Érdnek sok gondot okoz a víz. Ha sok a csapadék, elönti a pincéket, sok helyen még a házakba is betör, és jóllehet, évek óta keresik a megoldást, egyelőre nem sikerült megoldani a problémát. És míg a szomszéd város egyes részein túlságosan sok a víz, másutt amiatt panaszkodnak, hogy nyáron bizonytalanná válik az ivóvíz-szolgáltatás, kánikula idején sokszor csak hörögnek a csapok. Ezzel persze még nincs vége a víz által okozott bajoknak, ugyanis az elhasznált víz csak a városközpontban távozik épített csatornán keresztül, Érd legnagyobb részén csak álmodnak az ott lakók a szennyvízvezetékről.
Természetesen ellenzői is voltak a lépésnek. Példa erre Pusztazámor, ahol az önkormányzat igent mondott az eladásra, eközben aláírásgyűjtés indult a településen annak érdekében, hogy rendezzenek népszavazást a kérdés eldöntésére.
- Előnyösnek tartjuk az ajánlatot – mondta Pátrovics Benedek, Pusztazámor polgármestere. – Csak a legszemléletesebb előnyét említem: az ÉTV Kft 2006-ra ajánlott víz- és csatornadíja meghaladja a köbméterenkénti 950 forintot. A befektető erre az évre 583 forintos árat kínált, ráadásul garantálja, hogy évente csak az infláció mértékével emeli az árakat. Számomra ennél meggyőzőbb érvre nincs szükség. Törökbálinton is megtörtént az ezzel kapcsolatos aláírásgyűjtés, ennek ellenére az önkormányzat február 16-i ülésének napirendjén szerepelt az üzletrész-eladás kérdése, és igennel szavaztak a képviselők. Ezek után február 17-én a hét polgármester aláírta a szakmai befektetővel az adásvételi és az együttműködési szerződést.
A privatizációt Érd önkormányzata kezdeményezte, így kívánt megszabadulni ettől, a tályogos foghoz hasonlatos, csak kihúzással orvosolható problémától. Mint mondták, ha nincs ez az üzlet, elmarad a másfél milliárdos bevétel, az üzemeltetési költségek rövidesen az önkormányzatokat terhelték volna, emellett elkerülhetetlenné vált volna a jelentős vízdíj-emelés.
Az önkormányzati tulajdonban gazdaságtalan, egyre amortizálódó vízszolgáltatás magánkézbe kerülve minden bizonnyal kifizetődővé válik. Ha nem így lenne, nem pályáztak volna többen is a feladat ellátására.
A lakossági félelmeket csak a jó tapasztalatok szüntethetik meg. Ha azt érzékelik majd, hogy elérhető, biztonságos és megfizethető mind a víz-, mind pedig a csatornaszolgáltatás.



