A Százhalombatta NB I/B-s férfi együttese már bajnokként pályára lépve 33-21-re nyert a Szentendre ellen május 20-án a VSZK-ban, majd ugyancsak magabiztos győzelmet aratott az utolsó fordulóban a Pápa felett. Ezzel a sikerrel lezárult egy „aranyos” korszak, de május utolsó hétvégéjén még egy komoly erőpróba, egy igazi jutalomjáték várt a csapatra a Magyar Kupa Baranya megyei négyes döntőjében. A battaiak megmutatták, hogy méltó vetélytársai a legnagyobbaknak is, és ott a helyük az élvonalban.
Igaz az elődöntőben meg kellett hajolniuk a Pick-Szeged előtt (29-20), de derekasan megállták a helyüket, mint ahogy a Komlóval szembeni „kis döntőben” is, ahol mindössze egyetlen egy góllal maradtak alul (22-21). A nemzetközi kupában való indulás jogát így sajnos nem sikerült elérniük, de maximálisan rászolgáltak a Magyar Kupa bronzéremre. A bravúros találkozókról a vezetőedzővel, az SZKE elnökével és ügyvezetőjével, az MKSZ főtitkárával, valamint sztárjátékosunkkal, Kertész Balázzsal beszélgettünk Pécsett.
- Hova kerül ez a frissen szerzett bronzmedál, hiszen a házi gyűjteményben bizonyára van ennél csillogóbb is? – kérdeztük Kertész Balázst.
- Ez is ugyanolyan szépen csillog és ugyanolyan kedves, mint a pályafutásom korábbi korszakaiban megszerzett bármelyik érmem, hiszen ezért is ugyanúgy megdolgoztam – ha, nem jobban – mint az előzőekért. - Szép meccseket játszott a battai csapat, és szerintem nagyon kevés hiányzott a még ennél is nagyobb bravúrhoz. Igazam van?
- Abszolút, hisz a Pick-Szegedet, a későbbi MK győztest is alaposan megszorongattuk, negyedórával vége előtt még pariban álltunk. A Komló ellen pedig, ha kicsivel hosszabb a kispadunk, nyerhettünk volna. Nem is szólva néhány balszerencsés hétméteresünkről és jó pár kifogásolható bírói ítéletről.
- Eljutott-e hozzátok a battai szurkolók biztatása a fülsüketítő hangzavarban? Mert nagyjából százan utaztak le miattatok Komlóra, illetőleg Pécsre.
- Hallottuk őket, és komoly tartást adott ez nekünk, pláne a finisben, amikor már az utolsó energiáinkat mozgósítottuk. Fantasztikus dolog, hogy a drukkerek így mellénk álltak.
- Rábírhat a szerződésed meghosszabbítására is?
- Természetesen ez is fontos tényező, de még nem tárgyaltam senkivel. Persze, bízom benne, hogy megegyezünk, mert tényleg jól érzem magam Százhalombattán.
- És, hogy érzi magát ebben a pillanatban Sótonyi László vezetőedző?
- Jól, mert a csapat megtett minden tőle telhetőt, és ha erre a Komló elleni mérkőzésre nem Pécsett került volna sor, hanem valóban egy semleges helyszínen, akkor indulhatnánk a KEK-ben is.
- Ugyanakkor akadnak, akik úgy vélekednek, hogy talán jobb is így, mert ősztől még inkább koncentrálni lehet az NB I-es bajnokságra. Osztja ezt a vélekedést?
- Igen is, meg nem is. Egy igazi sportember mindig a győzelemre hajt, mindig magasabbra akar törni, és tényleg arra készültünk, hogy kivívjuk a nemzetközi kupaindulás jogát. Picit bánt, hogy nem sikerült, de a csapat előtt megemelem a kalapom, mert mindenki a tudása legjavát adta. Őszintén remélem, hogy legközelebb legyőzzük a komlóiakat.
- Ezek szerint a következő idényre is marad Battán?
- Bízom benne, és abban is, hogy egy-két poszton meg tudjuk majd erősíteni a gárdát. Akkor nemcsak a kiesés elkerülése lehet a cél.
- Hogyan vélekedik erről Mérges István elnök?
- Mindenek előtt én is megemelem a kalapom a csapat és a szurkolóink előtt, mert hegyet-völgyet megmozgattak a bravúrért. Óriási siker az NB-I-be való visszajutás, és az is, hogy egyáltalán részt vehettünk a Magyar Kupán a Győrt és a Debrecent is elbúcsúztatva közben. Aztán a Pick-Szeged elleni negyvenpercnyi csodakézilabda, amihez sorra odajöttek hozzám is gratulálni a riválisok vezetői, leírhatatlan jó érzéssel töltött el. A Komló elleni heroikus csata pedig végképp megmutatta, hogy jó úton járunk, és ezen kell továbbmennünk.
- Lesz ehhez elegendő anyagi muníció?
