Levelet írt szerkesztőségünknek a Hága László úton lakó Nagy Ferencné olvasónk. Arról számol be, hogy a közelmúltban betörtek a lakásába: feltörték a zárat, mindent szétdúltak, kiborogattak, a ruháktól az iratokig mindent a földre szórtak. „Hirtelen úgy éreztem magam, mintha filmen látnám a történteket. Soha nem hittem volna, hogy ez velem megtörténhet, IV. emeleten, egy lakótelepi lakásban.”- írja, majd hozzáteszi: lehet, hogy az eset kapcsolatban van a lomtalanítással, mert abban az időszakban sok idegen fordult meg a városban.
Semmit nem lehet tenni? – teszi fel olvasónk a kérdést, amellyel megkerestük a Százhalombattai Rendőrőrsöt, ahol Barborikné Siska Andrea parancsnokkal és Anda Béla parancsnok-helyettessel beszélgettünk.
- Tény, hogy a lomtalanítás vonzza a bajt – mondta Anda Béla. – Az akció tíz napja alatt folyamatos járőrszolgálatot tartottunk a polgárőrökkel és a közterület-felügyelőkkel együtt. Ebben az időszakban minden erőnket mozgósítottuk, nemcsak a járőrök, hanem szükség esetén a nyomozók, sőt, a rendőrőrs vezetői is járták az utcákat.
- Valóban a lomtalanítással hozható kapcsolatba az eset?
- Nem valószínű, ugyanis az év elején kezdődött az a betöréssorozat, amelynek valószínűleg része a levélben említett eset is.
- Mi jellemzi a sorozatot?
- Január óta 26 betöréses lopás történt Százhalombattán, ezek közül 14 a lakótelepen. A lakótelepi betöréseknél azonos a módszer, minden esetben hengerzártöréssel jutottak be a lakásba a betörők.
- Ezeknél a betöréseknél az is furcsa, hogy fényes nappal történtek, és általában emeleti lakásokat törtek fel. Senki nem látott semmit, nincsenek szemtanúk?
- Régóta nem kapunk olyan állampolgári bejelentést, hogy itt vagy ott gyanús embereket, gyanús eseményeket láttak – mondta Barborikné Siska Andrea. – Egyre kevésbé figyelnek egymásra az emberek, előfordult, hogy a betörés szomszédságában egész idő alatt otthon voltak, mégse láttak-hallottak semmit, pedig a hengerzártörés zajjal jár. A lépcsőházak ajtaját sokszor nemcsak, hogy nem zárják be, de még ki is támasztják. Próbát tettünk sok helyen, találomra felcsengettünk valamelyik lakásba, és azt tapasztaltuk, hogy azonnal kinyitják a mágneszárat, meg sem kérdezik, ki az és mit akar.
- Arra is volt példa, hogy a betörők leragasztották a szomszédos lakások ajtajain a kukucskálókat, és az sem tűnt fel senkinek – fűzte hozzá Anda Béla. – Megtörténik, hogy a lépcsőházba hazatérők elmennek a feltört ajtó mellett, minden bizonnyal észre is veszik, hogy történt valami, mégse jelzik ezt sehol.
- Olvasónk azt kérdezi levele végén: „Semmit nem lehet tenni?” Mi erre a válasz?
- Nagyon fontos a lakossági közreműködés – mondta Barborikné Siska Andrea. – Tegyenek meg mindent javaik védelme érdekében. Ha lehetséges, köttessék be a csendes riasztórendszert, vagy szereltessenek fel hevederzárat, mert azt feltörni szinte lehetetlen. Legyenek elővigyázatosabbak, tartsák zárva mind a lépcsőház, mind pedig a lakás ajtaját, és ha idegennel találkoznak a lépcsőházban, kérdezzék meg, mi járatban van, kit keres.
- Figyeljenek oda a szomszédaik értékeire is – tette hozzá Anda Béla. – Gondoljanak arra, hogy legközelebb talán őket szemelik ki a betörők. Ha bármilyen, a megszokottól eltérő, gyanús jelenséggel találkoznak, értesítsék a rendőrséget, és mi a lehető legrövidebb időn belül ott leszünk.
- Többször szorgalmazták már, hogy létesüljön Százhalombattán önálló kapitányság. Az valóban növelné a közbiztonságot?
- Nincs jelentősége – mondta Barborikné Siska Andrea. – A vagyon mindenhol veszélyeztetett, a statisztika nem függ attól, hogy rendőrőrs, vagy kapitányság működik-e egy településen. Az érdi kapitányság nagy területet lát el, és mindig oda összpontosítja az erőit, ahol éppen szükség van rá, akár Százhalombattára is. Egyébként az önkormányzattal kötött támogatási megállapodásnak köszönhetően hamarosan gyalogos járőrszolgálat indul a városban. Egyenruhás kollegák járják majd az utcákat, bárki kérhet tőlük segítséget, információt. Nagyon várjuk a térfigyelő rendszert, bízunk benne, hogy ha az megkezdi működését, kevesebb lesz a bűncselekmény. Sok kamerát szerelnek fel, emellett lesznek mobil, bárhol elhelyezhető kamerák is, így a bűnözők nem tudhatják, mikor és honnan figyelik őket. Ez persze nem jelenti azt, hogy azt követően nyitva lehet hagyni az ajtókat.
