A társasház, amelyben levélírónk lakik, 2005 tavasza óta készült a kormány által meghirdetett egyharmados panelrekonstrukciós programra, és idén tavasszal tudták meg, hogy pályázatukat elfogadták, augusztus 21-én elkezdődik a nyílászárók cseréje. A felújítás szervezői arra kérték a tulajdonosokat, hogy ebben az időszakban biztosítsák a lakásukba történő bejutást, alkalmazkodjanak a vállalkozókhoz, mivel szigorú ütemterv szerint, sok munkát kell elvégezni. Levélírónk meg is tette a szükséges intézkedéseket, átalakította szabadságtervét, elhalasztotta nyári szabadságát.

Természetes, hogy a 170 lakásos társasházban, ahol még nem történt meg a nyílászárók cseréje, mindenki úgy szervezte a nyarat, hogy a lakás egyéb felújítási munkálatait is az ablakcserékhez igazították. Levélírónk is hasonlóan gondolkodott, tapétázásra, radiátorcserére és parkettázásra készült. Mivel egyedül él és a pénztárcája sem vastag, már júniusban elkezdte a régi tapéta leszedését. Úgy gondolta, munka mellett is kész lesz a mennyezetfestéssel és a tapétázással, mire jön az ablakcsere. A lakásban nagy volt a felfordulás, de úgy gondolta, ezt a nyarat kibírja, utána sokáig minden rendben lesz és szép lesz.

Nem volt örömteli a meglepetése, amikor az augusztus 20-a előtti héten véletlenül megtudta, hogy a társasház-felújítás közbeszerzése eredménytelen volt, új eljárást kell kiírni, aminek eredménye kb. október végére várható, vagyis idén már nem lesz ablakcsere.
Mit csináljon? Az ésszerűség azt diktálta, hogy abba a szobába, ahová az új tapéta került, maga cseréltesse ki az ablakot, a régiek ugyanis beáztak, így kárba veszhet az eddigi fáradsága és kiadott pénze. Sikerült találnia egy nagyon rendes vállalkozót, aki 16 napon belül szépen beépítette az új ablakot, így befejezhette a tapétázást és a parkettázást.

A radiátorcsere ügyében már júliusban elkezdte az intézkedést, de hiába, a címjegyzékben szereplő fűtésszerelők kötbéres munkákkal voltak elfoglalva, csak szeptember végére vállalták volna a feladatot. A házban viszont akkora már feltöltik a rendszert.

A lépcsőház bejárati ajtajára ragasztva talált egy hirdetést, amelyen víz- és központi fűtésszerelő kínálta szolgáltatásait 06-70-451-7585-ös telefonszámmal. A számon egy magát Kiss Rolandnak nevező személy mutatkozott be, és néhány napon belül jött is felmérni a munkát. Amikor részben elkészült, kiderült, hogy nem számlaképes. Levélírónk ennek ellenére kifizette neki a kért 20 ezer forintot a szerelés költségeire, mivel a fiatalember garanciát vállalt a munkájára, és azt mondta, a fenti telefonszámon bármikor elérhető lesz.

Szeptember 15-én elkezdődött a fűtési rendszer feltöltése, amit azonban le kellett állítani, mert a felszerelt radiátorból ömlött a víz. Levélírónk azonnal felhívta a nála járt „szerelőt”, aki megígérte, hogy másnap kijavítja a hibát. Azóta azonban nem jelentkezett, a telefonját nem veszi fel, vagy kinyomja. Szerkesztőségünk is többször megpróbálta hívni, sikertelenül.

A magát Kiss Rolandnak nevező személy levélírónk lakásán százhalombattainak vallotta magát, és azt állította, hogy fűtésszerelőként dolgozik Budapesten. Később azonban kiderült, hogy a szomszédos lakásban Gacsály Rolandként mutatkozott be, és azt mondta, hogy a MOL-nál dolgozik, Érden lakik. A tudakozóban nem találtak előfizetőt az általa használt telefonszámhoz. Amikor levélírónk számára világossá vált, hogy a fiatalember valójában csaló, egy egész napot telefonálással töltött, hogy valódi fűtésszerelőt találjon, mivel az egész épület feltöltése akadályozva volt. Nagy nehezen talált valakit, aki rendbe hozta a kontár munkát.

Az őt megkárosító ismeretlen ellen feljelentést akart tenni a rendőrségen, de az ügyeletes nem akart foglalkozni az üggyel. Anda Béla, az őrs vezető-helyettese úgy tájékoztatott minket, hogy az ügyeletes számára valószínűleg nem derült ki, hogy nem egyszerűen kontár munkáról van szó, ami a bíróság hatáskörébe tartozik, hanem egy ismeretlen elkövetőről, aki valószínűleg több jóhiszemű embert megtévesztett.
Amikor a rendőrségen elutasították, levélírónk a Polgármesteri Hivatal szabálysértési irodáján tett bejelentést, ahonnan azt a tájékoztatást kapta, hogy miután az őt ért kár meghaladja a 20 ezer forintot, továbbították az ügyét az érdi rendőrkapitányságra.

„Minden százhalombattai lakos ilyen kiszolgáltatott, aki nem hülye, csak nő?” – kérdezi levele végén a szerencsétlenül járt asszony, akinek az eredetileg tervezett pihensé helyett valóságos vesszőfutássá vált a nyár és a szeptember.
Sajnos, nem ő az egyetlen, aki hiába mondott le a nyaralásról a tervezett felújítás miatt, és olyanok is szép számmal akadnak köztünk, akiket így vagy úgy, kontár munkával, hibás áruval, szándékos elszámolással megtévesztettek, becsaptak. A rendőrség időről időre felhívja a figyelmet azokra a csalókra is, akik hivatalos személynek, szerelőnek, rendőrnek adva ki magukat, bejutnak a gyanútlan emberek lakásába, és így okoznak kárt. Jó, ha csak anyagit.

Nem árt, ha minden esetben ragaszkodunk a számlához, és mindenkinek meggyőződünk a személyazonosságáról, aki át akarja lépni a lakásunk küszöbét. De ki tudja megmondani, mennyire kell gyanakvónak és bizalmatlannak lennünk ahhoz, hogy soha ne érezzük magunkat becsapva, kiszolgáltatva, magunkra hagyva a bajban?