- Nem túl sok idő telik el a gőgicséléstől az első "mamá"-ig. A beszéd fejlődése azonban – mint minden más tevékenység megtanulása – tág határok között nevezhető normál üteműnek. Néha, a másfél éves gyermek már mondókázik, mások kommunikációja csak az édesanya számára érthető. A lányok fejlődése általában gyorsabb, de náluk is igen nagyok az eltérések.

- Mikor kezdjük gyermekünkkel a beszédtanítást?

- Semmikor! Velünk születik minden, ami a nyelv elsajátításához szükséges. Már a néhány hetes baba "párbeszédet" kezdeményez. Mozgással, hangokkal hívja fel magára a figyelmet, aztán válaszokat vár. A szülő akkor segít a legtöbbet, ha első pillanattól partner ebben a "beszélgetésben", figyel a babára.

- Ránk mosolyog, kalimpál a pici. Hogyan fejlődik tovább a kommunikáció?

- Újszülött korban megkezdődik a beszédfejlődés a gőgicséléssel, gagyogással. Baba, mama, papa, pápá – ezek a leggyakoribb szavak egy-, másféléves korban. Legalább ötven szót használnak a kétévesek. A harmadik születésnap környékén pedig, már nem csak a közeli hozzátartozók értik meg a rövidke mondatokat, hanem idegenekkel is kapcsolatot teremtenek a bátrabbak.

- Ha a családtagoknak sem egyértelműek a gyermek közlései, szülők elkeserednek. Mit tehetnek?

- Ha kétségeik vannak, forduljanak logopédushoz. Legfőképpen azért, hogy kizárhassák a szervi problémákat és megnyugtathassák saját magukat. Munkatársaimmal a 3-18 év közötti gyermekekkel foglalkozunk a Nevelési Tanácsadóban, de senkit nem küldünk el, ha egy kétévessel fordulnak hozzánk tanácsért. A kicsiket terápiára nem osztjuk be, segítségnyújtás nélkül azonban senkit nem bocsátunk útjára. További szakvizsgálatokat - hallásvizsgálat, neurológia, fül-orr-gégészet, foniátria, szemészet - ajánlunk, ha szükségesnek érezzük. Tanácsokat adunk a szülőknek, hogy miként segíthetik egészséges gyermekük beszédfejlődését.

- Melyek ezek a tanácsok?

- Beszélgetni, sokat beszélgetni! Ezt tartom a legfontosabbnak. Csecsemőkortól kísérjük minden tevékenységünket szavakkal! Az élőbeszéd mindig fontos minta, persze csak akkor, ha nem gügyögés, affektálás. Énekléskor, mondókázáskor, mesemondáskor is beszéljünk mindig tisztán, érthetően. Beszéd közben is igaz azonban a mondás: hallgatni arany! Mindig szánjunk időt arra, hogy figyelmesen meghallgassuk a gyerekek mondanivalóját, ezzel további megszólalásra késztetjük őket. Tegyük ezt játék, de a mindennapok bármely tevékenysége közben!

Fontosnak tartom még, hogy a kicsi gyermek ne nézzen televíziót! A beszédhez gondolkodás, fantázia kell. A tévéből készen kapott képek nem motiválnak az élőbeszédre, és nincs az a rajzfilm, ami az elmondott mesét helyettesítené.

- A beszélő, meghallgatásra találó gyermek örül. Néha elrontjuk ezt az örömöt.

- Sajnos, igen! Előbb-utóbb elhallgat a gyermekünk, ha minduntalan kijavítjuk a hibásan ejtett hangokat. Ha mégis javítunk, akkor minden esetben a helyes alakot mondjuk. Kedvét szegjük akkor is, ha folyton ráirányítjuk figyelmét a helytelenül alkotott szóra, vagy sürgetjük. Nem teszünk jót akkor sem, ha a vélt vagy valós beszédzavaráról a gyermek előtt beszélünk másokkal.

- Mikor beszélünk beszédzavarról?

- Ha hároméves kora körül a gyermek még csak az első pár szót ismételgeti, halandzsázik, beszéde hadaró, érthetetlen, dadogó vagy pösze, akkor a szülők számára lassan világossá válik, hogy valami nem az igazi. Ilyen esetekben feltétlenül forduljanak szakemberhez.

- Van segítség?

- Természetesen! Az okok feltárása után a logopédus meghatározza a megfelelő terápiát, amellyel a megkésett beszédfejlődés és a beszédzavar jól korrigálható. Az elmaradások legtöbb esetben teljesen vagy nagy részben behozhatók. A legfontosabb feladat a beszédkedv felkeltése szeretetteljes légkörben, játékokkal, sok-sok hangutánzással. Szükség van még mozgásra, a gondolkodás, a figyelem és az emlékezet fejlesztésére. Mindezt tegyük úgy, hogy a gyermek örömét lelje a tevékenységben és a beszédben egyaránt! Az eredmény nem fog elmaradni.