- Milyen érzés egy hete újra itthon lenni?
- Fantasztikus, mert már nagyon hiányzott a család, és hiányoztak a barátok, ismerősök is, akiket hét hónapja nem láttam, ugyanis karácsonykor jártam utoljára itthon.

- Első ránézésre úgy tűnik, jelentősen erősödtél, hogy úgy mondjam, megemberesedtél!
- Sokan mondják, talán igen. Én azonban ezt magamon kevésbé érzékelem.

- Több mint két éve tanulsz már az amerikai egyetemen, hogy megy a suli?
- Két év még hátravan az egyetemből, szerencsére jól megy a tanulás, amolyan jó átlagos diák vagyok.

- Az is érdekelne, hogy a tengerentúlon, hogyan telik egy átlagos napod?
- Vidáman, és persze sok-sok tanulással, rengeteget ülök például a számítógép előtt. E mellett persze napi két edzésem is van, tehát fizikailag is kellőképp elfáradok a nap végére. Egyébként egy 25 fős fiúcsapat tagja vagyok, tehát adott a megfelelő edzőpartner és ellenfél a medencében.

- Mestered, Vizi Csaba úgy tájékoztatott, hogy remekül úszol az utóbbi időben, és jó eredményeket értél el. Igaz ez?
- Igen, és bízom benne, hogy ez a jó forma kitart az Eb alatt is, és nem jön közbe semmi.

- Mit gyakoroltál elsősorban a mostani foglalkozáson, itt a battai strandon?
- Szoknom kell a távokat, ugyanis kint mindent yardban mérnek. Másrészt a rajtokon, a fordulókon kell még ilyenkor mindig egy kicsit csiszolgatni.

- Mielőtt az Eb esélyeidről faggatnálak, lenne egy más jellegű kérdésem is! Mennyire tudják rólad az USA-ban, hogy magyar vagy? Az amerikai elnök júniusi budapesti látogatása erre jobban ráirányította esetleg a társaid figyelmét?
- A Bush-látogatás nem volt téma és én is csak a hozzátartozóimtól tudtam róla, hogy itt mekkora felhajtás történt emiatt. Egyébként az évfolyamtársaim tudják rólam, hogy magyar vagyok, de ennek arrafelé nincs különösebb jelentősége, hiszen Amerika a bevándorlás miatt eleve soknemzetiségű ország.

- Említetted, hogy az itthoniaktól hallottál erről? Ezek szerint rengeteget telefonálsz haza, illetve, hogy nagy az e-mail forgalmad?
- Inkább az utóbbi, mert az egyszerűbb és olcsóbb. Nagyon jól esik tudni, hogy mi történik idehaza a szeretteimmel, és persze a honvágy miatt néha nekem is elkél a biztatás. Érdekes, a honvágy leginkább a hazai ételek iránt mutatkozik meg nálam, odaát az igazat megvallva eléggé műkajákon élek.

- Most egy hónapig otthon bizonyára kárpótlást kapsz a javából?
- Így van, de természetesen odafigyelek az egészséges étkezésre.

- Térjünk rá az Eb-re! Mit vársz, milyen esélyt adsz magadnak az 50- és 100 méter háton, illetve a 200 méter pillangón?
- Mindent megpróbálok kihozni magamból, hiszen csodálatos pillanat lesz újra itthon versenyezni. Nem szeretnék tippelgetni. Egyet mondhatok: a döntőben akarok úszni augusztus 3-án.

- Ha jó tudom, aznap az 50 méteres hát- és a 200 méteres pillangóúszás fináléjára is sor kerül. Mindkét döntőben elindulsz, ha úgy alakul?
- Ha lesz rá lehetőségem, akkor magától értetődik, bár a két szám között csak mindössze húsz perc állhat a rendelkezésemre, hogy kifújjam magam. Mindegy, ha bejutok a nyolc közé, akkor ez legyen a legnagyobb gondom.

- És mi lesz a 100 méteres hátúszó döntővel?
- Ezen a távon már a középdöntőbe jutás is óriási bravúr lenne, de majd meglátjuk!

- Milyen ételt rendeltél augusztus 3-án vacsorára?
- Még semmilyet, de ha minden összejön, akkor valami finom csirkét fogyasztanék a legszívesebben, esetleg pulykát, mert szívem szerint azzal ünnepelnék.

- És ha nem jön ki neked a lépés?
- Erre nem is akarok gondolni.

- A távolabbi célokon töprengtél már?
- 2008-ig mindenképpen úszni fogok, ugyanis feltétlenül szerepelni szeretnék Sydney és Athén után a harmadik olimpiámon, Pekingben is. A többi addigra pedig majd kialakul.