Vass Peti K2-ben azzal a váci Noé Zsomborral állhatott a dobogó legfelső fokára, akivel már három éve evez együtt. Négy nemzetközi versenyen szereztek már érmet, világbajnokságon azonban első alkalommal vettek részt. K4-ben Janza Richárddal (Multi SE) és Fekete Martinnal (EDF-DÉMÁSZ Szeged) eveztek, a felkészülésük pedig az U23-as és ifjúsági válogatott három hetes dunavarsányi edzőtáborában zajlott.

A jól sikerült edzőtábor után hosszú utazás és hat órás időeltolódás várt az ötvenfős válogatottra, Vass Péternek három nap alatt sikerült teljesen regenerálódnia. A verseny és az edzések két tó közé épített csatornán folytak, amely korábban hajóút volt, jelenleg szabadidős célokat szolgál. Ifjú kajakosaink vadonatúj hajókon evezhettek, amit Vass Péter egyértelműen pozitívan értékelt, mint ahogyan a kellemes időjárást is. Óriási élmény volt számára a kint élő magyarok lelkes fogadtatása, segítőkészsége, szeretete.

Már a reptéren várták őket, hozzájárultak a Niagara-vízeséshez tett kirándulásuk megszervezéséhez, azután nemzeti vacsorával kedveskedtek nekik a Magyar Házban, és minden apró-cseprő gondjuk – szállítás, utazás, orvosi ellátás – megoldásában rendelkezésükre álltak.

Vass Peti számára azonban a legmegindítóbb élmény mégis az volt, amikor a K4 1000 méteres versenyszám kihirdetésekor számos honfitársával együtt énekelhette a Himnuszt, vasárnap lévén ugyanis sokan kilátogattak a verseny helyszínére.

Az augusztus 1-jei K2-es szám előfutama óriási izgalmat okozott a fiatal battai evezősnek, a futamokra történő felkészülés – a felszerelés összeállítása, az utazás, a logisztika, a beevezés - ugyanis nem kis stresszel járt. Megkönnyebbülést jelentett, hogy egyetlen pályával, a legjobb idővel, egyenes ágon jutottak döntőbe. Péter azonban akkor sem engedte el magát, amikor azt látta, hogy félpályánál hajóhosszal húztak el a mezőny elől. "Majd a végén örülünk" – gondolta magában, így történt, hogy két hajóhosszal előzték meg a második helyezett párost.

Közben Janza Richárd K1 1000 méteren bronzérmet szerzett, így már csak a négyes számra való tökéletes felkészülés lebegett a négy magyar fiú előtt, akik közül a szegedi Fekete Martinnak ez volt az egyetlen száma és egyben első nemzetközi versenye is.

Soha rosszabb elsőt, mert K4-ben is úgy suhantak a döntőbe, akár a győzelmi zászló, ott pedig másfél hajóhosszal (közel húsz méterrel) a mezőny előtt értek a célba.

Tudták, hogy erős csapatot kísérnek a VB-re, de nem akarták elszámítani magukat – mondta Varga Béla edző -, hiszen ötvenöt ország legjobb evezősei érkeztek a sporteseményre, az európai összeállítások mellett az USA-ból, Ausztráliából, Kubából, Japánból, emellett akár az európai mezőny is okozhatott volna meglepetést, hiszen a németek például az egy hónappal korábbi ifjúsági Eb-re csak a B csapatukat nevezték. A mezőny színvonalát jelzi, hogy az ötvenfős magyar válogatott "csak" nyolc aranyat produkált. Vass Petivel mindenesetre győzni indultak itthonról, és ebben egyetlen pillanatra sem bizonytalanodtak el.

A kétszeres világbajnoki cím megszerzése a Dunafüredi Vízi Sport Klub számára is mérföldkőnek számít, az edzőházaspár, Zsigmond Zsóka és Varga Béla úgy vélekedik: hosszú évek munkájának gyümölcse ért be. A klub szövetségen belüli presztízsének jelentős megnövekedését már önmagában az is jelezte, egyikük a válogatottal tarthatott Kanadába.

Ettől függetlenül hangsúlyozzák: minden úgy folytatódik, miként eddig. "Mindenki marad a földön" - ami az evezősök esetében viccesen hangzik, de értjük. A Dunafürediben nem "sztárcsinálás", hanem utánpótlás-nevelés zajlik, méghozzá nagy szakmai tapasztalattal, magas színvonalon. Mindenkinek egyformán áll a zászló és jár a figyelem.

A fentiekkel Vass Péter is maximálisan egyetért. Számára továbbra is a Riói olimpia a cél, addig azonban még sok vizet el kell lapátolnia az útból. Legközelebb a hétvégi szolnoki OB-n versenyez K4 1000, K2 1000, K2 500 és K2 4000 méteren – ezúttal nem válogatott, hanem klubtársaival.