"Zsolnais" iskolaként szokatlan és szomorú összefüggésekben halljuk most a Zsolnai nevet, elhunyt Zsolnai Tanár Úr, és megtorpanásunkban helyet kap az emlékezés...

Nekem eszembe jut egy találkozás. Felidézem azt a Kutató Gyerekek Tudományos Konferenciáját, amelyen egyik tanítványom szerepelt "az állatok lábnyomai és más jelei" témával. Már akkor megható volt számomra, ahogy a zsűri értékeléskor továbbgondolva a témát megkérdezi: vajon mi, emberek milyen nyomot hagyunk magunk után?

Sokan kitaposott ösvényen járunk, mert nem vagyunk elég bátrak és kitartóak, de szerencsére minden korban vannak útkeresők, kísérletezők, akiket követhetünk. Ilyen egyéniség volt a tanár úr, mert újított a tanításban, kutatott és alkotott, harcolt a kommunikációs kultúráért.

Az életút lezárult, az életmű elkészült, vigyázzunk, hogy Zsolnai szellemisége átjárja a tanítás mindennapjait, felfrissítse a régit, az elavultat.