A grafikai és nyomdaipari vállalkozás a kilencvenes évek derekán került üzleti kapcsolatba a magyar légi társasággal. Alkalmi megrendelést kaptak, majd hamarosan majdnem minden repüléshez szükséges nyomtatványt – például fedélzeti naplót, ülésrendeket, utastájékoztatót, bőröndcímkéket – ők készítettek. Amikor még hosszabb távon is közlekedtek a MALÉV gépek, étel- és itallapot is nyomtattak. A nyomda éves forgalmának 10-15 százalékát biztosította a MALÉV.

- Talán nem is volt más beszállítójukkal ilyen hosszú, húsz éves kapcsolatuk – mondta a vállalkozó. A számlákat, a szerződésnek megfelelően 90 napos határidővel állítottuk ki, és sokáig nem is volt gond a fizetéssel. Öt-hat évvel ezelőtt kezdett ugyan lazulni a fegyelem, de a megrendelés folyamatos maradt nagyjából ugyanabban a volumenben, és előbb-utóbb a kifizetések is beérkeztek. Most sem látszott semmivel sem rosszabbnak a helyzet. Sőt, az utóbbi időben feltűnően sokat rendeltek, ezért egyáltalán nem gondoltuk, hogy egyik napról a másikra bezár a cég. Pedig nyilván nem egy hét alatt történt minden, csak mi ennyit láttunk belőle.

- Hogyan értesültek a MALÉV körüli eseményekről?

- Akárcsak a többi partnerhez és az utasokhoz, hozzánk is a sajtón keresztül jutott el először a csődvédelem híre. Ahogy ezt a kapkodást néztem, mintha a MALÉV menedzsment is a médiából értesült volna mindenről. Azonnal hívtuk a kapcsolattartónkat a beszerzési osztályon, aki azt mondta, ő sem tud többet, de információi szerint fizetni fognak. Így kiküldtük a szokásos fizetési értesítőket, felszólításokat és vártuk a híreket. Óráról órára változott a helyzet, mígnem péntek reggel 6 órakor leállították a cég működését.

- Gondolom, ez újabb lépésekre sarkallta önöket.

- A bejelentéstől kezdve senkit nem tudtunk elérni a MALÉV-nál. Csak annyit sikerült megtudnunk, hogy pakolnak, és, hogy azóta már ki is költöztek az irodáikból. Még aznap beszéltünk a Hitelintézeti Felszámoló Nonprofit Kft-nél egy telefonos adminisztrátorral – mást nem lehetett elérni -, aki azt mondta, hogy mindenképpen várnunk kell a következő hétig, mivel akkor fog hivatalosan is hozzájuk kerülni ügy. Elküldtük a leveleinket, az egyenlegközlőt, a felszólításokat. Az eljárásnak megvan a maga formai rendje, egymásutánisága. Az utolsó lépés, ha addig nem kapunk választ, a felszámolási eljárás kezdeményezése. Közben kijelölték a felszámoló biztost, aki elfoglalta helyét a MALÉV-nál. Most felmérik a lehetőségeket, mérlegelnek. Addig nem utalhatnak, amíg a felszámoló biztos azt lehetővé nem teszi. Aztán elvileg elkezdik ütemezni a kifizetéseket a rendelkezésre álló keretből. Először az állam felé rendezik az adótartozást, és csak utána következhetnek a többiek, például a beszállítók. Ahhoz azonban, hogy egy beszállítót egyáltalán nyilvántartásba vegyenek, előbb be kell fizetnie a követelése, azaz a kiállított számlái értékének a két százalékát az állami nonprofit felszámoló cégnek. Sajnos, ez még nem garancia arra, hogy hozzá is fog jutni a pénzéhez.

- Mekkora összegről szól a követelésük?

- A kiállított, de ki nem fizetett számla összege megközelítőleg 7 millió forint. Ennek az áfa tartalmát, közel 2 millió forintot már be kellett fizetnünk az adóhatóságnak. Később pedig, az elvégzett munkából papíron keletkezett hasznunk után újabb adókat kell fizetnünk az államnak és az önkormányzatnak. Ha mindehhez hozzáadjuk az állami, nonprofit felszámolónak fizetendő 2 százalékot, máris kész az új magyar matematikai törvény: 7 millió forint egyenlő 10 millió forinttal. Közben ott állnak a nyomdában az elkészült MALÉV termékek, amelyeket más nem tud felhasználni.