A törvény szerint húszezresnél kisebb lélekszámú településen nem kötelessége az önkormányzatnak a hajléktalanok teljes körű, intézményes ellátása, Százhalombatta mégis felvállalta ezt a feladatot még a kilencvenes évek közepén.
Barakkot vásárolt és épületet bérelt a Dunamenti Erőmű melletti területen, ott kaptak helyet azok a családok és egyedülállók, akik fedél nélkül maradtak. A szálló fenntartása azonban sok problémával járt: mivel nem intézményi formában működött, szinte lehetetlen volt beszabályozni a feltételeket, emellett az is gondot okozott, hogy az átmeneti szálló bérletét mindig csak egy éves tartamra köthette meg az önkormányzat. Ezen változtatni kellett, éppen ezért úgy döntött a képviselő-testület, hogy megvásárolja a volt Pille szálló két épületét, a működtetést pedig a Magyar Vöröskereszt Pest Megyei Szervezetére bízza.
- A vöröskereszt nagy tapasztalatokkal rendelkezik e téren – mondta Török László, a Pest megyei szervezet igazgatója. – Nemcsak Pest megyében, hanem országszerte működnek intézményeink. Bevált módszereink vannak, így Százhalombattán is komplex, integrált hajléktalan-ellátást valósítunk meg.
- Százhalombattán a hajléktalanok száma aránylag kevés, sokkal többen vannak azok, akik az átmeneti szállón kaptak helyet. Ők milyen ellátásban részesülnek majd?
- Tisztázni kellene mindenek előtt a fogalmakat. Százhalombattán 97 ember él a szállón, mindegyikükre jellemző, hogy nincs lakásuk, tehát hajléktalanok. Az ellátás jelentősen megváltozik az eddigi gyakorlathoz képest, a jogszabályoknak megfelelően, de az emberek számára optimális körülményeket biztosítva működik majd.
- Mit jelent ez a gyakorlatban?
- Az egyik épületben kap helyet az ötvenfős, úgynevezett nappali melegedő. Ez csak reggel 8 és délután 18 óra között tart nyitva, szerepe, hogy étkezést (nem főtt ételt, de valamilyen táplálékot), mosási, fürdési lehetőséget biztosítson, lesz egészségügyi ellátás, szociális munkások által végzett életvezetési tanácsadás, és ott oldjuk meg a címbiztosítást is. Ugyanabban az épületben működik majd a negyvenfős éjjeli menedékhely, amely csak 18 és reggel 8 óra között vehető igénybe. Életvitelszerűen senki sem maradhat egyik helyen sem. Lesz átmeneti szálló, négyágyas szobákkal, ahol szerződésben rögzítjük a kölcsönös kötelezettség-vállalást, és az ott lakóknak térítési díjat kell fizetniük. Azok lakhatnak ott egy-másfél évig, akik rendelkeznek jövedelemmel. Ez az épület lesz a központja az utcai szociális munkának is, amely, mert a létrehozásának feltétele a legalább ötvenezres lélekszám, kistérségi ellátást vállal fel. Nemcsak az utcán élőkről gondoskodik, hanem azokról is, akik rendelkeznek valamilyen hajlékkal (bódéban, romos épületben élnek), és nem akarnak bejönni a hajléktalan-ellátó intézménybe. Nagyon fontos, hogy rendszeresen figyeljünk rájuk, mert enniük kell, az orvosi ellátást meg kell kapniuk, ha szükséges.
- Hol kapnak helyet a családok?
- Tudni kell, hogy a felnőttek a gyerekek jogán kapnak helyet a szállón. A másik épület felső szintjén élnek majd a családok, szintén négyágyas szobákban, az alsó szinten pedig az egyedülálló szülők a gyermekeikkel. Ha a család létszáma nagyobb, két szobát kapnak, de ott is, mint a szálló minden részén érvényes, hogy alapvetően nem hozhatja a saját bútorát, csak a személyes holmikat. Annak érdekében, hogy a gyerekek számára a lehető legjobb helyzetet alakítsuk ki, lesz játékszoba, tanulószoba, és lesznek szociális munkások, pedagógusok, családgondozók. Egyelőre a közel száz főre tíz szociális munkást foglalkoztatunk, de januártól már huszonegy lesz a létszám. Főiskolát végzett, rátermett dolgozók, akiknek az a legfőbb feladatuk, hogy az ott lakókat hozzásegítsék a kitöréshez. A cél nem a helyzet konzerválása, hanem az önálló, felelős életvitel kialakítása. Ennek érdekében a munkatársak felderítik, ki miért került a szállóra, milyen okok vezettek oda, hogy fel kellett adnia korábbi életét, ugyanis csak így lehet megkezdeni a visszaút kiépítését. Gondoljunk csak bele: él a szállón olyan fiatal hölgy, aki ott nőtt fel, a gyereke pedig már oda született.
