A demokrácia a közügyekbe való állampolgári beleszólást jelenti. Ennek gyakorlásához azonban a sajtó, vagy, ahogy a köznyelv emlegeti: a média - s annak írott és elektronikus változata - független, tárgyilagos, korrekt, hiteles, sokoldalú és kiegyensúlyozott tájékoztatást kell, adjon. Ahhoz pedig, hogy a sajtó az említett követelményeknek megfeleljen, szabadnak kell lennie. Mint tudjuk, ez utóbbi feltétel az EU-nak is kedvenc vesszőparipája. Egyébiránt, a szólás, így a sajtó szabadsága körüli viták több évszázadra vezethetők vissza, hiszen az emberi és polgári szabadságokért folytatott évszázados küzdelemben legelső helyen szerepel a sajtó szabadságának, a cenzúra és a hatalmi nyomás nélküli hír- és véleményközlés szabadságának követelése. Az angol parlamentben, a XVI. század végén vált először gyakorlattá, hogy legalább a parlamentben a politikusok nagyjából büntetlenül elmondhatták politikai véleményüket. Az angol polgári forradalom idején ez a jog még inkább kiterjedt, a francia forradalom 1789-es deklarációjának tizenegyedik cikke pedig kimondja: "Gondolatainak és véleményének szabad nyilvánítása az ember egyik legbecsesebb joga." Így tehát minden polgár szabadon nyilatkozhat szóban, írásban, nyomtatásban; de a törvényben megállapított minden esetben felelős azért, ha visszaél a szabadsággal." Az USA alkotmánya több mint kétszáz éve szól nyomatékkal a hatalmi szóval korlátozhatatlan sajtóról. Magyarországon az 1790-es években kezdődött meg a küzdelem a sajtószabadságért, de időlegesen sikert csupán a cenzúrát eltörlő 1848-as forradalom hozott.
A téma körüli viták mind a mai napig nem jutottak nyugvó pontra, sőt, egyre inkább elmélyülnek. Ehhez nagyban hozzájárul az Európai Unió számos esetben tárgyilagosnak nem minősíthető álláspontja. Az érdekellentétektől tüzelt, egymásnak feszülő indulatok, homlokegyenest ellentétes szemléletek szinte kizárják a megoldást segítő nézetek érvényesülését. Nem meglepő tehát, hogy az igazi - nem abszolút értelemben - csupán a szó valós értelmében vett sajtószabadság az elmúlt több mint száz év alatt sem valósult meg. Annyit értünk el, hogy bizonyos időszakokban hol az egyik, hol a másik fél, legfeljebb egy szűk csoport érezte szabadnak a sajtót, miközben azt magáénak is vallotta. Ilyen körülmények között, talán nem túlzás azt állítani, hogy hazánkban is akkor lesz – a szó valós értelmében - sajtószabadság, ha az el nem kötelezettségből ugyanúgy lehet megélni, mint a szekértolásból.
Az ókori görögök mielőtt vitába kezdtek, tisztázták az alapfogalmak, alapigazságok pontos jelentését. Azért, hogy "egy malomban őröljenek." Azaz: nehogy az okozzon félreértést, ha egy-egy szón, fogalmon mást értenek. Eme bölcs gondolatok napjainkban már nem jelentenek követendő szemléletet. Mintha a cél éppen a szándékos félreértés, félremagyarázás lenne, csakúgy, mint az objektivitás látszatát keltő, kedvelt módszer, a jól időzített demagógia, az ellenfél lejáratása, asszociálása a rosszal és a negatívumokkal. Az ilyen célok eszközévé váló sajtó nem lehet tárgyilagos, mert elfogult, és nem lehet korrekt, sem hiteles, mert hazudik. Márpedig, a valamikor Benedek Elek által óhajtott sajtótisztesség kizárja, hogy bizonyos közlések minden objektivitást nélkülöző, szubjektív megközelítésben jelenjenek meg, a szubjektív megítélés valóságként, az állítások bizonyító érvek nélkül, a bizonyítékokat pedig az ismétlés helyettesítse. Több mint tíz éve, egy sajtószemlében olvastam, hogy a Magyar Narancsban megjelent egy interjú a New York Times egyik – bizonyos körökben nagy tekintélynek örvendő – munkatársával. Szóba került Deák Ferenc sajtóetikai axiómája, miszerint "hazudni pedig nem szabad." Erre az interjúvolt úr kifejtette, hogy ekkora marhaságot ő még életében nem hallott. Hiszen ha a sajtótól megvonják a hazugság jogát, akkor megszűnik a sajtószabadság.
A sajtóval szemben alapvető követelmény, hogy tárgyilagos, korrekt és hiteles legyen. Igazat kell mondania ahhoz, hogy meggyőző, hihető, tiszteletet és hitelt érdemlő legyen, hogy feltárja a teljes, tényleges valóságot. Bízza rá a konzekvencia levonását az olvasóra, a nézőre, mert ezzel tesz jó szolgálatot egy tisztább közéletért, egy egészségesebb társadalmi közerkölcs kialakításáért. Fontosak továbbá a kiegyensúlyozott média iránti követelmények, amelyek másként vetődnek fel országos viszonylatban és másként helyi viszonylatban. Országos viszonylatban a médiumok közötti kiegyensúlyozottság körül folynak viták, ezzel szemben helyi viszonylatban a médiumok, hírek, tudósítások egyensúlyát (arányosságát) kell megteremteni. Nem egyetlen tudósítástól, vagy egyet-len műsortól, hanem a hírek, a tudósítások, a műsorok összességétől kell elvárni az egyensúlyt. Az nem tekinthető arányosan kiegyensúlyozott tudósításnak, műsornak, ha két oldal azonos mértékben tájékoztat egyoldalúan és ezzel egyensúlyozzák ki egymást. A helyi sajtóval szemben kiemelt követelmény, hogy minden információt eljuttasson a város lakosaihoz, a hatalom működését nyilvánossá, ezáltal a polgárok számára ellenőrizhetővé tegyen, egyszóval minden esetben kiderítse az igazságot.
