Kedves Jóska! Gyönyörű kiállítású meghívót kaptam a napokban: a Forrás Néptáncegyüttes „20 éves jubileuma alkalmából tartandó ünnepi díszelőadásra” invitálsz benne. Gratulálok a szép jubileumhoz, örül a lelkem, hogy már két évtizede ropjátok a néptáncot Százhalombattán.
Rögös volt az út, tele megoldandó nehézségekkel és tele sikerekkel. Húsz év nagy idő, talán elég ahhoz, hogy lassan már csak a sikerekre emlékezzünk. Egy fogalmat teremtettetek – Summerfest –, amely a részünk lett, s amely messze vitte Százhalombatta nevét és hírét. Büszkék vagyunk rátok és köszönjük.
A meghívótok egy mondata azonban szíven ütött. Imígyen szól: „A legnagyobb eredmény azonban az, hogy egy fiatal, hagyományok nélküli iparváros kulturális életét és szokásait sikerült gyökeresen átalakítani”. (A kiemelés a meghívóban szerepel). Ez így nem teljesen igaz, félreérthető, mélyen sérti a korábban itt kulturális életet szervező, hagyományokat teremteni akaró szakembereket és lakosok érzelmeit. Amikor több mint harminc éve közművelődési felügyelőként idekerültem, már akkor is voltak szép kulturális rendezvények – ilyen volt a Tavaszi Művészeti Hetek, Őszi Kulturális Napok –, működtek művészeti csoportok, szakkörök (például Liszt Ferenc Kórus, Villon Irodalmi Színpad, Montázs Amatőr Filmklub stb.) és újakat is teremtettünk, mint Matrica Honismereti Klub vagy a Spektrum Vitaklub. A város 1976-ban együttműködési megállapodást kötött a Madách Színházzal, rendszeresek voltak a pódium előadások és színészek önálló estjei. Buszok indultak a budapesti színházakba, mindig tele kulturálódó százhalombattaiakkal. Megteremtettük a közoktatás és közművelődés együttműködésének, valamint a „nyitott ház” művelődési otthon mozgalom országos modelljét. Ha tánckultúrát nézzük, országos moderntánc-bajnokságok zajlottak már harminc évvel ezelőtt. Ezekről tőlem is többet tudnának mesélni Szatory Tibor és Takács Péter barátaim, és a sok-sok tenni akaró szakember, művelődő városlakó. Bizonyos hagyományok megteremtése évtizedekkel előttetek kezdődött, ezek közül csak a színházkultúrát, a kórus- és zenekultúrát, a képzőművészetet, a helytörténetet-honismertet emelem most ki. Mondhatnék azonban még régebbi példákat is, mint az 1921-ben alakult Százhalombattai Ifjúsági Egylet huszonöt éves közösségformáló tevékenysége, vagy a szerbek nemzetiségi kultúrája, hagyományápolása.
Azt hiszem, értjük egymást. Mindketten foglalkozunk a kultúra elméleti és gyakorlati kérdéseivel, így tudjuk, hogy az ember a születésétől fogva kultúrálódó lény, befogadója és egyben alakítója a közösség kultúrájának. Így volt és van ez Százhalombattán is, előttünk is volt kulturális élet és voltak szokások, mások is hozzájárultak ezek alakításához. A kultúra pedig igen sokszínű, és a ti példamutató munkátok új színt hozott ide, amelyhez gratulálok. A „gyökeres átalakítás”-ról azonban más a véleményem. Sokan törekszünk a hagyományok, az értékek megőrzésére, s nincs jogunk kisajátítani magunknak az eredményeket. Jobban becsüljük meg mások munkáját is, és tiszteljük közös múltunkat.
A szép jubileumotokhoz ismételten gratulálok, és kívánok neked és a Forrás minden egyes tagjának a következő húsz évben is hasonló sikereket! Mindannyiunk gazdagodására.
Tiszteletteljes megbecsüléssel üdvözöllek:
Mitták Ferenc
Kedves Feri!
Megköszönöm, hogy megtiszteltél gondolataiddal. Örömmel fogadtam, hogy véleményedet megosztod velem, és nyilván megosztod a közvéleménnyel is. Úgy gondolom, hogy az elmúlt években igen sokat dolgoztunk együtt, és bár néha voltak nézetkülönbségeink szakmai kérdésekben, kapcsolatunkat mindenkor a barátság, a tisztesség és egymás kölcsönös megbecsülése jellemezte. Most sincs másként.