- Az ott élők között akadnak olyanok, akik félnek a változástól. Van erre okuk?
- Megszoktak valamit, ami a továbbiakban más lesz. Két család már el is költözött albérletbe, mert nem értettek egyet az új feltételekkel, és vannak, akik amiatt háborognak, hogy nem lesz külön szobájuk, hanem három másik emberrel kell megosztaniuk. Én azt mondom, hogy ez nem baj, ne rendezkedjenek be a szállón évtizedekre, mert az elsősorban nekik nem jó. Ez egy intézmény, amelynek az a feladata, hogy egészségileg és lelkileg megerősítse az embereket, próbálja helyreállítani a családi kapcsolatokat, és segít a munkahelykeresésben is, mindezt annak érdekében, hogy a lehető legrövidebb időt töltsék a szállón. Emellett a jövőben el kellene indítani egy adósságkezelő, megelőző programot, hogy akik még rendelkeznek lakással, de eladósodtak, ne váljanak hajléktalanná. Ebben a vöröskereszt a Városi Családsegítő és Gondozási Központtal működik majd együtt.
- A működést teljes egészében a vöröskereszt finanszírozza?
- A két épület az önkormányzat tulajdona, a vöröskereszt megkapja az ellátáshoz az állami normatívát, és mint karitatív szervezet, a rendelkezésre álló forrásaiból, adományok szerzésével, támogatók segítségével teszi gazdaságosabbá a működést, az önkormányzat pedig a normatíva és a tényleges működési költség közötti különbséget állja. A szociális munka nem nyereséges tevékenység, hiba lenne elvárni, hogy az intézmény önfinanszírozó legyen.
- Most élik az átmenet időszakát. Mikorra áll fel az új rendszer?
- Jelenleg dolgoznak a két épületen, festenek, elvégzik a szükséges átalakításokat. Augusztusban mindenképpen meg kell történnie a költözködésnek, mert azt szeretnénk, hogy mire megkezdődik a tanév, a gyerekek már az új helyükön legyenek.
- Említette, hogy egy bevált mintát hoztak Százhalombattára. Van-e olyan elem, amely máshol sikeres volt, és itt is érdemes lenne megvalósítani?
- Sok településen vannak támogató családok, olyan emberek, akik szívesen segítenek a rászorulókon. Előfordul, hogy egy-egy család felvállal egy hétvégét, amikor ebédet, programokat, játékokat biztosít a szállón lakóknak. Nagyon szép kezdeményezés és nagyon hasznos. Bízom benne, hogy Százhalombattán is meghonosodik ez a gyakorlat, mert ez is segít abban, hogy a szálló fordulópont legyen, ne pedig végállomás.
- A vöröskereszt nagy tapasztalatokkal rendelkezik e téren – mondta Török László, a Pest megyei szervezet igazgatója. – Nemcsak Pest megyében, hanem országszerte működnek intézményeink. Bevált módszereink vannak, így Százhalombattán is komplex, integrált hajléktalan-ellátást valósítunk meg.
- Százhalombattán a hajléktalanok száma aránylag kevés, sokkal többen vannak azok, akik az átmeneti szállón kaptak helyet. Ők milyen ellátásban részesülnek majd?
- Tisztázni kellene mindenek előtt a fogalmakat. Százhalombattán 97 ember él a szállón, mindegyikükre jellemző, hogy nincs lakásuk, tehát hajléktalanok. Az ellátás jelentősen megváltozik az eddigi gyakorlathoz képest, a jogszabályoknak megfelelően, de az emberek számára optimális körülményeket biztosítva működik majd.
- Mit jelent ez a gyakorlatban?
- Az egyik épületben kap helyet az ötvenfős, úgynevezett nappali melegedő. Ez csak reggel 8 és délután 18 óra között tart nyitva, szerepe, hogy étkezést (nem főtt ételt, de valamilyen táplálékot), mosási, fürdési lehetőséget biztosítson, lesz egészségügyi ellátás, szociális munkások által végzett életvezetési tanácsadás, és ott oldjuk meg a címbiztosítást is. Ugyanabban az épületben működik majd a negyvenfős éjjeli menedékhely, amely csak 18 és reggel 8 óra között vehető igénybe. Életvitelszerűen senki sem maradhat egyik helyen sem. Lesz átmeneti szálló, négyágyas szobákkal, ahol szerződésben rögzítjük a kölcsönös kötelezettség-vállalást, és az ott lakóknak térítési díjat kell fizetniük. Azok lakhatnak ott egy-másfél évig, akik rendelkeznek jövedelemmel. Ez az épület lesz a központja az utcai szociális munkának is, amely, mert a létrehozásának feltétele a legalább ötvenezres lélekszám, kistérségi ellátást vállal fel. Nemcsak az utcán élőkről gondoskodik, hanem azokról is, akik rendelkeznek valamilyen hajlékkal (bódéban, romos épületben élnek), és nem akarnak bejönni a hajléktalan-ellátó intézménybe. Nagyon fontos, hogy rendszeresen figyeljünk rájuk, mert enniük kell, az orvosi ellátást meg kell kapniuk, ha szükséges.
