Több mint huszonöt évvel ezelőtt az akkori Állami Fejlesztési Banknál dolgozhattam. A Bank vezérigazgatója színvonalas munkát követelt különösen a vezetőktől és az értékelő, elemző munkát végzőktől. Igénye nem csupán szakmai, de stílusbeli és nyelvhelyességi szempontra is kiterjedt. Igyekeztünk megfelelni a követelményeknek, ezért munkánk során különös figyelmet fordítottunk a szabatosság, az egyértelműség és a magyarosság követelményeire. Felkeltették érdeklődésünket a szakmai irodalom iránt, mint A magyar helyesírás szabályai című kiadvány, vagy Dr.Grétsy László: Szaknyelv kalauz, a Deme László és Köves Béla által szerkesztett Magyar nyelvhelyesség, Ferbár-Fábián-Szatmáry: Nyelvtan - stílus- szónoklattan és egyéb kiadványok iránt. Közvetlen főnököm, a budapesti területi igazgató, a szakmai mellett, az általános igényeknek megfelelően, maga is fontosnak tartotta a nyelvhelyességi szempontokat. Gyakran előfordult, hogy egy-egy szövegértelmezést részletesen elemeztünk, máskor a szavak adekvát, vagy szemantikai jellegét fejtegettük.
A személyes jellegű bevezetővel azt szeretném érzékeltetni, hogy nyelvünk használatában mennyire fontos, hogy egy-egy szónál, kifejezésnél megálljunk, s átgondoljuk annak jelentését. Ebben nagy segítség lehet mindenki számára a munkahely - feltéve, hogy főnöke elvárható szinten beszéli anyanyelvét. Számomra az említett munkahely (majd a következő is) egyebek mellett olyan nyelvi környezetet jelentett, amely érzékennyé tett a szavak, kifejezések helytelen használatának felismerésére. Ilyen indíttatástól vezérelve, a honlapunk adta lehetőséggel élve, igyekszem majd közreadni megfigyeléseimet, tapasztalataimat, elsősorban azzal a szándékkal, hogy másokat is hasonlókra buzdítsak. Nincs kizárva, hogy olykor tévedek, de remélem, valaki majd mindig helyreigazít, s ez mindannyiunk javára válhat.
Ime az első téma:
Fordított szórend
Gyakran hallunk és olvasunk ilyen kifejezéseket: el szeretnénk érni, el szeretnénk mondani, vagy: nem elérhető, nem megoldott, nem elfogadható, nem elmondható, vagy ilyen mondatokat: "Azért nem észrevétlenül múlt el az évforduló." "Ha egységesíteni nem lehet is a két piacot...". "A film meséje annyira fontos, hogy nem elárulható". "Az amerikai elnök közel-keleti béketerve nem elfogadható a palesztinok számára". És még sok-sok példát lehetne sorolni. Sajnos, a szórendi sorrendet számos esetben rádió- tv-bemondók, újságírók, szerkesztők is megfordítják, nem beszélve politikusainkról.
Kerestem nyelvi magyarázatot a sorrendek megfordításának okaira. Nyelvészek szerint a szórendi szabály megszegését az okozza, hogy az állítmányok előtt rendre valamilyen nyomatékosító elem (hangsúlyos bővítmény vagy tagadó szó) áll, mint a példák szerint: el szeretnénk érni, el szeretnénk mondani. Más megfogalmazásban, a szórend sorrendje megfordításának oka lehet, ha az ó és ő képzős melléknévi igenév állítmányi szerepbe kerül, s ráadásul tagadó mondatban, s így jelenik meg: nem elfogadható, nem elérhető.
Feltételezem, hogy klasszikus íróink ép magyar nyelvérzékkel ma is így fogalmaznának: szeretnénk elérni, megoldatlan, elfogadhatatlan, nem mondható el, vagy: Az amerikai elnök közel-keleti béketerve nem fogadható el a palesztinok számára. Maradjunk tehát a szórendi szabályoknál, mert a sorrend nem megfordítható.
