Sok vagy kevés a húsz százalék? A válasz egyértelmű: sok, hiszen ebben az átlagban azok a lakások is szerepelnek, amelyeken nem végezték el a nyílászárók cseréjét, nem kaptak külső hőszigetelést az épületek, ezért nincs lehetőség jelentős megtakarításra. A rosszul szigetelt falakon és a hézagos nyílászárókon át a meleg a szabadba áramlik, ezért a bentlakók kénytelenek erősebben fűteni. Azokban az épületekben azonban, amelyekben már megtörtént az energiatakarékossági rekonstrukció, a húsz százalékot lényegesen meghaladja a megtakarítás.

Százhalombattán az évek óta meglévő energiatakarékossági pályázatoknak köszönhetően a távfűtéses épületek jelentős részében már megtörtént a külső hőszigetelés és a nyílászárók cseréje is. A fűtéskorszerűsítés azonban eddig nem volt túlságosan népszerű.
- Egy társasházban megtörtént az egycsöves fűtési rendszer átalakítása – mondja Fazekas Csaba a Cerberus Társasházkezelő Iroda vezetője. Átkötők beépítésével ott már minden radiátort szabályozni lehet.

- Ez azt jelenti, hogy a díjfizetés is a felhasznált hőmennyiség alapján történik?
- Egyelőre nem, de szerintem nagyon fontos lenne. Addig, amíg a tulajdonos nincs érdekeltté téve a takarékosságban, nem hoz sok eredményt ez az átalakítás. Az idei évre a fő célkitűzésem, hogy minél több társasházban megtörténjen az átalakítás, ezt követően pedig szeretném, ha a költségmegosztást is bevezetnénk.

- Mi a feltétele a bevezetésnek?
- Minden fűtőtestre fel kell szerelni a mérőberendezést, ez átlagosan mintegy harmincezer forintba kerülne lakásonként. Jó lenne pályázati támogatást szerezni hozzá. Minél előbb hozzákezdünk, annál hamarabb térül meg a befektetés.

- Önmagában a nyílászáró-csere és a falak hőszigetelése nem elegendő?
- Nem, mert úgy csak a hőközpontban vagy strangonként lehet szabályozni a hőmennyiséget. Ez mindig problémákat okoz, mert mindenki más-más hőmérsékleten érzi jól magát. Legalább 22 fokot biztosítani kell, és ha az alsó szinten ennyi a hőmérséklet, a legfelsőn már 28 fok, ezért, aki ott lakik, kénytelen ablakot nyitni. Ha minden radiátort szabályozni lehet, mindenki olyan hőmérsékletet állít be magának, amilyet szeretne. Ezért nagyon fontos, hogy a költségmegosztás is megvalósuljon, mert úgy igazságos, hogy mindenki csak az általa felhasznált hőmennyiségért fizessen.

A költségmegosztásra több magyarországi városban – például Nyíregyházán, Debrecenben és Dunaújvárosban – már vannak tapasztalatok. Ezeken a településeken a távfűtéses lakások ötven százalékában mérik a felhasznált hőmennyiséget, és jelentős költségmegtakarítást érnek el a fogyasztók. Bizonyára sokan emlékeznek arra az időszakra, amikor a tömbházakban méretlenül fogyasztották a lakók a hideg- és melegvizet. Akinek kedve tartotta, napjában ötször fürdött, folyóvízzel hűtötte a dinnyét, vagy csak azért nyitotta meg a zuhanyt, hogy kánikulában a hideg vízpermettel hűtse a levegőt. Aztán felszerelték a vízórákat, és megváltozott a felhasználói szemlélet, a korábbi esztelen tékozlást a szigorú takarékosság váltotta fel. Nem váltunk öntudatosabbá, mindössze a zsebünkön keresztül ébresztettek rá bennünket, hogy a víz érték.
A Világgazdaság egyik írásában említik, hogy Magyarország az uniós átlag másfélszeresét fordítja fűtésre. Az országos energiafogyasztás harmadát fűtjük el, többet, mint amennyit a közlekedés felemészt. Ez elgondolkodtató, emellett cselekvésre ösztönző tény. Minél előbb javítani kell a helyzeten. Ehhez ösztönzést adhatnak a különböző pályázatok, vagyis a központi és a helyi támogatás. Élnünk kell ezekkel a lehetőségekkel, mert – ahogy mondják – a legolcsóbb energia az, amit nem használunk fel.