Érthető azonban, hogy a tél folyamán, sőt még tavasszal is mindenki óvatosan fogalmazott ezzel kapcsolatban, ha másért nem, kabalából. Így voltak ezzel maguk a játékosok is, akiket Sótonyi László rendületlenül hajtott. Az elvégzett edzésmunkának meg kell mutatkoznia a végelszámolásnál – mondta időről időre. És igaza lett. A vezetőedzővel a Siklós elleni 42-24-es győzelem után, a bajnoki cím önfeledt ünneplése közben beszélgettünk.

- Az imént a levegőbe dobálták és éljenezték a csapat tagjai, miközben döngött a közönség vastapsa. Repült már ennyit kézből kézbe?
- Váratlanul ért ez a mozdulatsor, de nagyon jól esett. Meg kell, hogy valljam, egy picit féltem, hogy leejtenek, de most is nagyon figyeltek rám.

- Szerintem ön bízott a legjobban a bajnoki cím elérésében. Ugye, nem tévedek?
- Igaza van, és továbbra is tartom, hogy hit nélkül nem lehet győzni. De hogy ez már most, három fordulóval a bajnokság vége előtt bekövetkezik, erre nem számítottam. Pláne, hogy egy hete 29-27-re kikaptunk Nagyatádon. Szóval, hogy ez így alakult, ahhoz kellett a rivális Pécs váratlan veresége a Szigetvártól, amivel a mostani fölényes győzelmünkkel hat pontra nőtt, azaz behozhatatlanná vált az előnyünk. Eredetileg azzal számoltam, hogy majd május 20-án, a Szentendre elleni legközelebbi hazai meccsen érhetünk révbe.

- Jobb ez így. Igaz, ezután nem lesz könnyű motiválnia a tanítványait a hátralévő három bajnoki találkozóra.
- Nem hinném, hogy nehezebb lesz, mint eddig. Ha valaki szereti ezt a játékot, akkor mindig győzni akar. Már csak presztízsből is meg kell vernünk a tabella hátsó felében található, soron következő ellenfeleinket. Egy bajnoktól ez elvárható. Tetejébe ezek között a mérkőzések között lesz még egy hazai is. Remélem, arra még többen kijönnek majd a szurkolóink. Ez nagyon feldobja a csapatot. A közönségünk állandó jelenléte és biztatása nélkül ez a siker nem jöhetett volna létre.

- Amikor egy éve és egy hónapja idekerült a battai kispadra, nem volt ok az ünneplésre. Sok kritika érte, különösen azután, hogy az együttes fájdalmas búcsút vett az élvonaltól. Hogy viselte mindezt, hogy élte túl?
- Egy edzőnek meg kell szoknia, hogy kudarc esetén sokan csak őt teszik felelőssé, néhányan elfordulnak tőle, vagy élesebben bírálják. Ez szíve joga mindenkinek. 2005 tavaszán nem azt a csapatot vettem át, amelyet most irányítok, az egy fásult társaság volt. Megpróbáltam ugyan felrázni az apátiából, de az idő rövidsége miatt ez nem sikerülhetett, és ezt én is nehezen éltem meg. Utána azonban egy új csapat építésébe kezdtünk közösen a vezetőkkel, akik maximálisan támogatták az elképzeléseimet, és igyekeztünk a posztokra tudatosan igazolni rutinos, illetve fiatal, ambiciózus kézilabdázókat. Az anyagi lehetőségekhez mérten ütőképes keret állt össze, én pedig sok-sok edzéssel megpróbáltam összegyúrni, összecsiszolni a srácokat. Úgy érzem, ez alatt az egy év alatt, tőlem és egymástól is az egymásért való küzdelmet tanulták meg, és ez nagyon fontos ebben a sportágban. Persze egyéniségek – amilyen Perger Zsolt, Kertész Balázs, Jakab László vagy Balázs Tibor - nélkül nem lehetett volna áttörést elérni, és ezt a bajnokcsapatot alaposan meg kell erősíteni, hogy ősztől helyt tudjon állni az NB I-ben.

- Nevek is vannak már a noteszében?
- Neveket most még ne várjon, de azt kijelenthetem, hogy a mostani állományból nem mindenki alkalmas arra, hogy megfeleljen a magasabb osztály kihívásainak és követelményeinek. Lehet, hogy ez egy kicsit ünneprontóan hat, de szeretném leszögezni, hogy csak akkor vállalom tovább a felkészítését, ha biztosítottnak látom, hogy erős középcsapattá váljunk. Ehhez pedig olyan sportemberek kellenek, akik vállalják a még több edzést és még több gyakorlást. Nem akarok sorozatban vesztes meccseken bosszankodni, és a nézők sem erre vágynak.

- Ha jól értem, feltételeket szab a szerződés meghosszabbításához.
- Nem követeléseim, csak kéréseim vannak és lesznek, hiszen ismerem a lehetőségeket. De valóban erősítésre lesz szükség, ha az első nyolcba akarunk kerülni, és nem akarunk remegni a kieséstől.

- Milyen követelményeket támaszt a játékosok felé például a Magyar Kupa május végi négyes döntőjére?
- Hogy bátran és fegyelmezetten játsszanak, továbbá szokják a gondolatot, hogy ősztől olyen erős ellenfeleink lesznek, mint a szegediek, a veszprémiek, a komlóiak.

- Milyen eredményre számít az elődöntőben?
- A Pick-Szegeddel játszunk a döntőbe jutásért. Ez a csapat, akárcsak az MKB Veszprém egy másik dimenzió a magyar mezőnyben. Biztos, hogy ennek a párharcnak nem mi vagyunk az esélyesei.

- Ha sikerül legyőzniük a Komlót, elérhető a harmadik hely?
- Ellenük is bravúrnak számítana a győzelem, de természetesen azon leszünk, hogy sikerüljön. Senki ellen nem akarunk és nem is fogunk feltett kézzel pályára lépni, ezt a Győr és a Debrecen kiverésével már bebizonyítottuk.

- A drukkerek arra is kíváncsiak, hogy vajon lesz-e nemzetközi szereplés, azaz elindulnak-e a KEK-ben, ha erre május végén megszerzik a jogosítványt.
- Ezzel ráérünk még foglalkozni. Egyelőre örüljünk a bajnoki címnek!