Százhalombatta nagyon készült, hiszen – bár sportvárosként rengeteg nagy rendezvénynek adott már otthont – ilyen rangos nemzetközi versenyt még nem láthattak a battaiak. A sportág legjobbjai, csaknem kétszázan randevúztak itt harminchat országból, így nem túlzás, hogy napokig rajtunk volt a világ szeme. A város egyik legszebb része, a Dunához közeli Csónakázó-tó területe benépesült versenyzőkkel, szervezőkkel és nézőkkel, bár az első két napon – meglepő módon - több volt a szereplő. Míg az öttusázók minden erejüket megfeszítve futottak és lőttek, derűs látványt nyújtott, ahogy a pálya melletti játszótéren, karnyújtásnyira gondtalanul játszottak, hintáztak a gyerekek. Az öt éves Mocsári Dórika hintázás közben biztosan nem értette, miért futkároz itt annyi néni és bácsi körbe-körbe, de lehet, hogy a kép később kezd "dolgozni" benne, és talán egyszer majd kedvet kap a sportoláshoz. Az édesapa, Mocsári Gyula és felesége nagy sportrajongók, éppen a futás érdekli őket a legjobban, amit igen izgalmasnak tartanak.

- Már két órája itt sétálgatunk, nézelődünk – mondták -, máskor is ki szoktunk jönni, mert közel lakunk. Gyönyörű hely, érdemes itt tölteni az időt, különösen most, hogy látni való is van. Szerintem mindenki örül ennek a versenynek, senkit sem zavar, hogy kicsit megbolydult tőle a város. Legalább ez a kihasználatlan rét is megtelt élettel.

- Boldog vagyok, hogy így fejlődik a város, és egyre felkapottabb, híresebb lesz – mondta a világverseny kapcsán Szokoli Szabina tanuló. A testvéremmel együtt szeretjük a sportot, ő különösen a focit, de azért biztos az öttusát is megkedveli. :

A szomszédos futballpályán a világkupa alatt is edzést tartottak. Csorba Péter gólkirály a kapu mögül figyelte az eseményeket, sérülése miatt jutott ideje belenézni a világkupába is.

- A focin kívül is figyelemmel kísérem a sportvilág eseményeit, szinte minden sportágat szeretek, sőt rendszeresen fogadok is az eredményekre. Örülök, hogy most házhoz hoztak egy ilyen rangos versenyt, szurkolok is a magyaroknak. Számomra a vívás és a lövészet is igen izgalmas volt, a többi tusáról nem beszélve, amelyek nagyon látványosak.

- A város anyagilag és erkölcsileg is támogatta a rangos sporteseményt – hallottuk Macsali Róbert sportreferenstől, míg Vezér Mihály polgármester arról beszélt, hogy örömmel adtak otthont az úszás, a kézilabda és az atlétika után egy újabb sportágnak, amely reményei szerint gyökeret ver Százhalombattán, és akár szakosztályi formában is testet ölt majd. Erre utalt Pálvölgyi Miklós öttusa szövetségi kapitány is, akitől azt kérdeztem az utolsó napon, jönnek-e máskor is hozzánk?

- Szerintem van esély rá, mert ilyen remek rendezéssel és körülményekkel még sehol sem találkoztam – szögezte le. Kis helyen minden együtt volt, nem kellett a versenyszámok közben utazni, buszozni a sportolóknak, ami nagyon fontos szempont. Jó szájízzel távozik az öttusa krémje. Mindenki dicsérte a világkupát, a helyszínt, a várost, a barátságos embereket, és azt mondták, máskor is szívesen visszajönnének. Jó volna, ha Battán működne egy öttusa szakosztály, mert akkor még könnyebb lobbizni.

- Elégedett a magyar versenyzők teljesítményével is?

- Továbbra is rajtunk ül a hazai pálya átka, sajnos nem születtek kimagasló eredményeink. Nagyon erős volt a mezőny és sok balszerencse nehezítette versenyzőink teljesítményét. Marosi Ádám ötödik helyezése – bár nemrég Szardinián győzött – azért értékes, a junior korú Demeter Bence tizenegyedik helyezése pedig kifejezetten biztató a jövőre nézve. Ne feledjük, hogy ezt a világrekordnak számító száznégy tagú mezőnyben érte el! A lányok, sajnos, most nem rukkoltak ki jó helyezésekkel, de van még idejük az olimpiáig, addig sokat javulhatnak.

(A fotókat Ba Norbert készítette)