Dr. Nagypatakiné Hajzer Anna, igazgató nagy szeretettel mesél a kezdetekről, a tervekről, a különleges gyerekekről, a kitűnő kollégákról, a lelkes segítőkről és az Arany János iskola tagintézményeként működő központ hétköznapjairól.

- A felújítás tartogatott néhány kellemetlen meglepetést, például a valamikori építkezés során használt veszélyes anyagot maradéktalanul el kellett távolítani. A fővállalkozó megbízottja, Forján Imre - hétvégéit és feleségét is bevonva a munkába - szorgoskodott azon, hogy a gyerekek mihamarabb birtokba vehessék az új intézményt. Az ősz során fokozatosan ismertettük meg leendő tanulóinkkal az új környezetet. Az autista gyerekek számára különösen fontos, hogy ne történjen körülöttük hirtelen változás. Hét diákkal jöttünk át az Arany János iskolából, ahol eddig nagyon rossz körülmények közé kényszerültünk. A gyerekek sajátos nevelési igénye megköveteli az „egy az egyhez”, azaz az egy gyerek és egy (esetleg kettő) felnőtt felállású foglalkozást, amit az apró helyiségbe zsúfolódva nem tudtunk megvalósítani. Új „otthonunkban” négy gyógypedagógus, két asszisztens és egy dajka igyekszik biztosítani a megfelelő körülményeket.

„Az autizmus egy idegi-fejlődési rendellenesség, ami csökkent mértékű társadalmi kapcsolatokban, kommunikációs képességekben, abnormális viselkedési és érdeklődési mintázatokban nyilvánul meg.”
- Azon vagyunk, hogy jól megjósolható, kiszámítható környezetet alakítsunk ki. A két nagyobb tanterem mindennapi tanóráink, foglalkozásaink tere, a tornaterem felszerelése is alakul. Igyekszünk megtámogatni a verbális kommunikációt: szöveges illetve képes kártyákat alkalmazunk a különböző feladatok, utasítások, információk átadására. A munkánkhoz szükséges hatalmas mennyiségű kártyát folyamatosan készítik a kollégák. Az ehhez kidolgozott szoftvert Bagi Barnabás, az egyik szülő támogatásával vettük. Mindannyian lépésről lépésre ismerkedünk az új lehetőségekkel. A gyerekek többsége jól fogadta a változást. Akinek problémát okozott, annak segítettünk. Egyik módszerünk, hogy teljesen ingerszegény környezetben, szabályokon keresztül – melyeket hagyunk, hogy a gyermek alakítson, s ezzel sikerélményhez jusson – építjük újra a viselkedését, személyiségét. Minden folyamatot dokumentálunk. A tudásmegosztás szintén nagyon fontos eleme munkánknak, hogy mint kollegák mindannyian tisztában legyünk azzal, hogy egy-egy nevelő hol tart, illetve mire készül egy-egy gyerekkel.

„Az autizmus egyre gyakrabban lép fel gyerekeknél – ennek okait vitatják; lehetséges, hogy csak arról van szó, hogy gyakrabban ismerik fel a betegséget.”
- Sok segítséget kapunk Dr. Balázs Annától, az Autizmus Kutató Csoport vezetőjétől, az Autizmus Alapítvány elnökétől, akitől, mint kezdő intézmény kértünk pártfogást, tanácsadást. Részt veszünk európai uniós programokban is. Épp most láttunk vendégül angol, észt, portugál, lengyel, román és magyar sajátos nevelésű gyermekekkel foglalkozó kollégákat. A közös projekt keretében a gyerekek különböző módszerek segítségével – ezek lehetnek fotók, rajzok, kézműves technikák – bemutatják szűkebb és tágabb környezetüket: családjukat, otthonukat, vagy éppen az aktuális időjárást. Ezen keresztül tanulnak meg bizonyos szerepeket, funkciókat. Tehát ez a projekt a gyerekeké. Amikor találkozunk, lezárjuk az előző munkát és előkészítjük a következőt. Kidolgoztunk egy olyan európai szintű minőségbiztosítási rendszert, amit hat nyelven vesznek át európai kollégáink. Ezért tartottam fontosnak, hogy minden tanulónk és munkatársunk megtanuljon angolul. Magabiztossá és lelkessé teszi őket, hogy egy nemzetközi csapat értékelt és elismert tagjai.

„Az integráció sok tárgyi, technikai és személyes ráfordítást igényel, az erőforrások kreatív felhasználását, rugalmasságot és a siker érdekében szoros együttműködést az iskola, az egészségügyi intézmény és a család között.”
- A látogatáson részt vett Ann Southern, európai koordinátor, aki elismerően nyilatkozott az itt tapasztalt integrációról, a többségi közösség és a tagozat közötti kapcsolatról. Nagyon fontos, hogy lehetőségünk van ezen az új helyen speciális körülmények között is foglalkozni diákjainkkal, de bizonyos órákra visszajárunk az „anyaiskolába”, és onnan is várunk tanárokat, hogy egyes foglalkozásokat itt tartsanak meg. Munkáinkat, eredményeinket kiállítjuk az iskolában, hogy a többi diák is láthassa. Arra törekszünk, hogy a lehető legnagyobb mértékű legyen az együttműködés, az egymásra hatás anélkül, hogy akár az autista, akár a többségi közösségnek ez problémát jelentsen. Részt veszünk az iskolai rendezvényeken.

„Együtt kapaszkodunk a csillagok felé, és nem tudjuk, hogy végül a gyermekkel együtt fogunk-e földet érni. De már maga az út, amelyen együttesen elindulunk, ösztönző és gazdagító, a játékok és szórakozások nagy ünnepe. Ezáltal a résztvevők között olyan erőssé, különlegessé és izgatóvá válik a kapcsolat, hogy általa a gyermek egyre többet akar tudni a vele kapcsolatba lépő személyről és a világról.”

(A cikkben található idézetek dr. Nagypatakiné Hajzer Anna „Autizmus és integráció” című írásából valók.)