Harmadik hónapja dolgozom Százhalombattán, mint kulturális tanácsadó, és pozitív élmények sokaságát éltem meg ez idő alatt. Aki még nem töltötte be e hivatalt, gondolom úgy képzelheti, hogy a "tanácsadó" otthon ücsörög, kicsi kezével mindenféle tanácsokat ír (amelyekből persze nem lesz semmi,) utána csendesen kiül a napra, és nagyon elégedett magával! Nos, nem egészen így működik a dolog.

Tanácsokat nem egy épületnek ad az ember, hanem embereknek. Csak akkor érdemes bármit is csinálni egy város érdekében, ha az látványosan megjavítja az ott élők életminőségét, konfortérzetét, városszeretetét. Ezért nap, mint nap a Battán élők gondjaival foglalkozom, igyekszem a legtöbb itt élőt megismerni, megérteni. Óbudán egy élelmiszer üzletben rám mosolygott az eladó: - Ugye, maga battai?

Egy darabig feltartottam a sort, mert láttam a hölgy arcán, annyira szeretné azt hallani, hogy – igen! Sokáig néztem a parizert, mert azon járt az eszem, mikor és ki mondhatja ki tiszta szívéből, hogy a város közösségéhez tartozik? Aki hajnalban elindul innen egy másik településre dolgozni, hogy aztán késő este ide térjen vissza nyugovóra, vagy annak is joga van viselni e titulust, aki hajnalban másutt ébred, ide vezet az útja, itt tölti az életét, és csak este tér vissza az ágyába?

Valószínűleg mindkettőnek! (- Kérek 30 deka parízert!)

Jézus azt írja a Korinthusiakhoz írt második levelében: Olvasd a Bibliát! Jegyzetelj! Imádkozz napjában többször, hogy Isten igéje betöltse az elméd! Márpedig a "Legnagyobb Kommunkiátor" nem szokott butaságokat mondani! Nem a helyszín a fontos, hanem a gondolataid! Úgy vélem, ha az elmédet, érzéseidet lekötik egy közösség problémái, ha már tudsz "battaiul" gondolkozni, jogosan érezheted magad otthon a városban! Mikor felszedek a főtéren egy csikket, mert zavar, hogy rontja a városképet, vagy ha a tér alatti garázslejárónál állandóan az jár az eszemben, hogy valamivel le kellene zárni a peremét, nehogy egy kisgyerek felmásszon rá, és leessen, az szerintem már jó jel! Annak reményében végzem a munkám, hogy egyszer talán engedélyt kapok majd Önöktől, hogy én is battainak érezhessem magam. Ennek szellemében igyekszem majd ezen újság hasábjain rendszeresen beszámolni a tevékenységemről és segítséget is kérni Önöktől, ha arra "nekünk", battaiaknak szükségünk van!