Sok szempontból igencsak prózai korban élünk. Pláne nem jellemző, hogy az emberek ráérősen leülnének, mondjuk egy kávéházban, és verseket olvasnának, majd megvitatnák azokat. Miközben a versek észrevétlenül mégis a mindennapjaink részei: a gyereknek mondókázunk vagy lefekvéskor csendesítjük, háztartási munka közben vagy az utcán járva felidézünk sorokat, mintha csak dúdolnánk, esetleg este lefekvés előtt kerül elő egy verskötet a párna alól. A költészetnap közeledtével a mindennapi költészetről kérdezgetve az embereket, kiderül, hogy a versek igenis jelen vannak az életünkben.
Kövesdi Veronika, tanuló: Elég sok verset olvasok, de tudom, hogy ez manapság nem jellemző. Nem katasztrófa, egyszerűen ilyen korszakban élünk. Nemrég mindenki kávéházakban üldögélt és Karinthyt kereste a tekintetével, de formálódik a világ, vele együtt az ember és az emberből fakadóan a vers is. A jelenben slam poetry-vé lesz. Sokan persze nem fogadják el ezt a tézist, de melyik században értették meg a kortárs művészetet? (A slam poetry egy modern költészeti stílus, amely csakis szóban és leginkább élőben hatásos. Forrás: www.slampoetry.hu)
Kövesdi Veronika, tanuló
Pozsgainé Dobák Anita, középiskolai tanár: Nagyon jóban vagyok a versekkel. A gyerekeket is úgy neveltük, hogy lefekvéskor mesét vagy verses mesét olvastunk nekik. Általában este, amikor van egy kis nyugalom körülöttem, előveszem a verseket. Hangulatfüggő, hogy melyiket. Van, hogy József Attilát, de sokat tanítottam a reneszánszról és akkor Michaelangelo néhány töredékesen fennmaradt versét olvastam. Sokszor olvasok olasz vagy német verseket eredetiben.
Pozsgainé Dobák Anita, középiskolai tanár
Szondy Melinda, újságíró: Bár a középiskolai irodalomórák után sokáig nem nyúltam verseskötet után, az mindig is nyilvánvaló volt számomra, hogy ha önálló otthonom lesz, a könyvespolcon mindenképp helyet foglalnak majd a magyar klasszikusok. Ma már Arany, Petőfi, Babits, Ady, József Attila, Szabó Lőrinc és a többiek mellé odakerült a polcra nagy kedvencem, Faludy György is, illetve néhány kortárs költőnő, mint például Falcsik Mari, Szabó T. Anna és Kiss Judit Ágnes. Nem állítom, hogy minden nap olvasok verset, de időnként nagyon jól esik leülni és kikapcsolódni. Nekem ebben sokkal kellemesebb partner egy verseskötet, mint mondjuk a tévé.
Szondy Melinda, újságíró
László Bandy, képzőművész: Ritkán, de rendszeresen olvasok verseket. Igazán olyankor kerülök közel hozzájuk, mint például, amikor Baka Györgyi kötetét illusztráltam. A másik nagy élményem, hogy már hetedik éve mondok verset a Felhőjárókkal a költészetnapi műsorban. Ilyenkor rákényszerülök, hogy még mélyebben átgondoljam a tartalmukat és az előadásukat, amit szintén alkotásnak fogok fel. Nagy élmény volt, amikor két alkalommal is Tar Gergő dobművésszel szinte újraalkottuk Radnóti és Weöres Sándor költeményeit.
László Bandy, képzőművész
Szélpál Stefi, drámapedagógus: Mindig is jelen voltak a versek az életemben. Sokat segítettek gyerekkoromban is, felnőttként is, családanyaként is. Ha rossz kedvem van, ha jó kedvem van, ha rábukkanok egy olyan versre, ami mást is feltölthet, vagy olyan üzenete van, ami esetleg a barátaimnak is fontos lehet, megosztom velük. Szerencsére át is adhatok ebből az érzésből a gyerekeknek, akikkel nap mint nap foglalkozom. Sokszor olvasunk fel egymásnak verseket a családommal is. Meggyőződésem, hogy a versek az életünkhöz tartoznak: jókedvre derítenek, bíztatnak, reményt adnak, ha kell. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hiszen így lesz kerekebb a világ.
Szélpál Stefi, drámapedagógus
Szűcs Balázs, informatikus: Örömmel veszem észre, hogy egyre több zenekar nyúl vissza régi magyar költők verseihez! Én úgy gondolom, egy zene akkor igazán jó, ha a ritmuson túl el is tudja gondolkodtatni az embert. A magyar nyelv tényleg az egyik legkifejezőbb a világon, de sajnos már kevesen tudják olyan szépen beszélni, ahogyan megérdemelné. Ezért is tartom helyesnek, hogy a zenekarok olykor előveszik a nagy költőink verseit. Ha már a médiában úgysem tudnak értelmesen beszélni, külön öröm, ha legalább a jobb zenék szövegéből visszaköszön némi kultúra.
Szűcs Balázs, informatikus