Leveledben idézel egy, a meghívóban található kiemelt mondatrészt. Arra szeretném felhívni a figyelmedet, hogy a kiemelés nem teljes, az utolsó mondat kimaradt belőle. Az általad kiemelt rész tehát eredetileg így szerepel a meghívóban: „ A legnagyobb eredmény azonban az, hogy egy fiatal, hagyományok nélküli iparváros kulturális életét és szokásait sikerült gyökeresen átalakítani. A Forrás előtt ebben a városban nem volt hagyománya a táncművészetnek, mára pedig országos és nemzetközi központtá lett.” Nem kiemelve ugyan, de a szöveg a következő értelmezést kapja a továbbiakban: „Gyermekek százai lettek táncossá, és sok száz városlakó lett folklórpártolóvá, hiszen a Summerfest alatt minden évben megnyitják otthonaikat a külföldiek előtt.
A leírt mondatok természetesen nem arról szólnak, hogy a Forrás előtt ebben a városban nem volt semmi. Eszem ágában sincs úgy tenni, mintha nem tudnám, hogy mennyi minden volt itt. Amikor 1985-ben megérkeztem, tágra nyílt szemmel figyeltem a BMK működését. A múlt és az elődök tisztelete nem kérdés számomra. Az Ifjúsági Színjátszó Egylettel egy szakdolgozatomban külön fejezetben foglalkoztam, Zenelkó Etel munkásságát elemezve, aki mérföldkő volt az akkori falu életében. Az általad kiemelt szövegrész nekem egészen mást jelent, mint amit számodra. Én arra emlékszem, hogy amikor 1985-ben néptáncegyüttesről kezdtem beszélni, akkor Takács Péter nagyon egyetértett velem, maximális támogatásáról biztosított, örömmel fogadta az együttest az éppen akkor átadásra került BMK falai között, ugyanakkor felhívta a figyelmemet, hogy sok reményt ne fűzzek a dologhoz, hiszen előttem már voltak próbálkozások, de nem sok eredménnyel. Az ok egyszerű: ez egy iparváros, ahol nincs hagyománya a néptáncnak. Miután közel tíz évet úgy éltem le a városban, hogy nyáron szinte semmi sem történt, és 1994-ben, amikor először próbálkoztam a Summerfest megszervezésével, hasonló falakba ütköztem.
Az óvatoskodók véleménye okán az első fesztivált polgármesteri keretből rendeztük meg, mert senki sem hitt benne. És amikor a Summerfest sikerén felbuzdulva a következő évben már volt Battai Napok, majd Fúvós Fesztivál, aztán Nyári Színház, és lett Nemzetközi Kórusfesztivál, aztán Sátortárlat, és Magyar Kultúra Hete, (amit az első alkalommal a Magyarok Öröksége Alapítvány néhány civil szervezettel közösen szervezett meg), akkor minden bizonnyal túlzásnak is tűnhet, de úgy gondolom, hogy a Forrás bizony korszakot nyitott a város életében. Azt senki sem kétli, hogy voltak országos táncversenyek itt már 1984 előtt is, de hagyománynak én azt nevezem, ami időről időre, rendszeresen megismétlődik. Éppen ezért – bármennyire is eretneknek tűnik - vállalom azt a gondolatomat, hogy a Forrás bizony gyökeresen átalakította a város kulturális életét. Az iskolák segítségével, támogatásával iskolai keretek közé emelte a néptáncoktatást. A Művészeti Iskola néptánctagozatával, majd a Pesovár Ferenc Alapfokú Művészetoktatási Intézménnyel, amely már három másik településen is megnyitotta telephelyeit, sőt most készül a modern-tánctagozat megnyitására, a néptánc iskolán kívüli képzésének megteremtésében vette ki részét.
Ebben az oktatásban a Forrás egykori táncosai vesznek részt tanárként! A lassan- lassan körvonalazódó művészeti szakközépiskola, a Közép-magyarországi Folklór Szövetség (amelynek székhelye Százhalombatta lett), a Magyar Fesztivál Szövetség állandó jelenléte, az évenként megrendezésre kerülő országos versenyfesztiválok, a várhatóan városunkba érkező főiskolai táncpedagógus-képzés, úgy vélem, kimerítik a gyökeres átalakítás fogalmát. Mert ha egy városban ennyi minden kerül be a kulturális vérkeringésbe, az nem csupán színesedik, hanem bizony átalakul. De ettől még nem lesz kevesebb, vagy kisebb, nem lesz értéktelenebb mindaz, ami annak előtte volt. Sőt, azok nélkül ennek sem lenne létjogosultsága.
Kedves Feri! Nagyon sajnálom, ha megbántódtál, hiszen senki sem akart megbántani sem téged, sem az általad említett elődöket. Megértve azonban az érintettek érzékenységét, a félreértésért mindazoktól elnézést kérek, akik hozzád hasonló módon megbántva érzik magukat. Boldog karácsonyt és eredményes új esztendőt kívánva
Szigetvári József
