Igaz, hogy még szinte el sem kezdődött, de sokunkban felvetődött már a kérdés: milyen lesz ez az év? Mit hoz a magánéletünkben, a családunkban? Milyen következményei lesznek hazánkban azoknak a törvényi változásoknak, amik ez év elejével léptek életbe? Merre tart a világ? Mit hozhat ez az esztendő?
Fazekas Levente, egyetemi hallgató, képzőművész: Mindig pesszimistán állok ehhez a kérdéshez, és mindig igazam szokott lenni. Most aztán tényleg semmi jóra nem számítok. Sem a magam, sem az ország, sem a világ szempontjából. Nagy változások biztosan lesznek, de nem biztos, hogy jó irányba. Szerencsére még vannak rendes, értelmes emberek. Továbbra is azt mondom, az egyetlen, ami kiutat jelent, a tudás.
Fazekas Levente, egyetemi hallgató, képzőművész
Pogányné Száz Terézia, főállású anya: Abban reménykedem, az idén megtalálom a nekem való munkát, mivel év végén letelik a főállású anyaságom ideje. Fontos, hogy az emberben éljen a remény, hiszen nagyon nehezek a körülmények a világban. Mint hívő, természetesen Jézus eljövetelét várom. Figyelem a jeleket.
Pogányné Száz Terézia, főállású anya
Benedek Ferenc, üzletvezető, értékesítő: Számomra különleges légkörben telt a szilveszter, már önmagában nagy változást hozva az addigi hétköznapokba. Éreztetve, hogy itt akár új dolgok következhetnek, de kizárólag az elmúlt élmények lezárása mellett. Mivel lezárás nélkül nincsen új kezdet. Nekem az újév az önmegvalósításról, a tudatosabb létezésről fog szólni - remélem. A körülöttem lévő események abban erősítenek, hogy cselekedeteim legyenek összhangban a vágyaimmal, még jobban figyeljek a bennem lévő harmóniára és a körülöttem lévő fontos emberekre.
Benedek Ferenc, üzletvezető, értékesítő
Dr. Pozsgainé Szabó Éva, családanya: A szüleim engem arra tanítottak, hogy ne csak a holnapra, de a holnaputánra is gondoljak. Mint a földművelők, akik tudják, hogyan kell túlélni a szűk esztendőt. Amikor sok barack terem, meg kell tölteni a kamrát, és ha a következő évben elveri a jég a termést, ott van a barackbefőtt. Lépésről lépésre, tudatosan építjük az életünket, hosszú távra tervezünk.
Dr. Pozsgainé Szabó Éva, családanya
Vígh Judit, nyugdíjas: Nehéz helyzetben vagyunk, mindannyian érezzük, de én bízom abban, hogy minden jobbra fordul, és hogy a gyerekeim, az unokáim sorsa jobb lesz. A nagyobb unokáim már a felsőoktatásban tanulnak, a kisebbek táncolnak, rajzolnak, zenélnek, sportolnak. Sokat foglalkozom velük, szavalóversenyekre járnak, mert a tiszta beszédet nagyon fontosnak tartom. Úgy érzem, ezzel más értékrendjük alakul. Így lehet a jövőt szebbé tenni.
Vígh Judit, nyugdíjas
Krasznai Eszter, gimnazista: Megfogadtam, hogy ebben az évben többet fogok sportolni. Két éve kick boxozom, de most még keményebben edzek, hogy sikerélményt szerezzek. Úgy érzem, hiába tanulok, ahogy változik az oktatási rendszer, az eléggé elkeserítő. Kell valami más, amiben sikert érhetek el. Hajtom a tanulást, mert olyan iskolába kell bekerülnöm, ami nem fizetős. Érzem a szüleim hangulatán, hogy fáradtak, hogy segítenem kell nekik.
Krasznai Eszter, gimnazista
Török László, fotós: Eddig minden nagyon szép és jó ebben az évben. Egy új párkapcsolattal rendeződött a magánéletem. A munkahelyemen is minden rendben, nem kell tartanom az elvesztésétől. Az eddigi hobbim pedig – a fényképezés – most már másodállás. Mivel a párom nem dohányzik, amikor vele vagyok, én sem. Törvény ide vagy oda, nekem ez amúgy is változás. Egyetlen dolog zavar: sokan bosszankodnak a cafeteria csökkenése miatt. Elfelejtik, hogy ez nem kötelező, csak kapható. Tartsuk tiszteletben, hogy nekünk egyáltalán jár!
Török László, fotós
