Amikor az ember betéved egy nagyobb könyvesboltba, olyan érzése támad, hogy valóban igaza van egyik kedves ismerősének, aki azt találta mondani: úgy látszik, akinek van otthon egy laptopja, az rögtön ír egy könyvet. Mintha a mennyiség vette volna át az uralmat a minőségtől – olyan, állítólag "sztárnak" számító celebekről jelennek meg addigi életüket elregélő könyvek, akik eddig semmit sem tettek le az asztalra éveik során.

Eközben olyan értékes emberek élete marad rejtve az olvasóközönség szeme elől, akik hosszú évtizedeken keresztül a világszínvonalat képviselték a maguk területén, jobb esetben hazánk hírnevét is öregbítették a földkerekségen, szilárd és követendő értékrendet képviseltek – és folyamatosan újabb és újabb értéket teremtettek.

Eddig ebbe a csoportba tartozott Kiss László is – még szerencse, hogy csupán a könyvírás kategóriájában. Hiszen lenyűgöző eredményeit mindenütt elismerték, mind a magyar államtól, mind Százhalombatta városától a legmagasabb kitüntetéseket vehette át, és megadatott neki, hogy életében elnevezzék róla a város csodálatos, új uszodáját.

Mindezek mellett azonban az is járt neki, hogy lenyűgöző edzői pályafutását könyvalakba foglalják – ez most történt meg, köszönhetően Százhalombatta városának, amely felkarolta a díszpolgáráról készülő kötet megjelentetését.

A Kőér utca ajtaja a Kiss László-féle fénykorban rendszeresen zárva volt, még a szülők sem mehettek be. Most, évtizedek után először, ha virtuálisan is, feltárul ez az ajtó. És megelevenednek azok a bizonyos hétköznapok, amelyek során klasszisok és világklasszisok sora pallérozódott a világ egyik legmeghatározóbb sportágában. Kevés izgalmasabb dolog van, mint egy úszót felvinni a csúcsokra – akár csupán a saját teljesítőképessége csúcsára, akár abszolút mértékben a csúcsra, az Olümposz tetejére.

Egyszer egy medika részt vett az egyik legkeményebb, úgynevezett határterheléses edzésen. Aki nem úszott soha, gyakorlatilag nem tudja elképzelni, milyen irdatlan megpróbáltatás ez. A leggyilkosabb hajtást követően az orvostanhallgató pulzusellenőrzést tartott. A műszer mutatója nagyon durván kilendült. Eleinte azt hitte, rosszul lát. De nem. 220. 225. A pulzus. Elkezdett kiabálni. "Ez nem lehet, ez már klinikai halál, már nem is tudom mérni, ez nem lehet!"

De – lehet. Van úgy, hogy egy héten többször is. Mert hozzá kell szoktatni a testet a kínhoz, a fájdalomhoz, a gyötrelemhez.

Ez az úszóedző feladata, sok minden más mellett. Kiss Lászlót a világ egyik leguniverzálisabb edzőjének tartják – Egerszegi Krisztina, Kovács Ágnes, Güttler Károly, Cseh László eredményei bizonyítják: mestere volt a szakmájának; ugyanakkor ne feledjük: kapitányként továbbra is a magyar úszósport szolgálatában áll!

Több mint húsz éve vagyok sportújságíró, a Kurírnál kezdtem a pályafutásom, nyolc éven át dolgoztam ott, azóta pedig kisebb-nagyobb megszakításokkal a Nemzeti Sportban jelennek meg az írásaim. Időközben hat éven át voltam a Magyar Olimpiai Bizottság sajtófőnöke, ugyanakkor kötődésem a medencés sportokhoz a legerősebb, jelenleg a nemzetközi (FINA) és az európai (LEN) úszószövetség médiamunkájában van tevékeny szerepem.

A vízilabdázók fantasztikus sikereit négy könyvben örökíthettem meg, míg a magyar úszóknál a 2004-es athéni olimpia óta vagyok sajtófőnök – ám a medencék történéseit 1993 óta testközelből figyelem, az abban az évben rendezett sheffieldi Európa-bajnokság óta minden olimpián, világ- és Európa-bajnokságon jelen voltam, és életem nagy ajándékának tekinthetem, hogy élőben láthattam úszni Egerszegi Krisztinát, továbbá azt, ahogy Atlantában megszerzi történelmi, ötödik olimpiai aranyérmét. Ebből következőleg az ismeretségünk Kiss Lászlóval szintén több mint két évtizedre nyúlik vissza.

Ennek ellenére egy pillanatig sem éreztem azt a könyv kapcsán folytatott beszélgetéseknél, hogy á, erről már ezerszer ejtettünk szót. Sőt. Az állandó rohanás, kapitányi gyorsértékelések után felüdülés volt hosszú órákat diskurálni a százhalombattai ház nappalijában, idővel egyre több és több apró részlet került elő, amiről korábban még sohasem esett szó – így állt össze az anyag egy csodálatos, egységes egésszé.

Manapság, bármennyire is megérdemli például Kiss László, már-már rendkívüli vállalkozás sportkönyveket írni és kiadni – épp ezért nem lehetünk eléggé hálásak Százhalombatta városának, Vezér Mihály polgármester úrnak, valamint Szél Pálnak, a sportbizottság elnökének, továbbá a könyv megjelentetésébe és népszerűsítésébe bekapcsolódó Ringier Kiadónak – igazi csapatmunka áll amögött, hogy a könyv elkészült.

A bemutató nyilvános, mindenkit szeretettel várnak!