Ha kibújtak is barlangjukból február másodikán, Gyertyaszentelő boldogasszony napján a battai medvék, biztosan nem találkoztak a saját árnyékukkal. Borús, ködös idő volt, és ha lehet hinni a népi megfigyeléseknek, ez jót jelent. Rövid lesz a tél, hamarosan itt a tavasz. Persze addig még indít egy-két ostromot ellenünk a hideg, hiszen az előrejelzések sarkvidéki légtömegeket emlegetnek.
A vizek nagy része befagyott, a ráckevei Duna-ágon is egybefüggő jégtakaró alakult ki, január végén tűzoltók vágtak jókora léket rajta, láncfűrésszel szabadítottak meg a jégtől egy hatvanszor tizenöt méteres vízterületet Schirilla György kedvéért, aki éppen akkor és éppen ott szállt vízbe.
A jég másutt is problémákat okozott. A Duna alsó szakaszára megérkeztek a jégtörő hajók, hogy szükség esetén megakadályozzák a folyó felszínének beállását. Dunaföldvár és a határ között vetik be a jégtörőket, közülük kettő a határt is átlépi, hogy egészen Vukovárig feltörje a jeget.
Mohácsnál leállt a komp, egy ideig kishajó szállította az utasokat a két part között – érdekesség, hogy bár jégtörő biztosította az útját, emellett a hajó bordázatát megerősítették, hogy a jeges vízben is közlekedhessen, oldalát mégis beszakította a jég.
Százhalombatta és Tököl között február másodikán leállt az átkelőhajó. Lerner János, a komp üzemeltetője elmondta, hogy nincs értelme kockáztatni. Főleg a tököli oldalon erős a zajlás. Hogy mikor indul újra az átkelés? Ez attól függ, hogyan alakul az időjárás. Ha elhúzódik a hideg, egyre jegesebb lesz a folyó, és amíg meg nem kezdődik az olvadás, veszélyes lenne nekivágni a vizi útnak.
A felmelegedés újabb veszélyeket rejt, ugyanis ha hirtelen emelkedik a hőmérséklet, ráadásul csapadékosra is fordul az idő, az árvízveszélyt idézhet elő. Az lenne az ideális, ha fokozatosan, szinte észrevétlenül változna át a tél tavasszá.





