Ha az ember felelősséget mer vállalni, az bátorságra vall. Van, aki beéri egy cserép muskátli ápolásának gondjával, van, aki a kertjét tartja példás rendben, és van, aki számára ez kevés: az esőerdőkért, sőt, az egész földgolyóért aggódik. Egyikünk beéri az állatvilág egyetlen, kalitkába zárt madárkájával, másikunk pedig állatfalkával veszi körül magát. A mennyiség csak a vállalkozás nagysága szempontjából fontos, a lényeg ugyanaz: minden élőlényért, amelyet a gondjainkba fogadunk, felelősek vagyunk.
Ha úgy érezzük, hogy a vállalt kötelesség meghaladja erőnket, abbahagyhatjuk, de csak akkor tisztességes, ha előbb gondoskodunk a felvállalt élőlény további sorsáról.
Ez persze nem minden esetben történik így. A muskátli elszárad a cserépben, a macskát és a kutyát pedig utcára teszi a felelőtlen gazda, mondván, hogy az állat is képes gondoskodni magáról. És míg a megunt négylábú csak a gazdájának teher, a kóbor állatok a társadalom egésze számára jelentenek gondot. Problémát, amelyet meg kell oldani, mert az elvadult kutya és macska veszélyforrás: karmol, harap, betegségeket terjeszt, ráadásul kontroll nélkül sokasodik, és ha nem vesszük kézbe az irányítást, hamarosan girhes kóbor macskákkal és éhesen csatangoló kutyafalkákkal kell szembenéznünk.
A lakosság a megoldást az önkormányzattól várja, létezik is erre bevált program: a gyepmester befogja a kóbor kutyákat, rövid ideig állomásoztatja a telepen, aztán bekövetkezik a humánus vég.
Az állatvédők szerint azonban ez a vég egyáltalán nem humánus, olyannyira, hogy akadnak állatorvosok, akik nem hajlandóak egészséges, fiatal állatokat elaltatni. A Százhalombattai Állatvédők Köre, a SZÁK megalakulása óta arra törekszik, hogy emberséges problémakezelés válthassa fel az eddigi gyakorlatot. Ennek érdekében programot indítottak a kóbor macskák ivartalanítására: az aktivisták befogják az állatokat a parkokban, megtörténik az ivartalanítás és a fertőző betegségek elleni oltás, majd visszakerülnek korábbi élőhelyükre. Ezzel a módszerrel elérhető, hogy az állatok létszáma nem hatványozódik, és nem kell attól tartani, hogy betegségeket terjesztenek.
A kutyákkal nem ennyire egyszerű a helyzet. Nemcsak ivartalanítani kell azokat, hanem az elhelyezésükről is gondoskodni, és ez egyáltalán nem könnyű feladat.
- A SZÁK-nak vannak olyan tagjai, akik átmenetileg be tudnak fogadni egy-egy kutyát – mondja Szentes Erika, az egyesület elnöke. – Néha sikerült gazdát találni a kutyáknak, de sokszor ez nem megy könnyen. Ezért is kértük az önkormányzatot, bízza meg az egyesületet a gyepmesteri telep üzemeltetésével. Azért mertünk előállni ezzel a javaslattal, mert egyre több településen választják azt a megoldást, hogy a gyepmesteri telepet az állatvédők gondjaira bízzák. Százhalombattán sajnos nem támogatta az önkormányzat ezt az elképzelést.
- A szomszédos Érden a nemrég létesített ebtelepet a Sírius Alapítvány kezeli. Hasonló megoldást képzeltek el Százhalombattán is?
- Igen, a gyepmesteri telep megvan, a hely és az infrastruktúra rendelkezésre áll, az önkormányzat költségei nem növekednének, viszont biztos lehetne abban, hogy ezen a fronton nincs semmiféle probléma. Annak ellenére, hogy senki sem bízta meg ezzel az egyesületet, nagyon gyakran kell idevágó feladatot elvállalnunk: például előfordult, hogy elgázolt, az út szélén vergődő kutyát vagy macskát kellett éjszaka elaltatnunk, hogy ne szenvedjen, vagy hogy az orvosnak be kellett gyalogolnia a Dunába, hogy megszabadítsa a kínlódástól a vízben haldokló állatot.
