Vízkeresztkor kezdetét vette a farsang időszaka, amely hamvazószerdáig, a Húsvétot megelőző negyven napos böjt kezdetéig tart.
Elsősorban a bálok jelentik számunkra a farsangot. Régebben igazi jelmezbálokon vehettek részt a gyerekek: a hatvanas években arra is volt példa, hogy a pedagógusok a fővárosi jelmezkölcsönzőből hozták ki a megrendelt ruhákat, és nyalka huszárok, abroncsos szoknyás, kalapos kisasszonyok ropták a táncot a mai Óvárosi Közösségi Ház nagytermének akkor még olajos padlóján. Mindenki azzá változhatott a báli alkalomra, akivé lenni szeretett volna.
A mai iskolai farsangok elvesztették a hajdani hangulatot: más a szemlélet, a jelmeznek nem szépnek, hanem ötletesnek kell lennie, sőt, az utóbbi időben a csoportos jelmezek jöttek divatba, ami annyit jelent, hogy egy egész osztály katicabogárnak öltözik, vagy éppen a 101 kiskutyát személyesítik meg, és a jelmezhez illő produkciót mutatnak be. Az öltözéket, amely általában kényelmetlen – kartonpapír, alufólia – kiegészítőket is tartalmaz, a produkció bemutatása után levetik a gyerekek, és ezt követően a saját, megszokott ruhájukban folytatják a mulatságot. A maszkabál ettől kezdve pontosan olyan, mint bármelyik más vidám iskolai rendezvény, a gyerekek kitűnően érzik magukat, csak éppen a farsanghoz nincs már köze a rendezvénynek.

