Január 3-án, életének 63. évében elhunyt Hegedüs Dezsőné, Varga Éva, a MOL Csoport egykori Logisztikai igazgatója.
Egy viharsarki faluban, Békéssámsonon született és nevelkedett. Itt kapta meg családjától és szigorú, ''régi vágású'' de nagy tudású egyházi tanítóitól azokat a szellemi és erkölcsi alapokat, amelyek egész életét végigkísérték, és amelyekből mindig meríteni tudott. Környezetében mindenki dolgozott, ez számára már gyermekként teljesen természetes volt, szabómester édesapja is azt vallotta, hogy aki nem tud tisztességesen dolgozni, abból nem lesz tisztességes ember. Munka iránti elkötelezettségét hordozta magával élete végéig.
A 60-as évek elején családjával Szegedre költözött, itt végezte a ma is neves Ságvári Endre Gimnáziumban középiskolai, majd világhírű professzorok irányításával - vegyész szakon - egyetemi tanulmányait, mindkettőt kiváló eredménnyel.
Egyetemi tanárai kiváló eredményei miatt marasztalták, de ő a családalapítást választotta. Ezt követően férjével nyakukba vették az országot, és a rengeteg fiatal pályakezdővel együtt ők is Százhalombattán kezdték meg közös életüket.
A DKV (Dunai Kőolajipari Vállalat) volt első munkahelye, és noha a vállalat neve többször változott, innen vonult nyugdíjba 33 év munkaviszony után. Az Üzem és Munkaszervezésen kezdett dolgozni, majd gyermekei születése után, a 70-es évek közepén, az intenzívvé vált fejlesztések lendületében az Analitikára került. Folytatólagos tanulmányainak és gyors szakmai fejlődésének köszönhetően felettesei megbízták a Benzinkeverő üzem vezetésével. Akkoriban ő volt az egyetlen női üzemvezető. Az itt töltött tíz évet tartotta pályafutása legjobb időszakának. Egészségügyi okok miatt kényszerült elhagyni a veszélyes, benzingőzös közeget, de a váltás újabb kihívásokat hozott. A Fejlesztésre került, ahol nagy volumenű országos tartálypark-építési/fejlesztési tenderek lebonyolításában vett részt kiváló kollégákkal, és közreműködött a stratégiai készletezés alapjául szolgáló létesítmények építésében is. A 90-es évek beruházásai rengeteg szerkezeti változást hoztak a MOL életében, amely átalakítási koncepció végén felajánlották részére a Logisztika vezetését. Örömmel vállalta az eddigi legnagyobb kihívást, és szakmai irányításával, a világ legkorszerűbb elvei alapján, logikusan működő szervezeti egység jött létre. Kegyetlen munka volt - mondta később erről az időszakról, de büszke volt arra, hogy a felépített rendszer jórészt a mai napig változatlanul megállta a helyét, a telepek ma is modernnek mondhatók. Nyugdíjazásáig, 2004-ig vezette a Logisztikát.
Élete végéig aktív volt, hozzáértése és tapasztalata miatt kereste a szakma. Irányította többek között a komáromi biodízel üzem felépítését, illetve termelésének beindítását, ezzel párhuzamosan az ország stratégiai üzemanyagkészlet biztonsági tároló-rendszerek optimalizálásában is tanácsadó volt.
Szenvedélye volt az olvasás, kiválóan ismerte a magyar történelmet. Ehhez kapcsolódott másik szenvedélye, az utazás. Férjével kezdetben itthon csavarogtak, majd a környező országokat járták be keresztül-kasul, és amikor a rendszerváltást követően megnyíltak a kapuk, a világot vették a nyakukba. Megszámlálhatatlan országban, minden földrészen jártak. Ami időben beleférhetett egy-egy útba, azt ők ketten belesűrítették. Képek, filmek, rongyosra olvasott útikönyvek őrzik a kalandok emlékeit.
Azonban mindezek mellett, családja volt az első. Mindig volt energiája gyermekeire, unokáira, főzésre, szervezésre, és mindenre, ami egy családot családdá tesz. Úgy tűnt, lemeríthetetlen szellemi és fizikai kapacitással rendelkezik. Nem készült rá, hogy elmegy, tervei voltak.
Nem kívánhat jobb társat, anyát, nagymamát, kollégát, főnököt senki, mint amilyen Ő volt. Ő egy csoda volt.
Búcsúztatása a római katolikus egyház szertartása szerint január 21-én, 15 órakor a Százhalombattai Köztemetőben (2440 Százhalombatta, Szabadság út) lesz.
A gyászoló család
