészeti Parkban nyíló kiállításról van szó, hanem a leendő Sportmúzeumról. Az ötlet battai szülőatyjával, Szalai Attila képviselővel az édesapjáról elnevezett Szalai János tanuszoda előtt beszélgettem
- Az Ön számára ez egy kedves hely, nem de bár?
- Ez Százhalombatta legrégibb sportlétesítménye. Úgy hiszem, hogy ebben a patinás intézményben lenne a legjobb helye a városi sportgyűjteménynek, mert itt még a víznek és a falaknak is kisugárzása van. Nem tagadom, hogy a családi kötödés is idehúz, de szakmai szempontok alapján is ideális helyszín lehetne az uszoda a múzeum kialakításához, ugyanis a városközpontban, a Fő tértől mindössze kétpercnyi sétára található.
- Ha jól tudom, más elképzelés is létezik a leendő múzeum helyére.
- Valóban, mégpedig a Városi Szabadidő Központ, amely elsősorban azért jöhet számításba, mert ott tágasabbak a terek, a folyosók, és nem kell különösebben részleteznem, hogy az is egy autentikus helyszín, elsősorban a kézilabdát, kosárlabdát és labdarúgást szeretők számára. Persze, én éppen azért szeretném inkább a tanuszodában látni a kiállítást, mert szerintem itt azok is megfordulnának, akiket kevésbé hoz tűzbe-lázba a sport.
- Hogyan született a battai Sportmúzeum ötlete?
- Egyrészt magam is kötődöm a sporthoz, hisz édesapám, aki évtizedeken keresztül dolgozott itt úszóoktatóként a sport tiszteletére nevelt, másrészt valljuk meg, Százhalombattát a levegőszennyezés mellett az itt zajló sportélet tette pozitív értelemben is országosan ismertté. Ez a város sajátja, és rengeteg emlékkel rendelkezünk, amelyek mindenképp megérdemelnék, hogy ne kallódjanak el. Ennek kapcsán többen megkerestek, és elbeszélgetve velük világossá vált, hogy minden erőmmel támogatnom kell ezt az elképzelést.
- Hogyan fogadta a képviselő-testület a gyűjtemény gondolatát?
- Mindenki örült a felvetésnek, és képviselőtársaim politikai hovatartozástól függetlenül egyöntetűen támogatásukról biztosítottak. Úgy érzem, mindannyian felismerték, hogy ez egy nemes cél, fontos közös ügy, amelyért érdemes tenni.
- Engem az is érdekelne, hogy milyen gyűjteményből jönne létre ez az állandó sporttárlat?
- Nagyon sok százhalombattai szakemberrel - Szél Pállal, Valkusz Pállal, Mester Emillel, Vizi Csabával, Török Sándorral - beszélgettem, akik egytől egyig nagyon sok iratra, fényképre és egyéb tárgyra hívták fel a figyelmemet. Az összegyűlt értékek rendezésében dr. Poroszlay Ildikó múzeumigazgató szakmai tapasztalataira és segítségére támaszkodom. Mióta a sportmúzeum ügye napirendre került, számtalan érdeklődő battai megállít az utcán, és sokan felajánlanak egy-egy értékes, becses sportereklyét is. Fotók, oklevelek, kupák, labdák, kesztyűk, amatőr filmfelvételek, és még hosszasan sorolhatnám, mi minden került már eddig is elő, amelyek egyelőre jobb híján az irodámban várnak arra, hogy a megérdemelt helyükre kerülhessenek. A kérdésére visszatérve, bizton állíthatom, a sportmúzeum hagyományos lenne, de persze vannak interaktív ötletek is. Például ki lehetne alakítani egy olyan termet, ahol a szakosztályok és a sportolók találkozhatnának egymással, teszem azt egy filmvetítés erejéig. A gyűjteményt használhatnák az iskolák is nevelésre, oktatásra és a városba érkező delegációk, híres sportemberek is tarthatnának itt előadásokat, élménybeszámolókat. Rajtunk múlik, hogyan alakítjuk ki számunkra a legcélszerűbben.
- Engem meggyőzött ez a kreativitás, de arra is kíváncsi vagyok, mikorra valósulhatnak meg ezek a tervek, ötletek?
- Ezt nehéz megjósolni. Azt viszont nem, hogy a gyűjtemény látogatókat is vonzana Százhalombattára, és a megnyitással a gyűjtő- és kutatómunka nem zárulna le, hisz a városi sportéletben napról-napra születnek sikerek, érdekességek és kudarcok egyaránt. Talán különös, amit mondok, de bizonyos szempontból a huszonnegyedik órában vagyunk. Egy megszűnt szakosztály, például a DESE esetében a tárgyak és egyéb relikviák eltűnhetnek, illetve hamar a feledés homályába merülhetnek. Ez a kincsesláda, mint ahogy az egész battai sport ennél sokkal jobb sorsra érdemes. Ha minden jól megy, idén őszre talán megvalósulhat ez a sokak által nagyon várt új létesítmény.
