Gyermekkorom feledhetetlen karácsonyai. Hozzánk az esti órákban érkezett a Jézuska. A fenyő illatával telt meg a lakásunk. Ott szorongtam a lezárt ajtó előtt, az izgalomtól szólni sem bírtam. Míg végre megszólalt egy kis csengő - utóbb tudtam meg, a nagybátyám mozgatta -, és bementünk mindnyájan. Az egész család. Nálunk az volt a szokás, hogy én a hatalmas fa előtt letérdepeltem és imádkoztam. Egyetlen egyszer borult csak fel a rend. Észrevettem, hogy a fa alatt egy baba ücsörög. Egy fiúnak baba? Már akkor sem tudtam elviselni a férfiasságomon esett csorbát. Felálltam, a fa alá hajítottam a babát, majd visszatértem és folytattam az imát. Nagy meglepetésemre nem kaptam ki, sőt az egész család nevetett.
A békés szent esték hangulata lassan megkopott. A világ nem akart a Megváltóról tudni, a karácsonyi kis csengő hangját felváltotta a liberátorok monoton zúgása, a légelhárító hangja, a szirénák üvöltése. Reszkettünk a pincében és imádkoztunk. Ismét imádkoztunk, de mennyire más volt ez, mint a gyerekkorom imája. Nem volt ez másként a fronton sem. Akkor meg a Raták vettek célba és csak búgón kértem az Istent, ezt ússzam meg. Megúsztam. Mindent megígértem, hogy jó leszek, szüleimnek engedelmeskedem.
Megint változott a szín. Szomorú, szívszaggató karácsonyok jöttek. A fa alá kevéske ajándék, főleg praktikus dolgok. A fa azonban még mindig a plafonig ért. Aztán jöttek örömök is. A karácsonyfa mellett feltűnt két kis gyerek: a lányom és a fiam. Igaz, ez akkor volt, amikor a karácsonyból a fenyő ünnep lett. „Csodálom Nagypataki elvtárs, hogy maga művelt ember létére még hisz ezekben a dajkamesékben.” A választ csak suttogni mertem. Szent meggyőződésem volt, hogy lesz még szent karácsony ünnepe. Imádkoztam: Jöjjön el a Te országod!
2004 Karácsonya. Idővel megöregedtem, de bizakodva, tele reménnyel nézek a világba. Sok bánat ért a hosszú évek alatt: meghalt a feleségem, maghaltak szüleim. De gyerekeim és új családom erőt ad. Készülök a Szent Estére. Ezt tudom tanácsolni kedves olvasóimnak is. Nyitott szívvel nézzenek a jövőbe! Nyitott szívvel és megbocsátó lélekkel. Higgyék el, roppant jó érzés a gonosznak megbocsátani.
Nem a kivilágítás teszi a karácsonyt ünneppé. Az a milliárd kis gyertyaláng, ami szívünkben gyúl, az teszi fényessé körülöttünk a világot. Próbáljunk meg, kedves battaiak, jobbá lenni.
Boldog karácsonyt, és jó egészséget az újesztendőben! Ezt kívánja Önöknek
A békés szent esték hangulata lassan megkopott. A világ nem akart a Megváltóról tudni, a karácsonyi kis csengő hangját felváltotta a liberátorok monoton zúgása, a légelhárító hangja, a szirénák üvöltése. Reszkettünk a pincében és imádkoztunk. Ismét imádkoztunk, de mennyire más volt ez, mint a gyerekkorom imája. Nem volt ez másként a fronton sem. Akkor meg a Raták vettek célba és csak búgón kértem az Istent, ezt ússzam meg. Megúsztam. Mindent megígértem, hogy jó leszek, szüleimnek engedelmeskedem.
Megint változott a szín. Szomorú, szívszaggató karácsonyok jöttek. A fa alá kevéske ajándék, főleg praktikus dolgok. A fa azonban még mindig a plafonig ért. Aztán jöttek örömök is. A karácsonyfa mellett feltűnt két kis gyerek: a lányom és a fiam. Igaz, ez akkor volt, amikor a karácsonyból a fenyő ünnep lett. „Csodálom Nagypataki elvtárs, hogy maga művelt ember létére még hisz ezekben a dajkamesékben.” A választ csak suttogni mertem. Szent meggyőződésem volt, hogy lesz még szent karácsony ünnepe. Imádkoztam: Jöjjön el a Te országod!
2004 Karácsonya. Idővel megöregedtem, de bizakodva, tele reménnyel nézek a világba. Sok bánat ért a hosszú évek alatt: meghalt a feleségem, maghaltak szüleim. De gyerekeim és új családom erőt ad. Készülök a Szent Estére. Ezt tudom tanácsolni kedves olvasóimnak is. Nyitott szívvel nézzenek a jövőbe! Nyitott szívvel és megbocsátó lélekkel. Higgyék el, roppant jó érzés a gonosznak megbocsátani.
Nem a kivilágítás teszi a karácsonyt ünneppé. Az a milliárd kis gyertyaláng, ami szívünkben gyúl, az teszi fényessé körülöttünk a világot. Próbáljunk meg, kedves battaiak, jobbá lenni.
Boldog karácsonyt, és jó egészséget az újesztendőben! Ezt kívánja Önöknek
