Gyerekként még játéknak fogta fel, focizni is szeretett. Később az érdi VMG-ben folytatta tanulmányait. Jól kiegészítették egymást a sport és a gimnáziumi követelmények, de tudta, hogy nem fog örökké kézilabdázni, diplomára vágyott, mérnöknek készült.

Elsőre felvették a BME-re. Bejutni nem volt nehéz, csak bent maradni. Sok energiát felemésztő tanulási időszakot élt át. Közben az utánpótlásból bekerült a felnőtt csapatba, ami korábban nem volt gyakorlat. Akkoriban a battai kézicsapat az ország élvonalába tartozott, profi játékosokat szerződtettek. Pótkapusként 5-6 szezont üldögélt végig a kispadon. Ehhez rengeteg türelemre, az edzéseken pedig óriási alázatra volt szüksége, hogy elfogadja a rutinos játékosok tanítási módszereit.

Áldozattal is járt ez a kétirányú elkötelezettség: vizsgaidőszak után a barátai a Balatonra mentek, ő folytatta az edzéseket.

Úgy gondolta, addig folytatja a kézilabdát, amíg az nem megy a tanulás rovására. Közben pénzügyi összeomlás fenyegette a csapatot, szűkültek a korábbi források, néhány játékostól meg kellett válniuk. Végül visszaestek az NB I/B-be, ahol Sótonyi László vezetésével kimagasló eredményeket értek el. Megnyerték a bajnokságot, és ismét visszakerültek az NB I-be. Istvánnak, mint a csapat kapusának tevékeny szerepe volt ebben, miközben óriási megtiszteltetésnek érezte, hogy korábbi példaképeivel játszhat egy csapatban és válogatott játékosok ellenfele lehet. Óriási elismerésként értékelte Dejan Perics és Mocsai Lajos személyes dicséretét a veszprémi arénában.

2006-ban kezébe kapta villamosmérnöki diplomáját. Diplomamunkáját – a Nagyfeszültségű távvezetékek kompaktálásáról – külön díjazta a Budapesti és Pest megyei Mérnöki Kamara. Némi tépelődés után olyan munkahelyet választott, amely lehetővé tette, hogy a csapattal maradjon, a MOL-nál helyezkedett el.

Szokatlan és fárasztó volt, amikor elkezdett teljes állásban dolgozni az edzések mellett. Két év kellett, mire belerázódott. Éppen ekkor érkezett a csapat újabb pénzügyi krízise. A zaklatott körülmények ellenére sikerült meglepő eredményeket elérni, de a szezon végén a kiesést már nem tudták elkerülni. A következő szezonban pedig egyik pillanatról a másikra már a megszűnés fenyegette a százhalombattai kézilabdacsapatot. Érdekes év jött az NB II-ben, ahol Keresztes József új edzőként jó hangulatot, megfelelő csapatmorált teremtett és kitűzte a bajnokság megnyerését, ami sikerült is. Visszatornázták magukat az NB I/B-be, miközben továbbra is battai játékosokra építenek.

Mint mondja, lehetett volna talán jobban gyerek, többet fiatal. Sok áldozattal járt a versenysport. Néha sokkal nehezebb feldolgozni a sikert, mint a vereséget. Nehéz normálisnak, szerénynek maradni. Ő maga még sosem érezte úgy, hogy maximálisan elégedett önmagával. Lehet szezononként egy-egy meccs, vagy egy szép helyezés a MOL-os fiatal mérnökök szakmai versenyén, de mindig azt mondja, lehet még tanulni, van hova fejlődni.