- Említette, hogy sok esetben nincs hol elhelyezni a befogott gazdátlan kutyákat. Milyen megoldást találtak?
- A Sírius Alapítvány eddig is sok segítséget nyújtott, soha nem mondtak nemet, ha odaállítottunk egy-egy kutyával. Mióta az érdi menhelyet üzemeltetik, oda visszük a kutyákat, ez azonban hosszú távon nem jelent megoldást. A menhely máris megtelt, bővítésre lenne szükség, emellett a kutyák ellátása pénzbe kerül. Az ebtelepet az érdi önkormányzat tartja fenn, és ha Százhalombattáról is viszünk oda kutyákat, akkor Százhalombattának is hozzá kellene járulnia a fenntartáshoz. Feltétlenül meg kell említenem, hogy a battai civilek magánerőből próbálnak segíteni: a Strabag adott síkhálót, a Czeta vascsövet, a Krusinszky elszállítja, Nyersék és Veres Csaba vállalta, hogy meghegeszti, így lesznek elválasztva a kennelek egymástól. Többen küldtek takarókat, edényeket, kosarat, pórázokat, a pék pedig sok zsák maradékot adott.
- Szó volt róla, hogy a battai önkormányzat megállapodik a Síriussal. Ez eddig nem történt meg? – kérdeztük Böjtös Andreától, az alapítvány kuratóriumának elnökétől.
- Bennünket még nem kerestek meg – válaszolta. – Pedig meg kellene beszélni a továbbiakat, mert most már látjuk, ez a telep kicsi ahhoz, hogy az egész régió kóbor kutyáit itt helyezzük el. A mostani körülmények között nehéz lenne felvállalnunk, hogy a battai kutyákat is befogadjuk.
*
Mi a megoldás? Talán hozzá kellene járulnia Százhalombattának az érdi telep bővítéséhez, és azzal meghatározott számú férőhelyet szerezne a város, azt követően pedig a fenntartás költségeiből is részt kellene vállalni. A másik lehetőség, ha újragondolja a képviselő-testület a SZÁK indítványát a gyepmesteri telep működtetéséről – ebben az esetben átláthatóbb lenne minden részlet, hiszen a saját telepünkön, a saját egyesületünk látná el a feladatokat. Természetesen elodázhatjuk a válaszadást, hiszen a kutyaugatás nem hallatszik az égig. De mi, itt a földön, nagyon is halljuk.
Ez persze nem minden esetben történik így. A muskátli elszárad a cserépben, a macskát és a kutyát pedig utcára teszi a felelőtlen gazda, mondván, hogy az állat is képes gondoskodni magáról. És míg a megunt négylábú csak a gazdájának teher, a kóbor állatok a társadalom egésze számára jelentenek gondot. Problémát, amelyet meg kell oldani, mert az elvadult kutya és macska veszélyforrás: karmol, harap, betegségeket terjeszt, ráadásul kontroll nélkül sokasodik, és ha nem vesszük kézbe az irányítást, hamarosan girhes kóbor macskákkal és éhesen csatangoló kutyafalkákkal kell szembenéznünk.
A lakosság a megoldást az önkormányzattól várja, létezik is erre bevált program: a gyepmester befogja a kóbor kutyákat, rövid ideig állomásoztatja a telepen, aztán bekövetkezik a humánus vég.
Az állatvédők szerint azonban ez a vég egyáltalán nem humánus, olyannyira, hogy akadnak állatorvosok, akik nem hajlandóak egészséges, fiatal állatokat elaltatni. A Százhalombattai Állatvédők Köre, a SZÁK megalakulása óta arra törekszik, hogy emberséges problémakezelés válthassa fel az eddigi gyakorlatot. Ennek érdekében programot indítottak a kóbor macskák ivartalanítására: az aktivisták befogják az állatokat a parkokban, megtörténik az ivartalanítás és a fertőző betegségek elleni oltás, majd visszakerülnek korábbi élőhelyükre. Ezzel a módszerrel elérhető, hogy az állatok létszáma nem hatványozódik, és nem kell attól tartani, hogy betegségeket terjesztenek.
