Ahogy a szakemberek mondják, könnyen elterelhető a figyelme. Minél több inger éri, annál kevesebb az esélye az összpontosításra. Az ilyen gyerekeket hiperaktívnak nevezik. Víg Ágnes úgy érzi, fiának annak ellenére nincs esélye sikerélményeket szerezni és megfelelően fejlődni az általános iskolában, hogy az értelmi képességeivel semmilyen gond sincs. Négy éve járnak pszichológushoz, a Nevelési Tanácsadó szerint Bálintnak kis létszámú osztályban kellene tanulnia, ilyen azonban az idei tanévben nem indul Százhalombattán. Az édesanya egyre inkább arról van meggyőződve, hogy a fiának olyan helyen kellene tanulnia, ahol jobban figyelembe veszik sajátos nevelési igényét. Azt is állítja, hogy nincsenek egyedül ezzel a gonddal. Dr. Benedek László polgármester hívta fel a figyelmét a Kincsesház Alapítványra, amely sajátos nevelési igényű gyerekek számára működtet iskolákat. Az alapítvány vezetője két éve járt városunkban, és tárgyalásokat kezdett egy helyi tagozat elindításáról, ám akkor ezek nem jártak sikerrel. Víg Ágnes azonban minden követ hajlandó megmozgatni, hogy mégis legyen Kincsesház iskola Százhalombattán. Felkereste valamennyi iskolát, óvodát, mint mondja, szinte kivétel nélkül mindenhol támogatták elképzelését az intézményvezetők. Meg szeretné szervezni a hasonló gonddal küszködő szülők találkozóját is, ahol tájékoztatást kaphatnának az alapítvány tevékenységéről.

Annak idején Weller János képviselő hívta a városba a Kincsesház Alapítvány vezetőjét, Rab Andrást. Az alapítvány munkáját szülőként ismerte meg a képviselő. Évekig tartó keresgélés után talált rá a fővárosi Kincsesház iskolára, ahová jelenleg nap, mint nap autóval hordja a fiát. Úgy látja, gyereke végre nemcsak mindazt a speciális fejlesztést kapja meg, amire szüksége van, hanem jól érzi magát, sikerélményeket szerez, és szeret iskolába járni. Úgy véli, ha nemcsak a battai gyerekek, hanem a környéken élők is igénybe vennék a helyi alapítványi tagozatot, akkor az önkormányzatnak mindenképpen megérné belevágni egy ilyen létrehozásába. Annál is inkább, mert ehhez csak egy megfelelő épületet és azt a pénzügyi támogatást kellene biztosítani, amit jelenleg is átadnak az állami iskoláknak. Azt is hangsúlyozza, hogy a közoktatás területén erős versenyre számíthatunk a szomszédos Érddel, amely nagy volumenű fejlesztésekbe fogott. A speciális nevelési igényű gyerekek képzése egy olyan szolgáltatás lehetne Battán, amelyből előnyt kovácsolhatnánk.

A probléma árnyaltabb megközelítését javasolja – dr. Kürti Jenőné a Nevelési Tanácsadó pszichopedagógusa, aki hangsúlyozza, hogy a „kicsit más” gyermekek számára mindenképpen az integrált oktatási forma a megfelelő. A „nagyon más” gyermekeket csak szakértői vélemény alapján nevezhetjük sajátos nevelési igényűnek, és csak az ő esetükben merülhet fel az a kérdés, hogy a képzésük integráltan, a többségi iskolában, vagy elkülönítetten, szegregáltan történjen.