Befejezésül azt kérem a kedves olvasótól, hogy a sajtóban leírtakat, illetve szóban közölteket a fentiekben leírt szempontokat figyelembe véve értékelje, értelmezze.
Százhalombatta, 2012. június
Balla Károly
A független sajtó-fogalom nem jelent anyagi függetlenséget, hiszen a sajtó
- mint a demokrácia költséges, de nélkülözhetetlen intézménye – az anyagi feltételek biztosítása nélkül nem működhet. A finanszírozónak azonban rendkivüli önmérsékletet kell gyakorolnia ahhoz, hogy megtartsa a média függetlenségét. A sajtó saját törvényei szerint kell működjék ( szervezeti és működési szabályzat, etikai kódex, stb.), ez jelentheti számára a függetlenséget. Másrészt nyílvánvaló, hogy a sajtó sem ellenőrízheti finanszírozóját, illetve a működésének anyagi feltételeit meghatározó hatalmat. Feladata azonban, hogy a hatalom működését nyílvánossá téve, megteremtse annak ellenőrízhetőségét a választók, a lakosság számára.
A sajtóval szemben alapvető követelmény, hogy tárgyilagos, korrekt, és hiteles legyen. Igazat kell mondania ahhoz, hogy meggyőző, hihető, tiszteletet és hitelt érdemlő legyen, hogy feltárja a teljes, tényleges valóságot. Bízza rá a konzekvencia levonását az olvasóra, a nézőre, mert ezzel tesz jó szolgálatot egy tisztább közéletért, egy egészségesebb társadalmi közmorál kialakításáért.
Benedek István író, polihisztor, tudós mondta, hogy " Magyarországon most nem sajtószabadságra, hanem sajtótisztességre van szükség". Szavait azonban kiforgatták, szövegkörnyezetéből kiragadták és a New York Times is úgy adta tovább, hogy lám az öreg polihisztor azt mondja, nincs szükség sajtószabadságra. Említhetem Antall József kijelentését, mely szerint: "lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni". A sajtó többsége ezt a kijelentést mindig úgy idézte, hogy a "lélekben" szót elhagyta. Mindkét említett esetben egy kis csúsztatással nagy hazugság keletkezett.
Jó pár éve annak, hogy a Magyar Narancsban megjelent egy interjú a New York Times egyik – bizonyos körökben nagy tekintélynek örvendő – munkatársával. Szóba került Deák Ferenc sajtóetikai axiómája, miszerint hazudni nem szabad. Erre az interjúvolt úr kifejtette, hogy " Ekkora marhaságot ő még életében nem hallott. Hiszen ha a sajtótól megvonják a hazugság jogát, akkor meg szűnik a sajtószabadság." A sajtószabadság ilyen értelmezése mellett jelenhetett meg néhány éve a Népszabad- ságban az a szemenszedett hazugságon alapuló, a jobboldalt mélységesen elitélő, Teller Edének tulajdonított levél, amiről a neves Nóbeldíjas tudós nem is tudott.
Minden politikai erő, különösen pedig a személyi érdekeken szerveződött hatalmi csoportosulás az objektivitás látszatát kívánja kelteni, és kedvelt módszerük a jól időzített demagógia, az ellenfél lejáratása, asszociálása a rosszal és a negatívumokkal. Az ilyen célok eszközévé váló sajtó nem lehet tárgyilagos, mert elfogult, és nem lehet korrekt, sem hiteles, mert hazudik. Márpedig a Benedek Elek által óhajtott sajtótisztesség kizárja, hogy bizonyos közlések minden objektivitást nélkülöző, szub- jektív megközelítésben jelenjenek meg, hogy ellenvéleményt elhallgassanak. Elfogadhatatlan, hogy a vélemény tényként jelenjen meg, a szubjektív megítélés valóságként, az állítások bizonyító érvek nélkül, a bizonyítékokat pedig az ismétlés helyettesítse.
A demokrácia éppen attól demokrácia, hogy mindenki megszólalhat, elmond-hatja véleményét, és így az állampolgár sokoldalú tájékoztatást kap. Az egyoldalú, nyíltan elfogult, az információkat önkényesen szelektáló, a tényeket elhallgató média manipulálja a közvéleményt és az embereket megfosztja a szabad tájékoztatáshoz való joguktól.
Másként vetődnek fel országos viszonylatban, és másként helyi viszonylatban a kiegyensúlyozott média iránti követelmények. Országos viszonylatban a médiumok közötti kiegyensúlyozottság körül folynak viták, ezzel szemben helyi viszonylatban a hírek, tudósítások egyensúlyát ( arányosságát ) kell megteremteni. Nem egyetlen tudósítástól, vagy egyetlen műsortól, hanem a hírek, a tudósítások, a műsorok összességétől kell elvárni az egyensúlyt. Az nem tekinthető arányosan kiegyensúlyozott tudósításnak, műsornak, ha két oldal azonos mértékben tájékoztat egyoldaluan, és ezzel egyensúlyozzák ki egymást. A helyi sajtóval szemben kiemelt követelmény, hogy minden információt eljuttasson a város lakosaihoz, a hatalom működését nyílvánossá, ezáltal a polgárok számára ellenőrízhetővé tegyen, egyszóval minden esetben kiderítse az igazságot.
Százhalombatta, 2005. november
Balla Károly
