Mindannyiunknak vannak ismerősei, akik tegnap még tevékenyen, fiatalon, élettel teli jártak közöttünk, ma pedig már nincsenek. Néha nagyon nehéz elfogadni, hogy többé nem jönnek szembe az utcán, szorongva gondolunk itt maradt családjukra, szeretteikre, az évekre, amiket még élhettek volna, és talán arra is, vajon mennyi időnk van hátra nekünk? Nem ér-e utol minket is idő előtt a titokzatos, félelmetes betegség, amit sokáig gyógyíthatatlannak tartottak, amelynek neve még sokak számára ma is egyet jelent a halálos ítélettel.
Dr. Farkas Gábor háziorvos, gasztroenterológus huszonöt éve gyógyít Százhalombattán. Sok betegét évtizedek óta ismeri, számosat nemcsak páciensként, hanem szomszédként, munka-, sport-, vagy éppen szülőtársként, barátként, hiszen kicsi a város. Minden esetben nagyon nehezen dolgozza fel, ha valamelyiküknél visszafordíthatatlan elváltozást talál. Mint mondja, akár száz olyan történetet is tudna mesélni, amikor a végzetes betegség szűrővizsgálattal megelőzhető, időben diagnosztizálva meggyógyítható lett volna.
Az önkormányzat tavaly nagyszabású szűrőprogramot szervezett a felnőtt korú lakosság számára, amely a tervek szerint idén is folytatódhat. Jelenleg az új szűrés előkészítése zajlik. A helyi szakorvosok és háziorvosok javaslatai alapján ezúttal három olyan ráktípus szűrését finanszírozná a város, amelyek a vezető halálokok között szerepelnek, és bizonyos vizsgálatokkal megelőzhető, kiküszöbölhető a kialakulásuk. Ezek a vastagbél, a prosztata és az emlőrák.
A legtöbb ember számára sajnos nemcsak a betegségek, hanem a hozzájuk kapcsolódó vizsgálatok is ijesztőnek tűnnek. Talán kevesen tudják, hogy ma már nem feltétlenül jelentenek középkori tortúrát.
A vastagbéldaganat egyik tipikus előjele a bélvérzés, amelyet azonban kezdeti – még kezelhető - stádiumban szabad szemmel nem lehet észrevenni, csak laborvizsgálattal állapítható meg. Ezt a vizsgálatot a 45-60 éves korosztály számára évenként tanácsos elvégezni. Ha az eredménye pozitív, akkor ajánlott az úgynevezett kolonoszkópia, vagy közismertebb nevén végbéltükrözés.
Dr. Farkas Gábor minden kolonoszkópiára utalt betegnek elmondja, hogy több módszer közül lehet választani. Mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai is. A hagyományosan végzett kolonoszkópia kellemetlen beavatkozás, de a Százhalom Egészségügyi Központban dolgozók mindent megtesznek azért, hogy elviselhetővé tegyék. Akinek a szervezete alkalmas, és vállalkozik is erre, annál altatásban végzik a beavatkozást, erre azonban 4-6 hetet várni kell. Emellett ma már úgy is dönthet a páciens, hogy a teljesen fájdalommentes, úgynevezett virtuális kolonoszkópiát választja, amely computer tomográfos vezérléssel történik. Ennek hosszabb a várólistája, és a fővárosban végzik, de mindenki számára elérhető. Hátránya a hagyományos kolonoszkópiához képest, hogy utóbbi lehetővé teszi a bélben talált jóindulatú elváltozások – polipok – azonnali eltávolítását. A CRC, (colorectális carcinoma vagy végbéldaganat) szinte minden esetben a polipusok talaján alakul ki.
A CRC tünetmentes betegség. Amikor már fájdalmat, tapintható elváltozást, látható vérzést okoz, többnyire gyógyíthatatlan. Jó hír azonban, hogy kifejlődéséhez 10-15 év kell, tehát a már említett korosztály évenkénti székletvizsgálatával gyakorlatilag teljesen kiküszöbölhetnénk. A kérdezett szakorvos egyébként egyetért amerikai kollégáival, akik szerint: "Ones in a life colonoscopy", vagyis legalább egyszer életében mindenkinek be kell vállalnia a kolonoszkópiát.
Sok nő viszolyog a mammográfiától, de még ennél is több férfi retteg a prosztatája vizsgálatától. Ma már a prosztataszűrésnek is létezik fájdalommentes módja, egy egyszerű vérvizsgálat. A tervek szerint erre kapnának lehetőséget az érintett korosztályhoz tartozó százhalombattai férfiak az önkormányzat új szűrőprogramja keretében, a hölgyeket pedig busszal szállítanák a budaörsi mammográfiai vizsgálatra, amivel sok várakozási időt takaríthatnak meg.
Dr. Farkas Gábor szerint példaértékű az a hozzáállás és anyagi áldozatvállalás, amellyel az önkormányzat a helyi egészségügyi ellátáshoz viszonyul, hiszen az itteni orvosok világszínvonalú körülmények között és eszközökkel végezhetik munkájukat, a szűrőprogramok megszervezése, támogatása pedig olyan szolgáltatás, amelyre a legtöbb hazai településen gondolni sem lehet. Jó lenne, ha minden városlakó tisztában lenne azzal, mekkora értékhez jut, amikor az egészségét segítenek számára megőrizni. Akkor talán nem fordulna elő olyan gyakran, hogy az előjegyzett vizsgálatra nem jelentkezik a beteg, drága időt rabolva ezzel az egészségügytől, de elsősorban azoktól, akik heteket várnak arra, hogy sorra kerüljenek.
A gasztroenterológus háziorvos nagyon bízik abban, hogy ismét nagy, talán a tavalyinál is nagyobb érdeklődés lesz a szűrőprogram iránt, és ezúttal azok is felkeresik az orvosokat, akik eddig nem tették. Ha a képviselő-testület meghozza döntését, és elindulhatnak a vizsgálatok, postán értesítik az érintett népességet, de azok is jelentkezhetnek a szűrésekre a háziorvosuknál, akik nem kapnak "behívót".