Tekintettel arra, hogy a szakértői bizottság többféle ok miatt állapíthatja meg ezt a sajátos igényt, ezeknek a gyermekeknek a képzésénél, nevelésénél is figyelembe kell venni a sokféleségüket, tehát nem beszélhetünk olyan oktatási formáról, mely az összes sajátos nevelésű gyermek számára megfelelő. Minden esetben az adott gyermek számára legoptimálisabb, személyre szabott képzési formát kellene választani, ha egyáltalán lenne miből választania a szülőknek és a szakembereknek. A Kincsesház iskola megjelenése a városunkban ilyen alternatív lehetőséget teremthetne az átmenetileg nehezen integrálható sajátos nevelési igényű gyermekek oktatására, nevelésére, de ez nem jelentené azt, hogy minden sajátos nevelési igény esetén automatikusan ez lenne a legjobb megoldás. Az egyik Kincsesház iskolában tett látogatása során azt tapasztalta, hogy jól képzett és elhivatott szakemberek, nagyon differenciáltan, mikrocsoportokban, sőt gyakran egyénileg foglalkoznak a gyerekekkel. Mindez pénzigényes, mint ahogy az integrált oktatás megvalósításához is a jelenleginél több pénzre lenne szükség a megfelelő személyi és tárgyi feltételek biztosításához. Városunk jelenleg valóban a szükségesnél kevesebbet tud nyújtani a „kissé” vagy „nagyon más” gyermekek számára annak ellenére, hogy a számuk évről évre nő.

Egyre több a figyelmi nehézséggel, hiperaktivitással és részképesség-gyengeséggel küzdő gyerek. Már az idén érezhető annak a hatása, hogy az önkormányzat csökkentette a logopédusok számát. A Nevelési Tanácsadóban többnyire csak heti egy órában tudnak foglalkozni a fejlesztésre szorulókkal, míg az ideális az lenne, ha erre legalább heti két alkalommal nyílna lehetőség.
A közoktatás szereplői félnek a változásoktól – vélekedik Rab András, amikor a két évvel ezelőtti tárgyalások megszakadásáról kérdezzük. A törvényeink szerint minden gyereknek joga van a személyére szabott fejlesztéshez, de ennek ma az iskolákban egyáltalán nincsenek meg a feltételei. Nemcsak a pénzhiány az ok, hanem az a szemlélet is, hogy ha a gyerek nagyon eltér az átlagtól, a legtöbb intézmény számra nyűg, és megpróbálnak szabadulni tőle. Negyvenezer magántanulót tartanak nyilván Magyarországon, ami irreálisan nagy szám. Nem egy olyan szülőről tudnak, aki tanító végzettséget szerzett, hiszen úgyis otthon kell maradnia, mert a gyereke nem képes egy 25-30 fős iskolai csoportban önbizalomhoz jutni, sikeresen fejlődni. Vannak, akik erre csak egyéni és differenciált tanterv szerint képesek, és ennek a biztosítása nem jótétemény, hanem kötelesség – lenne - az iskolákban. Sajnos azonban, nem érvényesül.

Egy SNI gyerek képzése körülbelül négyszer annyiba kerül, mint egy átlagos képességekkel rendelkezőé. De a szükséges feltételek biztosítása nemcsak az anyagiakon múlik, hanem elsősorban azon, hogy kész-e a tantestület elsajátítani azt a szemléletet, és képzettséget, ami az integráció megvalósításához kell. Mert azzal Rab András is egyetért, hogy nem feltétlenül a külön intézmény a megoldás, sőt, mint mondja, korántsem az alapítványuk feladata megoldani a magyar közoktatás problémáját. A Kincsesház húsz éve foglalkozik pedagógusok és gyerekek képzésével. Azok a keretek, amiket kialakítottak, nemcsak a csoportok létszámában térnek el az állami iskolától, hanem az alkalmazottak felkészültségében, odafigyelésében is.

Jelenleg nyolc tagiskolájuk működik az országban, de naponta kapnak hívásokat elkeseredett szülőktől, és 1 100 gyereket tartanak várólistán. Szívesen átadnák tapasztalataikat, tudásukat más iskoláknak és pedagógusoknak, amennyiben erre lenne fogadókészség, de újabb tagiskolát csak akkor létesítenének, ha az önkormányzat hosszú távra biztosítana számukra egy olyan épületet, ami alkalmas a nyolc, 10-12 fős osztály befogadására, és átadná azokat a pénzeszközöket is, amik lehetővé tennék, hogy ne kelljen tandíjat szedniük a szülőktől. Egy ilyen intézmény egyébként arra is alkalmas lenne, hogy továbbképzési bázisként működjön, azaz szélesebb körben segítse elő azt a szemléletváltást, amire a megkérdezett szakemberek és a nyilatkozó szülők szerint is nagy szükség lenne a közoktatásban.