Hosszú évek, kemény munka eredménye, de mára sikerült némi tekintélyt kivívni a piros pólós önkénteseknek a városlakók, a fesztivállátogatók körében. Néhány éve még kordonjukat azzal akarta átszakítani egy néni, hogy engedjék már látni, hiszen fizetett ő annyit ennek a városnak. A fiatalok türelmesen, de határozottan felvilágosították, hogy ők azért vannak itt, hogy lehetőleg mindenki jól lásson és jól szórakozzon. Máskor meg csak finoman megemelik a fekete-sárga szalagot, mondjuk pont akkor, amikor a fegyelmezetlen fotós épp átlépni készül rajta. Veszélyes mutatvány, de legalább egyértelmű.

Mostanra azonban nem ritka, hogy sorfaluk mögött hallják, ahogy egymást intik fegyelemre a nézők.
Az önkéntesek – ahogy fogalmaznak – sajátos evolúción estek át a kezdeti táskahordás és székpakolás óta. Ennek megfelelően kalandjaik is évről évre egyre változatosabbak, esetleg vadabbak. Ők szállítják a könnyű sérülteket az ügyeletre vagy a János kórházba. Nekik kell ugrani, ha egy mulya mexikói már egy napja Ferihegyen rekedt, és önkéntes fuvarozza a reptérre a bőbeszédű törököt is, aki mit sem törődik azzal, hogy a kialvatlan sofőr nem beszéli a nyelvet. Ugyanakkor egyre többen vannak köztük, akik teljes mértékben helyettesíteni tudnak egy-egy csoportkísérőt vagy tolmácsot, mikor, mire van szükség.
Sokszor láthatatlanok, és azt mondják, ez így van jól. Augusztus 20. hivatalosan a szabadnapjuk lenne. Egyik évben bográcsozni gyűltek össze, de viharos szél kerekedett, ami veszélyeztette a főtéren felállított sátrat és az alatta mulatókat. Mit volt mit tenni, saját súlyukkal fogták le a rudakat, ami ugyan elég veszélyes és az utasítás szerint hagyniuk kellett volna, hadd vigye a szél, de ők – legalábbis egy bizonyos határig – jobban szeretnek a saját belső parancsukra hallgatni.

Az önkéntességhez általában az angyali jelzőt szokták kapcsolni, az Önkéntes Ördögök azonban nemcsak az alliteráció kedvéért kapták a nevüket. Szenvedélyes fiatalok, akik sokat kockáztatnak és áldoznak a fesztiválért. Ha kell, rendet teremtenek, bízva a piros póló tekintélyében vagy egyik-másik társuk termetében. A hazaiakat azzal állítják le, hogy gondoljanak bele, milyen emlékeket visz majd Százhalombattáról a sok külföldi! A külföldieket pedig arra emlékeztetik, a hazájukat képviselik, hát ilyen képet szeretnének magukról hagyni?!

Egyik éjjel valaki gyújtogatni kezdte a művelődési központ lépcsősorára kitett zászlókat. Ettől fogva esténként mindig begyűjtötték azokat és hajnalban újra kitették. Akkorra már a fél világ – legalábbis a táncosai – ott ébredeztek a főtéren. Az önkéntesek csendesen, egyesével tekerték ki a zászlókat és tűzték őket a helyükre. Egyszer csak hangos ováció harsant: épp a görög zászlót állították fel, mire a hellén testvérek azonnal magukhoz tértek.

Az önkéntesek egyébként is sokat tesznek a jó hangulatért. Egymást vagy a táncosokat ugratják, hogy a fellépés előtti izgalmukat oldják, számtalan mókát, játékot eszelnek ki. Az olaszok például szeretnek kényelmesen, lassan enni – mesélik -, ezért gyorsevő versenyt hirdettek. Az egyik külföldi csoport vezetője meg is akarta vesztegetni a bírákat, de nem hagyták magukat. Nagyon fontos a tempó és a rend, és nem csak az étkezőben. Summerfest idején az egész város igyekszik gördülékenyebbé tenni a néha nehézkes külföldiek életét. A hipermarketben például külön pénztárat nyitnak az euróval fizetőknek, ők ezzel szemben hazatolnák a bevásárló kocsit, ha nincsenek az önkéntesek! Ugyanitt történt, hogy az önkéntesek piros pólóját viselő lányt előre szólította valaki a hosszú sorban, mondván, tudja, hogy neki dolga van.

A piros póló természetesen felelősséggel is jár. Amíg azt viselik, nincs ivás, nincs dorbézolás. Szerencsére, messziről feltűnik, így mindig tudják, ki merre jár. Akkor volt csak pánik, amikor az egyik rendezvényen több külföldi csoport is piros pólóban jelent meg... Minden évben tiszteletbeli önkéntest választanak a fesztivál hivatalos stábjából vagy a táncosok közül. Ezt azzal lehet kiérdemelni, ha valaki nem csak utasítja az önérzetes önkénteseket, hanem segíteni is hajlandó nekik. Tavaly először nyerte el külföldi a megtisztelő címet, egy olasz zászlódobáló táncos személyében. A barátságuk locsolkodással kezdődött vele. A záró gálán aztán könnybe lábadt szemmel búcsúztak tőle, mivel előtte elárulta, többé nem jön a csoporttal, mert abbahagyja a táncot.

A Summerfest szervezői 15 éve számíthatnak az önkéntesek segítségére. Van köztük, aki erre az időszakra veszi ki a szabadságát. Mindenről tudnak, mindenhol ott vannak, csak magukról a táncbemutatókról maradnak le mindig, mivel a háttérben vannak feladataik.

A kedvenc történetük minden bizonnyal az, amikor a záró gálán, fő műsoridőben, élő adásban bepirosodott a helyi tévé képernyője. A televízió azt mutatta, hogy az önkéntesek tömörülnek, ebből mindenki tudta, hogy valami készül. Vihar közeledett. Szigetvári József arra kérte a közönséget, tegyék, amit a piros pólósok mondanak. Így sikerült beterelni az egész műsort és közönségét a Sportcsarnokba. Az Ördögök persze ronggyá áztak közben, de a póló még a bőrüket is megszínezte.

Ha valaki mégis szeretne csatlakozni hozzájuk, kipróbálhatja a munkát és a mókát a Summerfest alatt, az Önkéntes Napon, augusztus 15-én.