- Az iskolai évekre való felkészülésért a családban és az óvodában tehetnek a legtöbbet. A beszélgetés, a program, az együttjátszás (társasjáték, memóriakártya, dominózás), mind-mind élményt és biztonságérzetet ad a kisgyermeknek. Érzi, hogy szülei, az óvó nénik szánnak időt a közös tevékenykedésre, és hasznos dolgokat tanul játék közben. A társasjáték kitartásra, szabálykövetésre nevel, megkóstoltatja a győzelem édes, a veszítés keserű ízét. A memória- és kártyajáték elmélyülést, kitartást, koncentrációt igényel. Ha a felsoroltak legalább húsz percen keresztül megvalósulnak, akkor ezekkel nem lesz gond az iskolában sem.

- Mennyire fontos az önállóság? Ki vigye az iskolatáskát?
- A gyerekek önállóságra nevelése a családban már kiskorban elkezdődik, majd a bölcsődében és az óvodában folytatódik. A sikeres és örömteli iskolakezdéshez az önállóság bizonyos szintje feltétlenül szükséges. Kezdődhet az önálló cselekedetek sora az öltözködéssel, cipőkötéssel. Folytatás lehet az étkezés, a játékok gondos elpakolása. Bizony, az iskolatáska mindig a diáké. Vásároljuk meg közösen a szükséges felszereléseket – ez is lehet egy családi program -, aztán a gyermek keresse meg a polcon, íróasztalon mindennek a megfelelő helyét. Nézhetjük közösen az órarendet is, de a bepakolás, a hegyes ceruza, a tanulás felelőssége mindig a gyermeké legyen! Így képletesen is, meg a valóságban ő "cipelje" az iskolatáskát!

- A család, az óvodai közösség mérete eltörpül egy nagy létszámú iskolához képest. Rengeteg az új információ is. Hogyan próbáljon beilleszkedni az elsős kisdiák?
- Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek tudjanak alkalmazkodni az új szokásokhoz, napirendhez, a felnőttekhez és az új társakhoz. Bizony, ez nehéz lesz annak, akinek kiskorától megadatik, hogy családi körben "körülötte forog a világ". Gondolják ezt át a szülők, és próbálják a saját szerepüket, teendőiket is átértékelni. Jó esetben egy hat-hétéves gyermeknek a közösség élményeket nyújt, örömforrás lehet. Persze, egy csoportban a saját szerepét is meg kell tanulnia. Segítsék abban, hogy pozitív és negatív érzéseit is meg tudja fogalmazni, így a konfliktusait eredményesebben tudja megoldani.

- A körülöttünk lévő világ anyagias, tárgyiasult. Mennyit ér egy piros pont, dicséretnyomda vagy ötös?
- Mindezek nagyon sokat érnek! Olyannyira, hogy pénzben nem is tudom kifejezni, és a szülőknek is azt ajánlom, ők se tegyék! Fejezzék ki örömüket szép szóval, dicsérettel, hívják gyorsan telefonon a nagymamát a jó hírrel. Vagy legyen az a jutalom, hogy a következő együtt töltött időre a gyermek választhasson programot, ő határozhassa meg a kirándulás úti célját.

- Kell-e büntetést kiszabni egy-egy negatív bejegyzés vagy fekete pont láttán?
- Nem. Az iskolában történtek értékelése a pedagógus dolga, a fekete pont már önmagában büntetés. Beszélgetni azonban mindenképpen kell a történtekről, főleg arról, hogyan lehet jóvátenni, kijavítani a hibát. Legtöbbször a történtek közös felelevenítése már önmagában arra inspirálja nebulónkat, hogy legközelebb jobban gondolja meg cselekedeteit. Az otthon elkövetett csínyekért kiszabott büntetéskor pedig, minden esetben ügyelni kell arra, hogy annak mértéke arányban legyen az elkövetett rossz cselekedettel. Feltétlenül betartható legyen a büntetés a szülők részéről, így tudják megőrizni következetességüket, hitelességüket. Persze, ennek a két tulajdonságnak a megőrzése fontos a pozitív jellegű ígéretek betartásakor is. 

- Mennyi időt töltsenek gyakorlással, feladatlapok megoldásával?
- A gyakorlást is előzze meg egy rövidebb-hosszabb beszélgetés: "Mit dolgoztatok az iskolában? Melyik tankönyvet, munkafüzetet használtátok? Milyen eszközöket vettetek elő matematikaórán? Hogyan érezted magad a különböző tevékenységek közben? Értetted a feladatokat, melyikkel dolgoztál legszívesebben?" Ne elégedjenek meg rövid, tőmondatos válaszokkal, hiszen már ekkor eldőlhet, mit és mennyit kell gyakorolni. Feltétlenül kérjék ki a tanító néni véleményét is. Jó, ha egyeztetnek vele az otthoni feladatokról. A legfontosabbnak azt tartom, hogy a gyakorlásra szánt időt ne a közös játék, családi program idejéből vegyék el.

- Különórák elsősöknek. Mi a véleménye ezekről?
- A legjobb fizikumú, legiskolaérettebb gyermek számára is nagyon megterhelő az óvodából iskolába való átmenet. Hagyjuk, hogy megszokják, megszeressék az újdonságokat! Legkorábban a második félévtől ajánlom a különórákat, de akkor is inkább csak a mozgásos elfoglaltságokat.

- Van- még valami, amit fontosnak tart iskolakezdéskor?
- Igen, de nem csak az elsősök szülei számára. Sem a szülőknek, sem a pedagógusoknak nem szabad megfeledkezniük egymás tiszteletéről. Ha nem is értenek mindig egyet neveléssel vagy oktatással kapcsolatos kérdésben, kritikai észrevételeiket soha ne a gyerekek előtt tegyék meg. Ezzel ugyanis, minden esetben egymás tekintélyét rombolják. Javaslom, hogy a szülők gyermekükkel kapcsolatos kéréseikkel, személyes problémájukkal bizalommal forduljanak a pedagógusokhoz, hiszen együttműködésük nélkülözhetetlen feltétele a gyermekek nevelésének. Viszont nem tartom helyesnek, ha a szülő azonnal az iskolához fordul a csemetéjét ért minden apró vélt vagy valós sérelem miatt. Igyekezzenek úgy nevelni őket, hogy egyre inkább képesek legyenek konfliktusaik, nehézségeik önálló megoldására!