Május elsején mi másról is kérdezhetnénk az utca emberét, mint a munkáról. Külön aktualitást ad a témának az úgynevezett Nemzeti Munka Terv, amelynek egyes elemei május 1-jétől léptek életbe, mint például a táppénz maximálisan adható mértékének csökkentése. A program keretében elindul a munkanélküliek és rokkantnyugdíjasok ellátásának felülvizsgálata, valamint a nyugdíjrendszer átalakítása is. Ugyanakkor szintén e naptól nyílik meg az osztrák és németországi munkavállalás lehetősége is. „Foglalkozhatnánk inkább vidámabb dolgokkal, hisz majális van!” – mondta az egyik megszólított.
G. Szabó Tünde, munkanélküli: A nők visszatérése a munkaerő piacra a legnehezebb. Olyan feltételekkel vettek volna vissza a korábbi munkahelyemre, amiket nem tudtam vállalni két gyerekkel. A nők ellátják a háziasszonyi teendőket és még dolgozni is, nem egyszerű. Régen több generáció élt együtt, segítettek a nagyszülők, de most ők is dolgoznak. Felsőfokú végzettségem van, azzal könnyebb elhelyezkedni, de érettségivel, vagy 8 általánossal a legnehezebb.
Fehér Anita, HR-es: Ami még nem jelent meg rendeletben, az még nem történt meg. Majd akkor beszélgetünk róla. De amíg csak rebesgetik, nem riogatjuk az embereket. Nem tartom jó ötletnek, hogy lecsökkentik a munkanélküli ellátás idejét, mert egy-másfél év kell, hogy valaki munkahelyet találjon. Ami viszont pozitív, hogy 40 év munkaviszony után a nők elmehetnek nyugdíjba. Aki teheti, el is megy. Szerintem a kismamák foglalkoztatása és a távmunka, ami még egyáltalán nincs kidolgozva és megoldásra vár.
Molnár Ferenc, logisztikai vezető: Akinek van munkája és nem érintik a változások, az nem is foglalkozik ezzel. Én ritkán vagyok táppénzen, de vezetőként voltak olyan tapasztalataim, hogy visszaélnek vele. Úgy gondolom, ezzel az intézkedéssel kiszűrhetők a visszaélések. Aki viszont tényleg beteg, az rosszabbul jár. A rokkantság felülvizsgálatával teljes értékben egyetértek, más kérdés, hogy a munkaerőpiac fel tudja-e venni őket. A nyugdíjrendszer, a pénztárak átalakítása nem tetszik, szükséges rossznak tartom. A folyamatos nyugdíjkorhatár-emeléssel sem értek egyet.
Zólyomi Ildikó, felvételvezető: 18 éve egy közszolgálati televíziónál dolgozom, csak jót tudok mondani róla. A közszolgálati médiumok összevonása viszont nagyon látványosan érintett bennünket, pedig eddig nem éreztünk bizonytalanságot. Nem gondolkodnék külföldi munkában, mert a családom ideköt. Konkrétan Százhalombattához.
Major Krisztina, szállítmányozási referens: Műszakosként szíven ütött a műszak- és ünneppótlék esetleges csökkentése, de szeretem a munkámat, nem mennék külföldre. 1993 óta dolgozom a MOL-nál, egyelőre biztonságban érzem magam. Az időnként felreppenő rémhírek ellenére is, amik a pozícióm megszűnéséről szólnak.
Fábián Karina, divattervező és stylist tanuló: Jövő nyáron végzek. Körülnézek itthon, de Ausztráliában szeretnék dolgozni, egy újságnál. Anyukám négy nyelven beszél, itthon mindenhonnan elküldték, hogy túlképzett. December óta Ausztráliában él. Amennyire a szakmámba belelátok, eléggé belterjes társaság, ritkán engednek maguk közé új embert, ezért gondolkodom külföldben. Tanulunk vállalkozási ismereteket, de nem megyünk bele túl mélyen a jogi, szabályozási és adózási dolgokba.
