Csendes György huszonhárom éve dolgozott városunkban távirat-, majd később postai kézbesítőként. „ A legjobb kolléga, a legjobb varát volt” – mondta szomorúan Fodor Éva főpénztáros, akivel korábban közvetlen munkakapcsolatban állt. Fodor Éva felemlegette a régi, közös mókákat szilveszter éjszakáján, amikor együtt teljesítettek szolgálatot. Tréfás verseket faragtak, amiket faxon küldtek szét országszerte a kollégáknak. „Presszós kisasszonynak” is nevezték a posta dolgozói Györgyöt, mert reggelente elsőnek érkezett a hivatalba, és már elkészült a kávé, mire a kollégák beérkeztek.

„Ő volt a Postahivatal lelke – emlékezett vissza Dézsi Kemerle Ágnes hivatalvezető. Ha valamiért rosszkedvűek voltunk, kitűnő humorával, tréfáival gyakran jobb kedvre derítette a társaságot.” Lelkiismeretes munkájáért 1987-ben, majd 1997-ben Igazgatói Elismerésben részesült.

Októberben derült ki súlyos betegsége. A Péterffy kórházban kezelték, a második kemoterápia után már bizakodó volt. Mondják, nem volt családja, rokonsága, a kollégák szinte másnaponként látogatták a kórházban. „ A Posta volt a családja!” – mondta keserűen Nagy Éva kézbesítő, az elhunyt legközelebbi barátja.

December derekán történt, hogy Fodor Éva telefonon kereste: „Szükséged van-e valamire, Gyurikám?” A tréfás, vaskos beszélgetés után Éva is bizakodó lett. December 20-án viszont már csak percekre nyerte vissza eszméletét – tudtuk meg Nagy Évától –, és két nap múlva bekövetkezett az elkerülhetetlen vég…

Megindító látvány volt a kézbesítők sorfala a ravatalnál. Közel kétszázan kísérték utolsó útjára Postás Gyurit. Bor Sándor Központi Területi igazgató megemlékező beszédében bejelentette, hogy a Magyar Posta Rt. saját halottjának tekinti Csendes Györgyöt.