Az iskolában kötelező, utána hosszú évekre elfelejtjük. Később a gyerekeink jelmezeivel bajlódunk, aztán, amikor végre otthon lehet őket hagyni, újra szabad a tánc. Ezúttal azt kérdeztük a battaiaktól – és nem battaiaktól -, hogyan farsangolnak.
Geng Mónika, irodavezető: Kisebbik gyerekem másodikos, még nagyon élvezi a beöltözést. Az iskolai farsang jó közösségépítő alkalom, ilyenkor a szülők is összejönnek, beszélgetnek. A telet, már csak a fűtésszámla miatt is, szívesen búcsúztatjuk. Emellett megirigyeltük a gyerekektől a mulatságot, szeretnénk mi is hagyományt teremteni, úgyhogy egy harmincfős baráti társasággal az idén mi, felnőttek is beöltözünk.
Geng Mónika, irodavezető
László Endréné, nyugdíjas: Néhány éve beszélgettünk róla, hogy milyen kevesen készítenek farsangi fánkot, mert bonyolultnak, stresszesnek gondoljuk. Akkor elhatároztam, hogy megpróbálom. Azóta minden évben készítek valamilyen tartalmas levest meg fánkot, és vendégül látom a közeli barátainkat. Jó ebben a bezárkózós, hideg télben felvidámítani magunkat, hiszen arra való a farsang.
László Endréné, nyugdíjas
Szalai Márti, nyugalmazott könyvtárigazgató: A legjobb az egészben, hogy beleélhetjük magunkat más szerepébe, életébe. Akár egy róka, vagy kalóz, vagy virágárus kislány sorsába. A jelmez szinte végigkíséri az életemet. Már a könyvtárban is beöltöztünk a Luca napi mesékhez, vagy Szent Ivánkor tündéreknek. A Forr-Másban táncolni is azért szerettem, mert ott is jelmezt öltünk, ami bizonyos szereppel, kötelezettségekkel járt. Az egész egy varázslat!
Szalai Márti, nyugalmazott könyvtárigazgató
Barabás Judit, animátor, pilates-oktató: Nekem hiányzik a valódi ünneplés, ahogyan régen összejöttek az emberek. Az iskolában szerettem, hogy beöltöztünk, együtt voltunk, esemény volt. Most meg egyszer csak rájövök, hogy elmúlt a farsang és még fánkot sem ettem. Nem sok különbség van a hétköznapok és ünnepek között, szinte minden napra jut valami buli. A jelmez persze különlegessé teszi a farsangot, és épp most hívtak a néptánc-szakkörösök, hogy terveznek egy beöltözős házibulit!
Barabás Judit, animátor, pilates-oktató
Patakfalvi-Vigh Gergely, tanuló: Jó az iskolai farsang, de most már nagyon elment tőle a kedvem. Már negyedikben is az volt, hogy annak kellett lennünk, amit a tanár néni mondott, bár a zenét mi találtuk ki. Az idén mindenki adott hozzá ötleteket: a lányok táncolnak, a fiúk sportolnak, aztán egyszer csak fellázadunk. Amikor még annak öltöztem, aminek akartam, voltam rendőrnyomozó és pingvin is. Most kommandósnak öltöznék. Mondjuk, már majdnem kinőttem ebből.
Patakfalvi-Vigh Gergely, tanuló
Nemes Család, Budapestről: Fiatalkorunkban nem sokat jelentettek ezek a hagyományok, legfeljebb fánkot ettünk anyukámnál. A gyerekek születése óta visszatértünk a farsangi beöltözéshez. A nagylányom minden évben pillangókisasszony. A kicsi tizenöt hónapos, őt eddig még nem öltött jelmezt, de már van a kezében busóálarc. A mama szokott szólni, hogy mikor van családi nap Óvárosban, mert szereti elhozni a gyerekeket. Ilyenkor az egész család részt vesz a programokon. A mama azt mondja, a telet el kell temetni, őrizni kell a hagyományokat.
Nemes Család, Budapestről