- Ezen munkálkodunk. Fő támogatónk, a százhalombattai önkormányzat már jelezte, hogy jelentősen megtoldja az eddigi segítségét.
- Ez, mire lehet elég, hisz az NB I-ben jóval magasabbak a költségek, hogy úgy mondjam, már nem babra megy a játék - kérdezem Szabó József ügyvezetőt.
- Nagyon sok mindenre, például a most feljutott csapat kellő megerősítésére. Itt jegyezném meg, hogy az önkormányzattól kapott minden egyes forinthoz, hozzáteszünk egy újabb forintot, így áll össze az a pénzügyi keret, amelyből gazdálkodhatunk. Ez a mostani szereplés remek ajánlólevél ahhoz, hogy újabb és újabb támogatókat találjunk.
- Ajánlólevél az is, hogy az elmúlt két hét folyamán városunk adott otthont az Országos Ifjúsági Kézilabda Kupa döntőinek.
- Ez az eseménysorozat is növelte az SZKE tekintélyét. Szerintem világosan kiderült a magyar Kézilabda Szövetség számára is, hogy érdemes Százhalombattán rendezni ilyen jelentős tornát, illetve annak a fináléit.
- Így látja ezt az egyik legilletékesebb, Sinka László, az MKSZ főtitkára is?
- Igen, mert a csapat és a város is bizonyított a rendezést illetően, például az Ausztria elleni válogatott mérkőzéssel is. A támogatást illetően azonban már nem látom ilyen optimistán a dolgokat, meg is mondom, hogy miért. Itt van egy szakmai szempontból szenzációsan felkészített battai együttes, amely feljutott a másodosztályból az NB I-be, a Magyar Kupában elkápráztatta a közönséget a lelkesedésével, a küzdeni tudásával. Komoly érték, amely sokkal jelentősebb megbecsülést érdemelne. Az elmúlt pár hétben a kézilabda kapcsán sokkal többet beszéltek, sokkal több pozitívumot írtak és mondtak a médiában Százhalombattáról, mint más egyébről egy év alatt, és ezt azért a valós helyén illene kezelni. Ne sértődjön meg senki, de nem elsősorban ígérgetni, vagy összehasonlítgatni kell, hanem egy valódi értéket megőrizni, magyarán nem apró pénzzel kéne kiszúrni az SZKE szemét a nálunk székelő nagy vállalatoknak, akik teszem azt a horvát labdarúgást és mit tudni még, hogy mit támogatnak sokkal inkább a battai sport helyett. Nem elég küszködni a kézilabdát szeretőknek és a közösségnek, mert hosszabb távon a mai sportvilágban már csak biztos, kiszámítható forrásra és alapra lehet komolyan építeni.
- A szavaiból úgy veszem ki, hogy nem elégedett az anyagi háttérrel?
- Meggyőződésem, hogy sürgősen cselekedni, erősíteni kell, méghozzá nem szűkmarkúan, hanem egy bajnoki címet és egy MK bronzot megillető módon. Én is boldog százhalombattai vagyok, de az ünneplés mellett erről sem szabad elfelejtkezni.
- Hova kerül ez a frissen szerzett bronzmedál, hiszen a házi gyűjteményben bizonyára van ennél csillogóbb is? – kérdeztük Kertész Balázst.
- Ez is ugyanolyan szépen csillog és ugyanolyan kedves, mint a pályafutásom korábbi korszakaiban megszerzett bármelyik érmem, hiszen ezért is ugyanúgy megdolgoztam – ha, nem jobban – mint az előzőekért. - Szép meccseket játszott a battai csapat, és szerintem nagyon kevés hiányzott a még ennél is nagyobb bravúrhoz. Igazam van?
- Abszolút, hisz a Pick-Szegedet, a későbbi MK győztest is alaposan megszorongattuk, negyedórával vége előtt még pariban álltunk. A Komló ellen pedig, ha kicsivel hosszabb a kispadunk, nyerhettünk volna. Nem is szólva néhány balszerencsés hétméteresünkről és jó pár kifogásolható bírói ítéletről.
- Eljutott-e hozzátok a battai szurkolók biztatása a fülsüketítő hangzavarban? Mert nagyjából százan utaztak le miattatok Komlóra, illetőleg Pécsre.
- Hallottuk őket, és komoly tartást adott ez nekünk, pláne a finisben, amikor már az utolsó energiáinkat mozgósítottuk. Fantasztikus dolog, hogy a drukkerek így mellénk álltak.
- Rábírhat a szerződésed meghosszabbítására is?
- Természetesen ez is fontos tényező, de még nem tárgyaltam senkivel. Persze, bízom benne, hogy megegyezünk, mert tényleg jól érzem magam Százhalombattán.
- És, hogy érzi magát ebben a pillanatban Sótonyi László vezetőedző?
