Különös jellemzője a magyar kultúrának a pogány hagyományelemek elvegyülése a keresztény ünnepekben. Szent István nem véletlenül helyezte előtérbe a Mária-kultuszt: tudta, hogy a magyarok könnyebben elfogadják Jézus anyját mennyei pártfogóul, mint akármelyik keresztény szentet, mert élt még bennük Boldogasszony tisztelete, aki – az ősök hite szerint – a fölénk boruló kék éggel védelmezte a nemzetet. A nép azóta is Boldogasszonyként emlegeti Szűz Máriát. Ez a kettősség mutatkozik meg Szent Iván éjjelén is évszázadok óta. Keresztelő Szent János ünnepéhéz (amely egyúttal nyári napforduló is) elválaszthatatlanul hozzátartoznak a különböző népi hiedelmek és varázslatok is. A népszokások közül minden bizonnyal legismertebb a június 24-e előestéjén megtartott tűzugrás. A hiedelem szerint, ha a szerelmesek átugorják a tüzet, nemcsak bátorságukról mutatnak példát, de kapcsolatuk is örökké fog tartani. Tűzön-vízen át.

A százhalombattai szerelmeseknek június 23-án este tűz helyett csak víz jutott az égből, de ha beültek a könyvtár előterében kialakított alkalmi jósdákba, megtudhatták, mit mutatnak számukra a kártyalapok. Aki a kártyának nem hisz, az a versekhez is fordulhatott a József Rozsnyai Júlia és Vigh Judit vezette "versjósdában", vagy akár rajzelemzést is kérhetett. Az ezoterikus programokat az Élet Virága Baráti Kör jóvoltából vehették igénybe az érdeklődők. Eközben a gyermekkönyvtár előterében kézműves foglalkozásokat tartottak. Akik bekapcsolódtak, gyógykövekből készült karkötővel térhettek haza. A könyvtár udvarán indiai mantrákat, majd sámánénekek szóltak, a könyvtárosok pedig gyógyteával kínálták a vendégeket.

Tűzugrás nélkül is lobogjon minden szerelmespárban a tűz jövő júniusig, Shakespeare vígjátékának szellemében: "Szivem sziveddel, mondom, olyan egy, / Hogy már a kettő nem két-számba megy..."