A halhatatlanság mértéke az idő: addig élünk, amíg emlékünk valakiben megmarad...

Kedves Gréti!

Megdöbbenéssel olvastam a Nyugdíjas Pedagógus Klub szűkszavú közleményét halálodról. Nem is tudom még tudomásul venni, elhinni, hogy már nem vagy közöttünk, hogy már nem hívsz fel az előadásom után még egy kicsit tovább beszélgetni az elhangzottakról, kérdezni, értelmezni vagy rákérdezni, vitatkozni az általad nehezen elfogadható értelmezésekről, szerzőkről. Mert ilyen voltál: alapos, felkészült, olvasott, a miértekre magyarázatot kereső...

Antoine de Saint-Exupery írja: "Az emberek azért magányosak, mert falakat építenek hidak helyett." Te egyedül éltél, de nem magányosan, mióta ismerlek, a "hídépítők" sokaságát gazdagítottad. Nyitott voltál, érdeklődő, mozgékony, nem csupán saját problémád foglalkoztatott, érdekelt szűkebb-tágabb környezeted. Különösen a kultúra, a könyvek, a képzőművészetek iránti érdeklődéssel kötődtél a világhoz. Jó néhány éve Budatétényben találkoztam veled – akkor ott éltél – a Radóczy Mária Galériában. Ott akkor Marcsi, a valamikori battai jelentette a kapcsot közöttünk.

Számomra te is egyike voltál azon példaadó egyéniségeknek, akiktől elleshette az ember a jól öregedés titkát: azt, hogyan lehet felülemelkednünk szellemi frissességünket megőrizve a korunkkal egyre sokasodó testi-lelki nyavalyáinkon. Nem voltál közvetlen kollégám sosem. Amikor gyermekeink iskolások lettek, igazgatóhelyettesként dolgoztál iskolájukban. Mérték voltál számukra is, biztos igazodási pont. Teljes életet éltél, mindig ott, ahová sorsod által rendeltettél. Egyszer elmondtad, mindig addig maradtál egy-egy munkahelyen, amíg vállalni tudtad mindazokat az elveket, elvárásokat, feladatokat, amelyekkel megbíztak.

Néhány éve visszatértél ide lakni is, mert annak idején megszeretted a várost, követted fejlődését, változásait az idő alatt is, amíg nem itt volt lakóhelyed. Visszatérve kerested korábbi kötődéseidet, építgetted "hídjaidat", kapcsolódtál be változatlanul élénk érdeklődéssel az itthoni mindennapokba, követve volt iskolád és a város kulturális sokszínűségének formálódását.

Szeretném hinni: jó néhányan vagyunk – volt diákjaid, barátaid, kollégáid, szomszédjaid, kedves ismerőseid –, akik jó szívvel, szeretettel őrizzük emlékedet! Legyen pihenésed csendes, nyugodj békében!

Bálint Ferencné