A munka- és tanítási idő utáni legnagyobb gyalogosforgalomban sokan láthatták a drámai jelenetet, ahogy az eszméletlen nő felülről lemeztelenítve feküdt a járda kövén. Az egyik mentőorvos infúziós tasakot tartott a feje felett, a másik a szívét pumpálta. Egy középkorú férfi, valószínűleg az asszony férje sapkáját két kezébe fogva kétségbeesetten hajlongott, mint aki imádkozik, és fel-felsírt az életért folyó harcot figyelve. Egy másik mintegy őrt állt az egész jelenet felett, és időnként rászólt a bámészkodni megálló gyerekekre: menjenek tovább.
Ez a férfi Hufnágel János volt, aki a tragédiát követő napon a televízió és szerkesztőségünk irodáját is felkereste azzal, hogy véleménye szerint botrányos, ami történt, az ügyeletes orvosnál és a mentősöknél ugyanis nem volt defibrillátor, ezért nem tudták újraéleszteni az asszonyt. Ráadásul az életmentő készülék néhány lépésre a baleset helyszínétől megtalálható lett volna, egy mobil defibrillátor ugyanis rendelkezésre áll a Polgármesteri Hivatal portáján.
Dr. Bereck Gizellától, az ügyeletes orvostól megtudtuk, hogy amikor kiérkeztek a helyszínre, megállapították, hogy a földön fekvő asszony nem lélegzik, ezért lélegeztetni kezdték, és EKG-ra kötötték. Az EKG azt jelezte, hogy nem működik a szíve, ezért infúzióra kötötték, és megkezdték a szívmasszázst. Szerencsére az orvosnak és a sofőrnek ketten is segédkeztek mindebben, mindketten egészségügyi dolgozók, illetve abban járatos személyek. Amikor megérkezett a rohamkocsi, készenlétbe helyezték a defiblirrátort is, amire azonban nem volt szükség, mivel az asszony szíve nem fibrillált. Tudni kell, hogy ezzel az eszközzel álló szívet nem lehet újraindítani, csupán arra alkalmas, hogy megszüntesse a szívben fellépő ritmuszavart. Mind az ügyelet, mind a mentősök a legszabályosabban jártak el, és a legtöbbet tették meg, amit lehetett, de sajnos, nem sikerült újraéleszteniük a beteget.
Hogy valójában miért esett össze és halt meg az asszony, azt a boncolás fogja kideríteni – mondta el kérdésünkre dr. Berzéki Ferenc, a százhalombattai ügyeleti szolgálat vezetője. A tapasztalatok alapján valószínűsíthető, hogy akut infarktus miatt állt meg a szíve, vagyis az történhetett, hogy egy nagyobb vérrög elzárta valamelyik szívet ellátó fő eret. Az orvos hangsúlyozta, hogy a defibrillátor az esetkocsikban és a rohammentőkben is az előírt alapvető felszerelés része, de nem használták, mert nem volt rá szükség. Kérdésünkre elmondta, hogy ettől az esettől függetlenül maga is jónak tartaná, és örülne neki, ha a város tulajdonában álló újraélesztő készülék az ügyeleti szolgálat használatába kerülne, mert az a két hasonló eszköz, amivel ők rendelkeznek, mérete és konstrukciója miatt nem alkalmas a mobil ellátásra, vagyis arra, hogy az ügyeletes kocsiban tartsák. Korábban ígéretet kaptak arra, hogy a berendezést átadja részükre az önkormányzat, sőt ezt 2006. november 1-jén kötött szerződésükben írásban is rögzítették. Ennek ellenére mindezidáig nem került hozzájuk a berendezés, azt pedig, hogy az ügyeletes orvosok tudnak-e arról, hogy hol tartja a város, nem tudta megmondani, mint ahogy azt sem, hogy miért nem jutott el a mobil defibrillátor a Polgármesteri Hivatalból az egészségügyi intézménybe.

A félautomata mobil defibrillátor egyébként pontosan arra való, hogy bárhol – akár az utcán is - be lehessen vetni, ahol szükség van rá. Használata olyan egyszerű, hogy egy laikus is kezelni tudja, bekapcsolás után hangfelvételről ad utasításokat. Valóban sok életet megmenthet, hiszen az infarktusok 30 %-ában szívritmuszavar okozza a bajt, ami a defibrillátorral megszüntethető. Csak ez után lehet egyébként újraindítani a szívet gyógyszerekkel, illetve masszírozással.

Az életmentő készüléket csaknem három éve szerezte be a város egy pályázat útján, amit a Szívügy Alapítvány hirdetett meg. Az akció célja az volt, hogy több helyen álljon rendelkezésre az eszköz. Az akkor mintegy egymillió forintos berendezéshez az ár töredékéért jutott hozzá a város, és az eseményről a helyi televízió, valamint lapunk is beszámolt, sőt előbbiben a használatát is bemutatták. Azóta azonban sok víz lefolyt a Dunán, valószínűleg a legtöbben nem is tudnak az eszköz létezéséről, vagy aki anno hallott róla, mára elfelejtette. Pedig ott van, a Polgármesteri Hivatal portáján. Sajnos, a január 3-án, a Liszt Ferenc sétányon elhunyt asszony életét nem menthette meg a defibrillátor, mások számára viszont sorsdöntő lehet, hogy kéznél legyen. Jó, hogy van ilyen eszközünk, de még jobb lenne, ha az ügyeletes orvos autójában is lenne. Talán már nem kell sokáig várnunk rá.