- Hol kapnak helyet a családok?
- Tudni kell, hogy a felnőttek a gyerekek jogán kapnak helyet a szállón. A másik épület felső szintjén élnek majd a családok, szintén négyágyas szobákban, az alsó szinten pedig az egyedülálló szülők a gyermekeikkel. Ha a család létszáma nagyobb, két szobát kapnak, de ott is, mint a szálló minden részén érvényes, hogy alapvetően nem hozhatja a saját bútorát, csak a személyes holmikat. Annak érdekében, hogy a gyerekek számára a lehető legjobb helyzetet alakítsuk ki, lesz játékszoba, tanulószoba, és lesznek szociális munkások, pedagógusok, családgondozók. Egyelőre a közel száz főre tíz szociális munkást foglalkoztatunk, de januártól már huszonegy lesz a létszám. Főiskolát végzett, rátermett dolgozók, akiknek az a legfőbb feladatuk, hogy az ott lakókat hozzásegítsék a kitöréshez. A cél nem a helyzet konzerválása, hanem az önálló, felelős életvitel kialakítása. Ennek érdekében a munkatársak felderítik, ki miért került a szállóra, milyen okok vezettek oda, hogy fel kellett adnia korábbi életét, ugyanis csak így lehet megkezdeni a visszaút kiépítését. Gondoljunk csak bele: él a szállón olyan fiatal hölgy, aki ott nőtt fel, a gyereke pedig már oda született.
- Az ott élők között akadnak olyanok, akik félnek a változástól. Van erre okuk?
- Megszoktak valamit, ami a továbbiakban más lesz. Két család már el is költözött albérletbe, mert nem értettek egyet az új feltételekkel, és vannak, akik amiatt háborognak, hogy nem lesz külön szobájuk, hanem három másik emberrel kell megosztaniuk. Én azt mondom, hogy ez nem baj, ne rendezkedjenek be a szállón évtizedekre, mert az elsősorban nekik nem jó. Ez egy intézmény, amelynek az a feladata, hogy egészségileg és lelkileg megerősítse az embereket, próbálja helyreállítani a családi kapcsolatokat, és segít a munkahelykeresésben is, mindezt annak érdekében, hogy a lehető legrövidebb időt töltsék a szállón. Emellett a jövőben el kellene indítani egy adósságkezelő, megelőző programot, hogy akik még rendelkeznek lakással, de eladósodtak, ne váljanak hajléktalanná. Ebben a vöröskereszt a Városi Családsegítő és Gondozási Központtal működik majd együtt.
- A működést teljes egészében a vöröskereszt finanszírozza?
- A két épület az önkormányzat tulajdona, a vöröskereszt megkapja az ellátáshoz az állami normatívát, és mint karitatív szervezet, a rendelkezésre álló forrásaiból, adományok szerzésével, támogatók segítségével teszi gazdaságosabbá a működést, az önkormányzat pedig a normatíva és a tényleges működési költség közötti különbséget állja. A szociális munka nem nyereséges tevékenység, hiba lenne elvárni, hogy az intézmény önfinanszírozó legyen.
- Most élik az átmenet időszakát. Mikorra áll fel az új rendszer?
- Jelenleg dolgoznak a két épületen, festenek, elvégzik a szükséges átalakításokat. Augusztusban mindenképpen meg kell történnie a költözködésnek, mert azt szeretnénk, hogy mire megkezdődik a tanév, a gyerekek már az új helyükön legyenek.
- Említette, hogy egy bevált mintát hoztak Százhalombattára. Van-e olyan elem, amely máshol sikeres volt, és itt is érdemes lenne megvalósítani?
- Sok településen vannak támogató családok, olyan emberek, akik szívesen segítenek a rászorulókon. Előfordul, hogy egy-egy család felvállal egy hétvégét, amikor ebédet, programokat, játékokat biztosít a szállón lakóknak. Nagyon szép kezdeményezés és nagyon hasznos. Bízom benne, hogy Százhalombattán is meghonosodik ez a gyakorlat, mert ez is segít abban, hogy a szálló fordulópont legyen, ne pedig végállomás.
