A huszonöt éves Tóth Ildikó városunkban született, családja ma is ide várja haza. Valójában azonban az élsportolók "vándormadár" életét éli: oda "repül", ahol lehetősége van a minél kiemelkedőbb teljesítményre. Jelenleg a BVSC játékosaként Budapesten lakik. 2004 óta válogatott kerettag, de csak 2009-től vesz részt a legnagyobb nemzetközi versenyeken. Első ilyen szereplése a római VB volt.

Terveivel kapcsolatban elárulta: tud róla, hogy Battán felfutóban van a vízilabda sport, és annak idején ő is nagyon szívesen segítene a további felvirágoztatásban. Addig azonban reméli, még legalább négy év válogatottság áll előtte, és bízik benne, hogy – az idei olimpiai szereplésnek köszönhetően is – javulni fog a sportág állami támogatása.

A londoni élete első olimpiája. Egyelőre örömteli várakozást érez. Nem izgul, mivel úgy gondolja, nincs miért. A kiszabott munkát elvégezték, sőt, talán többet is. Most leginkább fejben kell felkészülniük a sokféle ingerre, amely a világverseny megnyitója során érheti a csapatot. Előre figyelmeztették őket: ne feledkezzenek bele a forgatagba, a hírességekbe, és ha netán a brazil focicsapattal sikerül együtt ebédelniük, akkor se feledjék: sporteseményre jöttek!

Amiből egyébként valószínűleg nem sokat fognak látni, hiszen augusztus 9-ig hat meccset játszanak. Három csoportmérkőzésük során az USA, Kína és Spanyolország válogatottjával csapnak össze, amit három keresztbe játszás követ Ausztráliával, Olaszországgal, Oroszországgal, illetve Angliával.

És, hogy mire számítanak? Természetesen, az aranyért utaznak, elszántak, bizakodóak és nagyon egységesek! Minden áron győzni akarnak – mondta Ildikó -, aki a Hírtükörnek azt is elárulta, milyen kabalákat visz magával Londonba.

Mint mondta, ezen a téren sok mindent kipróbált. Kilences játékosként leginkább az édesanyja által varrt plüss kilenceshez ragaszkodik. Emellett centertársával a trieszti kvalifikációs verseny óta egyforma karkötőt viselnek, megfogadták, egészen az olimpiáig egyetlen percre sem válnak meg tőle.

Ildikót Magyarországon augusztus 13-án üdvözölhetjük újra, amikor majd remélhetőleg leszáll az "Aranygépről", ahogyan az érmet szerző sportolókat szállító repülőt nevezik. Talán nem túlzás azt írni, hogy nemcsak szerkesztőségünk, hanem minden százhalombattai nevében szívből szorítunk neki!