Szalagavatóra gyűltek össze a Széchenyi István Szakközépiskola és Gimnázium végzősei december 8-án a Városi Szabadidő Központban. Büszke tanáraik és meghatott szüleik előtt kapták meg az iskola névadójának képével díszített kitűzőt, a szabadságot szimbolizáló kék szalaggal, melyen felirat hirdeti, hogy viselője 2003 és 2007 között a százhalombattai SZISZKI tanulója volt. S hogy ehhez a közösséghez tartozni jó, szép és felemelő, azt jól példázták a szalagok felkerülését követő tapsok, bekiáltások és üdvrivalgások a diáktársak részéről. A szalagavatóval visszafordíthatatlanul lezárul a gyerekkor, innentől kezdve minden teljesítmény, eredmény kihat majdani, felnőtt életükre.
Az utolsó évesek első igazán nehéz időszakuk elé néznek: vizsgák, felvételik és nem utolsó sorban az érettségi vár rájuk az elkövetkező hónapokban. A legkeményebb dió: eldönteni végre, mi legyek, ha nagy vagyok. Az idén végző közel 80 sziszkis esetében még az is nehezíti a döntést, hogy bár sokan közülük szakközépiskolai képzést kaptak, végül gimnáziumi érettségivel, szakmai végzettség nélkül kerülnek ki az iskolából. Dr. Horváth Béla iskolaigazgató tájékoztatása szerint azonban nagyon jó eséllyel felvételiznek a különböző felsőoktatási intézményekbe, és sokan élnek az iskola adta 13. és 14. évfolyam lehetőségével is. Kérdések és lehetőségek végtelen árja zúdul tehát rájuk, de előtte még egyszer megünnepeltették magukat szép ruhákban, nagy zenével, a bécsi keringő dallamára …
