- 2006-ban volt tíz éves a Százhalombattai Hegymászó Klub. 1996-ban Molnár Gábor vezetésével – aki a battai triatlon csapatot irányítja – épült egy mászófal a SZISZKI tornatermében. A triatlonosok kiegészítő mozgásnak szánták a falmászást a futás, az úszás és a kerékpározás mellé, de akadt néhány fiatal, akik komolyan gondolták a mászást, és vezetésemmel megalakították a Százhalombattai Sport és Hegymászó Egyesületet, amely jelenleg a Batta X-Treme Sport Clubként működik. Hamar kiderült, hogy több embert is érdekel ez a sportág. A taglétszám már az első évben 15-20 főre emelkedett. Néhányan elvégeztük a Magyar Hegymászó Oktatók Egyesülete által szervezett tanfolyamokat itthon és a Magas-Tátrában. Ez volt az alapfelkészültség, a többit a tapasztalat hozta. Ez a sportág igen eszközigényes. Sok felszerelés, kötelek, karabinerek, biztosítóeszközök szükségesek hozzá, amelyekkel saját költségünkön szereltük fel a klubot. Ma már igen nagy segítség a rendszeres önkormányzati és szponzori támogatás is.

- Versenysport-e a hegymászás?
- Nem. Itt nem másokat kell legyőzni, csak önmagaddal harcolsz, a saját korlátaidat tologatod arrébb. Egyfajta meditáció. Maximális koncentrációt és elmélyülést igényel, és persze emellett rengeteg edzést, felkészülést, gyakorlást is. Magad választod ki a feladat nehézségét, rajtad múlik a siker, és – persze - a biztosító emberen, akinek a kezébe adtad az életed.
Versenysporttá a műfalmászás nőtte ki magát. Van országos szövetsége, és hamarosan olimpiai sportággá válik. Eleinte mi is indultunk az országos versenyeken, de a nevezési díjak, az utazási és szállásköltségek felemésztették anyagi erőforrásainkat. Az utóbbi években inkább a Vértes, a Gerecse, a Mátra szikláit látogatjuk, és az összegyűlt tagdíjat a mindenki által használt felszerelések vásárlására fordítjuk. Egyébként évente kétszer rendezünk amatőr műfalmászóversenyt, ahová az ország minden részéből jönnek falmászók. A battai mintájára most már Budapesten és Székesfehérváron is rendeznek ilyen jellegű versenyt.

- Kik támogatják az egyesületet?
- Sajnos ez a sportág nem bír akkora reklámerővel, mint a labdajátékok, ezért csak egy-két kisebb támogatónk van. A hegymászótúrákat mindenki maga finanszírozza. Az önkormányzati támogatás legnagyobb hányadát a tornaterem bérlésére fordítjuk.

- Hol folynak az edzések?
- Sajnos, három év elteltével a SZISZKI az utcára tette az addig ott gyakorló falmászókat. Szerencsére a Kőrösi iskola befogadta a klubot, ott edzünk minden hétfőn és csütörtökön, 19-től 21 óráig.

- Milyen versenyeken vesz részt az egyesület?
- Rövidebb hétvégeken hazai sziklamászó helyekre járunk, például Tardosbányára, Csókakőre, Várgesztesre, de amikor lehetőségeink engedik, külföldi túrákat is szervezünk. Gyakran járunk Erdélybe, a Magas-Tátrába, az osztrák, szlovén, olasz Alpokba, de voltak tagjaink már a PERN 6000 méteres csúcsain is. Évente rendezünk a gyerekek részére oktató-mászó tábort a Zemplénben, Sólyomkőn és a Mátrában, Báránykőn. A felnőtt mászóinknak Horvátországban, a Paklenica Nemzeti Parkban tartunk falas mászást 250-350 méteres utakon.

- Hány tagja van az egyesületnek?
- Összesen 35-40 fős a tagság, de ezek közül van, aki csak hegyet mászik, van, aki csak sziklás, és van, aki csak a műfal-mászásnak hódol.

- Mik a távolabbi terveik?
- Szeretnénk egy kisebb edzőtermet (mászóműhelyt) létrehozni, idén is megrendezzük a mászóversenyeket és a két tábort. Egy csapat készül az olasz oldalról megmászni a Mon-Blanc-t augusztusban, a montenegrói Durmitor hegységbe tervezünk egy gerinctúrát, az Osztrák-Alpokban néhány nehezebb sziklamászást, és van néhány magyar sziklamászó út is, amely még meghódításra vár.