Egy forradalom mindig a meglévő politikai, társadalmi, gazdasági rendszer megdöntésére irányuló harcot jelent. Az 1840-es években e három területen válság volt egész Európában.

Ennek legfőbb oka a még mindig fennálló, középkori eredetű feudalizmus volt, amely Európa nyugati felén az iparosítást, keleti felén pedig a mezőgazdaság fejlődését gátolta. Ugyanakkor az 1800-as évek elején egyre erőteljesebbé vált a nemzetállam iránti vágy, amely Franciaországból indult. A társadalom átalakulóban volt, egyre erőteljesebbekké váltak az ipari munkások, akik körében már a kommunizmus kezdett tért hódítani, a városokban erősödtek a polgárok. Magyarországon ezzel szemben az ipari munkások száma alacsony volt, a polgárok zömét pedig a német nemzetiségűek alkották. A gazdaság agrárjellegű volt, de a gazdálkodók többsége feudális termelési móddal üzemelt, amely gátolta az árutermelést, és a mezőgazdasági feldolgozó ipar szinte nem is létezett. A jobbágyok még meglévő feudális – robot, tized, beszolgáltatás – terhei szintén nem a fejlődést szolgálták.

Ráadásul erős függő viszonyban álltunk a Habsburg házzal, amely hatalmi befolyását hazánk életének szinte minden területére kiterjesztette.

Így az 1848 tavaszán, az Európán végigfutó forradalmi hullám Magyarországot is elérte, és abból bátorságot merítve március 15-én hazánk nagyjai is felléptek a változás mellett.

A forradalom híre gyorsan terjedt és nagy támogatottságra tett szert az egész országban, még a nemzetiségiek körében is.

Százhalombatta - ekkor még Battaként – közigazgatásilag Fejér megyéhez tartozott. Lakosait tekintve vegyes nemzetiségű volt. Az 1850-es népszámlálás szerint 132 magyar, 13 német, 72 szlovák, 76 sokác/horvát, 370 illír/szerb, 14 zsidó lakos élt a faluban. Hogy településünkön mi történt a forradalom és szabadságharc ideje alatt, az a múlt homályába vész. Fejér megye a nagybirtokrendszer hazája volt, már a forradalmat megelőzően is komoly osztályellentétek alakultak ki, nem egy esetben véres összecsapásokkal. Battán ilyenről nem tudunk, viszont földesúri túlkapásokról igen, különösen az úrbérrendezések során. A földkérdéseket illetően számos évekig tartó per zajlott egy-egy földesúr és a jobbágyok között. A soknemzetiségű Battán elsősorban mezőgazdasággal foglalkoztak az emberek, és termékeiket az érdi, pesti, budai piacokon értékesítették. Jelentős volt az uradalmi foglalkoztatottak – cselédek, napszámosok - száma is. Hogy a helyiek életszínvonala magasabb volt a megyei átlagnál, azt bizonyítja, hogy az 1847 telén Fejér megyében tomboló éhínség elkerülte a települést, miközben a források a megye szinte minden településéről jegyeznek éhezőket. Nincs adat a már említett földrendezéseken kívül a megyében többször, több helyen is előforduló jobbágy-földesúr összecsapásokról sem.

A forradalom híre talán már másnap megérkezett Battára, amelyet, mint általában mindenhol örömmel fogadtak. Az eseményekkel szembeni nemzetiségi ellenállás az április törvények hiányosságai következtében alakult ki. Ugyanis a törvény nem rendezte a nemzetiségi kérdést, miközben a hazai nemzetiségekben is feltámadt és erősödött a nemzeti érzés. Így számosan elfordultak, vagy épp a Habsburg ház mellé állva szembefordultak a magyar forradalommal, majd szabadságharccal. Hogy ez Battán mennyire csúcsosodott ki, még nem tudjuk, mint ahogy azt sem, hogy a Batta által kiállított 35 nemzetőr között volt-e nemzetiségi.

Forradalmunkat, szabadságharcunkat leverték, a megtorlás kegyetlen volt, de nem jártak jobban a magyaroktól elforduló nemzetiségiek sem. A megtorlás azonban nem tudta meggátolni a polgári átalakulást az ipari-mezőgazdasági fejlődést.

1848. március 15-e minden magyar identitásának része, nemzeti összetartozásunk szimbóluma. Ezért tartjuk fontosnak, legyünk bárhol, a világon, hogy legalább egy kokárda kitűzésével emlékezzünk arra az eseményre, amely hazánk polgári átalakulását tűzte ki célul és készítette elő.