- Ez Százhalombatta legrégibb sportlétesítménye. Úgy hiszem, hogy ebben a patinás intézményben lenne a legjobb helye a városi sportgyűjteménynek, mert itt még a víznek és a falaknak is kisugárzása van. Nem tagadom, hogy a családi kötödés is idehúz, de szakmai szempontok alapján is ideális helyszín lehetne az uszoda a múzeum kialakításához, ugyanis a városközpontban, a Fő tértől mindössze kétpercnyi sétára található.
- Ha jól tudom, más elképzelés is létezik a leendő múzeum helyére.
- Valóban, mégpedig a Városi Szabadidő Központ, amely elsősorban azért jöhet számításba, mert ott tágasabbak a terek, a folyosók, és nem kell különösebben részleteznem, hogy az is egy autentikus helyszín, elsősorban a kézilabdát, kosárlabdát és labdarúgást szeretők számára. Persze, én éppen azért szeretném inkább a tanuszodában látni a kiállítást, mert szerintem itt azok is megfordulnának, akiket kevésbé hoz tűzbe-lázba a sport.
- Hogyan született a battai Sportmúzeum ötlete?
- Egyrészt magam is kötődöm a sporthoz, hisz édesapám, aki évtizedeken keresztül dolgozott itt úszóoktatóként a sport tiszteletére nevelt, másrészt valljuk meg, Százhalombattát a levegőszennyezés mellett az itt zajló sportélet tette pozitív értelemben is országosan ismertté. Ez a város sajátja, és rengeteg emlékkel rendelkezünk, amelyek mindenképp megérdemelnék, hogy ne kallódjanak el. Ennek kapcsán többen megkerestek, és elbeszélgetve velük világossá vált, hogy minden erőmmel támogatnom kell ezt az elképzelést.
- Hogyan fogadta a képviselő-testület a gyűjtemény gondolatát?
- Mindenki örült a felvetésnek, és képviselőtársaim politikai hovatartozástól függetlenül egyöntetűen támogatásukról biztosítottak. Úgy érzem, mindannyian felismerték, hogy ez egy nemes cél, fontos közös ügy, amelyért érdemes tenni.
- Engem az is érdekelne, hogy milyen gyűjteményből jönne létre ez az állandó sporttárlat?
- Nagyon sok százhalombattai szakemberrel - Szél Pállal, Valkusz Pállal, Mester Emillel, Vizi Csabával, Török Sándorral - beszélgettem, akik egytől egyig nagyon sok iratra, fényképre és egyéb tárgyra hívták fel a figyelmemet. Az összegyűlt értékek rendezésében dr. Poroszlay Ildikó múzeumigazgató szakmai tapasztalataira és segítségére támaszkodom. Mióta a sportmúzeum ügye napirendre került, számtalan érdeklődő battai megállít az utcán, és sokan felajánlanak egy-egy értékes, becses sportereklyét is. Fotók, oklevelek, kupák, labdák, kesztyűk, amatőr filmfelvételek, és még hosszasan sorolhatnám, mi minden került már eddig is elő, amelyek egyelőre jobb híján az irodámban várnak arra, hogy a megérdemelt helyükre kerülhessenek. A kérdésére visszatérve, bizton állíthatom, a sportmúzeum hagyományos lenne, de persze vannak interaktív ötletek is. Például ki lehetne alakítani egy olyan termet, ahol a szakosztályok és a sportolók találkozhatnának egymással, teszem azt egy filmvetítés erejéig. A gyűjteményt használhatnák az iskolák is nevelésre, oktatásra és a városba érkező delegációk, híres sportemberek is tarthatnának itt előadásokat, élménybeszámolókat. Rajtunk múlik, hogyan alakítjuk ki számunkra a legcélszerűbben.
- Engem meggyőzött ez a kreativitás, de arra is kíváncsi vagyok, mikorra valósulhatnak meg ezek a tervek, ötletek?
- Ezt nehéz megjósolni. Azt viszont nem, hogy a gyűjtemény látogatókat is vonzana Százhalombattára, és a megnyitással a gyűjtő- és kutatómunka nem zárulna le, hisz a városi sportéletben napról-napra születnek sikerek, érdekességek és kudarcok egyaránt. Talán különös, amit mondok, de bizonyos szempontból a huszonnegyedik órában vagyunk. Egy megszűnt szakosztály, például a DESE esetében a tárgyak és egyéb relikviák eltűnhetnek, illetve hamar a feledés homályába merülhetnek. Ez a kincsesláda, mint ahogy az egész battai sport ennél sokkal jobb sorsra érdemes. Ha minden jól megy, idén őszre talán megvalósulhat ez a sokak által nagyon várt új létesítmény.