A kutyákkal nem ennyire egyszerű a helyzet. Nemcsak ivartalanítani kell azokat, hanem az elhelyezésükről is gondoskodni, és ez egyáltalán nem könnyű feladat.
- A SZÁK-nak vannak olyan tagjai, akik átmenetileg be tudnak fogadni egy-egy kutyát – mondja Szentes Erika, az egyesület elnöke. – Néha sikerült gazdát találni a kutyáknak, de sokszor ez nem megy könnyen. Ezért is kértük az önkormányzatot, bízza meg az egyesületet a gyepmesteri telep üzemeltetésével. Azért mertünk előállni ezzel a javaslattal, mert egyre több településen választják azt a megoldást, hogy a gyepmesteri telepet az állatvédők gondjaira bízzák. Százhalombattán sajnos nem támogatta az önkormányzat ezt az elképzelést.
- A szomszédos Érden a nemrég létesített ebtelepet a Sírius Alapítvány kezeli. Hasonló megoldást képzeltek el Százhalombattán is?
- Igen, a gyepmesteri telep megvan, a hely és az infrastruktúra rendelkezésre áll, az önkormányzat költségei nem növekednének, viszont biztos lehetne abban, hogy ezen a fronton nincs semmiféle probléma. Annak ellenére, hogy senki sem bízta meg ezzel az egyesületet, nagyon gyakran kell idevágó feladatot elvállalnunk: például előfordult, hogy elgázolt, az út szélén vergődő kutyát vagy macskát kellett éjszaka elaltatnunk, hogy ne szenvedjen, vagy hogy az orvosnak be kellett gyalogolnia a Dunába, hogy megszabadítsa a kínlódástól a vízben haldokló állatot.
- Említette, hogy sok esetben nincs hol elhelyezni a befogott gazdátlan kutyákat. Milyen megoldást találtak?
- A Sírius Alapítvány eddig is sok segítséget nyújtott, soha nem mondtak nemet, ha odaállítottunk egy-egy kutyával. Mióta az érdi menhelyet üzemeltetik, oda visszük a kutyákat, ez azonban hosszú távon nem jelent megoldást. A menhely máris megtelt, bővítésre lenne szükség, emellett a kutyák ellátása pénzbe kerül. Az ebtelepet az érdi önkormányzat tartja fenn, és ha Százhalombattáról is viszünk oda kutyákat, akkor Százhalombattának is hozzá kellene járulnia a fenntartáshoz. Feltétlenül meg kell említenem, hogy a battai civilek magánerőből próbálnak segíteni: a Strabag adott síkhálót, a Czeta vascsövet, a Krusinszky elszállítja, Nyersék és Veres Csaba vállalta, hogy meghegeszti, így lesznek elválasztva a kennelek egymástól. Többen küldtek takarókat, edényeket, kosarat, pórázokat, a pék pedig sok zsák maradékot adott.
- Szó volt róla, hogy a battai önkormányzat megállapodik a Síriussal. Ez eddig nem történt meg? – kérdeztük Böjtös Andreától, az alapítvány kuratóriumának elnökétől.
- Bennünket még nem kerestek meg – válaszolta. – Pedig meg kellene beszélni a továbbiakat, mert most már látjuk, ez a telep kicsi ahhoz, hogy az egész régió kóbor kutyáit itt helyezzük el. A mostani körülmények között nehéz lenne felvállalnunk, hogy a battai kutyákat is befogadjuk.
*
Mi a megoldás? Talán hozzá kellene járulnia Százhalombattának az érdi telep bővítéséhez, és azzal meghatározott számú férőhelyet szerezne a város, azt követően pedig a fenntartás költségeiből is részt kellene vállalni. A másik lehetőség, ha újragondolja a képviselő-testület a SZÁK indítványát a gyepmesteri telep működtetéséről – ebben az esetben átláthatóbb lenne minden részlet, hiszen a saját telepünkön, a saját egyesületünk látná el a feladatokat. Természetesen elodázhatjuk a válaszadást, hiszen a kutyaugatás nem hallatszik az égig. De mi, itt a földön, nagyon is halljuk.
