Negyven lovag a Kőrösiben

  • img
  • img
  • img
  • img

„Dalom sajkája hős lovagkor romantikus vizére ring” – írta hajdanán Tóth Árpád egyik mókás történetében. Ahogy állította, acélból készült akkoriban a férfiing. És annál is kényelmetlenebb volt a női viselet, a lelakatolt szeméremöv, amit akkor alkalmaztak, ha valamely lovag – mondjuk – a keresztes háborúba indult…

Ám a Károly Róbert korát idéző Visegrádi Szent György Lovagrend féltucatnyi képviselője másféle ruházatban érkezett városunkba, és távoltól sem lóháton. Azért is – egyebek mellett –, hogy a Kőrösi iskola 5. és 6. osztályosok tanulói közül negyvenet lovaggá üssenek. Mákné Csépányi Katalinnak, a tanintézet történelem szakos tanárának ugyanis az, az ötlete támadt, hogy felelevenítse a lovagi erényeket: a szorgalmat, a fejlődőképességet, a gyűjtőmunkát, az udvariasságot, a segítőkészséget, az illedelmes viselkedést. Ezért hívta meg Cseke Lászlót, a lovagrend katonai, hagyományőrző tagozatának vezetőjét hat társával az avatásra és a lovagi bemutatóra. (A lovagrend egyébként karitatív tevékenységet, tudományos munkát is végez, és ezernél több tagot számlál.)

Azt nehéz elmondani, hogy milyen kitörő tetszést aratott a gyermekek közében a harci bemutató: a dárdahajítás, a nyilazás, a célba lövés számszeríjjal, a párviadalok bárddal, karddal, buzogánnyal és egyéb, félelmetes fegyverrel. A tetszést az is bizonyította, hogy egynéhány lovaggá ütendő úrhölgy és ifjú háromszor is beállt a sorba az ünnepélyes ceremónián. A mértékletességet és szerénységet még gyakorolniuk kell az új úrhölgyeknek és lovagoknak.

Hozzászólás

E-mail címe rejtve marad. A kötelező mezők *-al vannak jelölve.

Megszakítás

Legfrissebb cikkek

Képtárak

Kategóriák