- Jól, mert a csapat megtett minden tőle telhetőt, és ha erre a Komló elleni mérkőzésre nem Pécsett került volna sor, hanem valóban egy semleges helyszínen, akkor indulhatnánk a KEK-ben is.
- Ugyanakkor akadnak, akik úgy vélekednek, hogy talán jobb is így, mert ősztől még inkább koncentrálni lehet az NB I-es bajnokságra. Osztja ezt a vélekedést?
- Igen is, meg nem is. Egy igazi sportember mindig a győzelemre hajt, mindig magasabbra akar törni, és tényleg arra készültünk, hogy kivívjuk a nemzetközi kupaindulás jogát. Picit bánt, hogy nem sikerült, de a csapat előtt megemelem a kalapom, mert mindenki a tudása legjavát adta. Őszintén remélem, hogy legközelebb legyőzzük a komlóiakat.
- Ezek szerint a következő idényre is marad Battán?
- Bízom benne, és abban is, hogy egy-két poszton meg tudjuk majd erősíteni a gárdát. Akkor nemcsak a kiesés elkerülése lehet a cél.
- Hogyan vélekedik erről Mérges István elnök?
- Mindenek előtt én is megemelem a kalapom a csapat és a szurkolóink előtt, mert hegyet-völgyet megmozgattak a bravúrért. Óriási siker az NB-I-be való visszajutás, és az is, hogy egyáltalán részt vehettünk a Magyar Kupán a Győrt és a Debrecent is elbúcsúztatva közben. Aztán a Pick-Szeged elleni negyvenpercnyi csodakézilabda, amihez sorra odajöttek hozzám is gratulálni a riválisok vezetői, leírhatatlan jó érzéssel töltött el. A Komló elleni heroikus csata pedig végképp megmutatta, hogy jó úton járunk, és ezen kell továbbmennünk.
- Lesz ehhez elegendő anyagi muníció?
- Ezen munkálkodunk. Fő támogatónk, a százhalombattai önkormányzat már jelezte, hogy jelentősen megtoldja az eddigi segítségét.
- Ez, mire lehet elég, hisz az NB I-ben jóval magasabbak a költségek, hogy úgy mondjam, már nem babra megy a játék - kérdezem Szabó József ügyvezetőt.
- Nagyon sok mindenre, például a most feljutott csapat kellő megerősítésére. Itt jegyezném meg, hogy az önkormányzattól kapott minden egyes forinthoz, hozzáteszünk egy újabb forintot, így áll össze az a pénzügyi keret, amelyből gazdálkodhatunk. Ez a mostani szereplés remek ajánlólevél ahhoz, hogy újabb és újabb támogatókat találjunk.
- Ajánlólevél az is, hogy az elmúlt két hét folyamán városunk adott otthont az Országos Ifjúsági Kézilabda Kupa döntőinek.
- Ez az eseménysorozat is növelte az SZKE tekintélyét. Szerintem világosan kiderült a magyar Kézilabda Szövetség számára is, hogy érdemes Százhalombattán rendezni ilyen jelentős tornát, illetve annak a fináléit.
- Így látja ezt az egyik legilletékesebb, Sinka László, az MKSZ főtitkára is?
- Igen, mert a csapat és a város is bizonyított a rendezést illetően, például az Ausztria elleni válogatott mérkőzéssel is. A támogatást illetően azonban már nem látom ilyen optimistán a dolgokat, meg is mondom, hogy miért. Itt van egy szakmai szempontból szenzációsan felkészített battai együttes, amely feljutott a másodosztályból az NB I-be, a Magyar Kupában elkápráztatta a közönséget a lelkesedésével, a küzdeni tudásával. Komoly érték, amely sokkal jelentősebb megbecsülést érdemelne. Az elmúlt pár hétben a kézilabda kapcsán sokkal többet beszéltek, sokkal több pozitívumot írtak és mondtak a médiában Százhalombattáról, mint más egyébről egy év alatt, és ezt azért a valós helyén illene kezelni. Ne sértődjön meg senki, de nem elsősorban ígérgetni, vagy összehasonlítgatni kell, hanem egy valódi értéket megőrizni, magyarán nem apró pénzzel kéne kiszúrni az SZKE szemét a nálunk székelő nagy vállalatoknak, akik teszem azt a horvát labdarúgást és mit tudni még, hogy mit támogatnak sokkal inkább a battai sport helyett. Nem elég küszködni a kézilabdát szeretőknek és a közösségnek, mert hosszabb távon a mai sportvilágban már csak biztos, kiszámítható forrásra és alapra lehet komolyan építeni.
- A szavaiból úgy veszem ki, hogy nem elégedett az anyagi háttérrel?
- Meggyőződésem, hogy sürgősen cselekedni, erősíteni kell, méghozzá nem szűkmarkúan, hanem egy bajnoki címet és egy MK bronzot megillető módon. Én is boldog százhalombattai vagyok, de az ünneplés mellett erről sem szabad elfelejtkezni.