- Olvasónk azt kérdezi: félelemben kell élnünk? Mi erre a válasz?
- Nem erről van szó, de jobb félni, mint megijedni. Bűnözők voltak és lesznek, az a dolgunk, hogy megnehezítsük a dolgukat, és ebben a rendőrség és a lakosság együttműködésére van szükség.
- Tény, hogy a lomtalanítás vonzza a bajt – mondta Anda Béla. – Az akció tíz napja alatt folyamatos járőrszolgálatot tartottunk a polgárőrökkel és a közterület-felügyelőkkel együtt. Ebben az időszakban minden erőnket mozgósítottuk, nemcsak a járőrök, hanem szükség esetén a nyomozók, sőt, a rendőrőrs vezetői is járták az utcákat.
- Valóban a lomtalanítással hozható kapcsolatba az eset?
- Nem valószínű, ugyanis az év elején kezdődött az a betöréssorozat, amelynek valószínűleg része a levélben említett eset is.
- Mi jellemzi a sorozatot?
- Január óta 26 betöréses lopás történt Százhalombattán, ezek közül 14 a lakótelepen. A lakótelepi betöréseknél azonos a módszer, minden esetben hengerzártöréssel jutottak be a lakásba a betörők.
- Ezeknél a betöréseknél az is furcsa, hogy fényes nappal történtek, és általában emeleti lakásokat törtek fel. Senki nem látott semmit, nincsenek szemtanúk?
- Régóta nem kapunk olyan állampolgári bejelentést, hogy itt vagy ott gyanús embereket, gyanús eseményeket láttak – mondta Barborikné Siska Andrea. – Egyre kevésbé figyelnek egymásra az emberek, előfordult, hogy a betörés szomszédságában egész idő alatt otthon voltak, mégse láttak-hallottak semmit, pedig a hengerzártörés zajjal jár. A lépcsőházak ajtaját sokszor nemcsak, hogy nem zárják be, de még ki is támasztják. Próbát tettünk sok helyen, találomra felcsengettünk valamelyik lakásba, és azt tapasztaltuk, hogy azonnal kinyitják a mágneszárat, meg sem kérdezik, ki az és mit akar.
- Arra is volt példa, hogy a betörők leragasztották a szomszédos lakások ajtajain a kukucskálókat, és az sem tűnt fel senkinek – fűzte hozzá Anda Béla. – Megtörténik, hogy a lépcsőházba hazatérők elmennek a feltört ajtó mellett, minden bizonnyal észre is veszik, hogy történt valami, mégse jelzik ezt sehol.
- Olvasónk azt kérdezi levele végén: „Semmit nem lehet tenni?” Mi erre a válasz?
- Nagyon fontos a lakossági közreműködés – mondta Barborikné Siska Andrea. – Tegyenek meg mindent javaik védelme érdekében. Ha lehetséges, köttessék be a csendes riasztórendszert, vagy szereltessenek fel hevederzárat, mert azt feltörni szinte lehetetlen. Legyenek elővigyázatosabbak, tartsák zárva mind a lépcsőház, mind pedig a lakás ajtaját, és ha idegennel találkoznak a lépcsőházban, kérdezzék meg, mi járatban van, kit keres.
- Figyeljenek oda a szomszédaik értékeire is – tette hozzá Anda Béla. – Gondoljanak arra, hogy legközelebb talán őket szemelik ki a betörők. Ha bármilyen, a megszokottól eltérő, gyanús jelenséggel találkoznak, értesítsék a rendőrséget, és mi a lehető legrövidebb időn belül ott leszünk.
- Többször szorgalmazták már, hogy létesüljön Százhalombattán önálló kapitányság. Az valóban növelné a közbiztonságot?
- Nincs jelentősége – mondta Barborikné Siska Andrea. – A vagyon mindenhol veszélyeztetett, a statisztika nem függ attól, hogy rendőrőrs, vagy kapitányság működik-e egy településen. Az érdi kapitányság nagy területet lát el, és mindig oda összpontosítja az erőit, ahol éppen szükség van rá, akár Százhalombattára is. Egyébként az önkormányzattal kötött támogatási megállapodásnak köszönhetően hamarosan gyalogos járőrszolgálat indul a városban. Egyenruhás kollegák járják majd az utcákat, bárki kérhet tőlük segítséget, információt. Nagyon várjuk a térfigyelő rendszert, bízunk benne, hogy ha az megkezdi működését, kevesebb lesz a bűncselekmény. Sok kamerát szerelnek fel, emellett lesznek mobil, bárhol elhelyezhető kamerák is, így a bűnözők nem tudhatják, mikor és honnan figyelik őket. Ez persze nem jelenti azt, hogy azt követően nyitva lehet hagyni az ajtókat.
- Olvasónk azt kérdezi: félelemben kell élnünk? Mi erre a válasz?
- Nem erről van szó, de jobb félni, mint megijedni. Bűnözők voltak és lesznek, az a dolgunk, hogy megnehezítsük a dolgukat, és ebben a rendőrség és a lakosság együttműködésére van szükség.
