A korábban a város által támogatott macskaetetőház-program nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert az állatbarát városlakók nem a házikókba, hanem azok mellé szórják a macskáknak szánt ennivalót, terített asztalt biztosítva ezzel az éhes rókák számára.

Kár lenne arról vitát nyitni, hogy vannak-e rókák a város belterületén – mondja Szentes Erika, a SZÁK elnöke -, aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy saját szemével is láthatott a csőcsorda árkából leselkedő ravaszdit. Ez persze nemcsak Százhalombattán tapasztalható, hanem más városokban (mi több, a fővárosban) is, mert egyes vadállatok fokozottan hajlamosak az urbanizálódásra, a róka mellett a nyest is ilyen. Nem kimondottan a macskák számára kitett ennivaló vonzza őket, előszeretettel kotorásznak a szemétgyűjtők környékén, a merészebbek pedig a kertes házak tyúkóljait is meglátogatják. Hozzáteszi: kétségkívül nem nyújtanak esztétikus látványt a kihelyezett macskaházak körüli különféle edények, és valóban jó lenne javítani ezen a helyzeten.

Jelenleg tíz-tizenkét gazdátlan macska él a város közterületein. Ennél többen voltak, de tizenhárman most ideiglenesen az egyesület elnökénél laknak, többet pedig sikerült örökbe adni. A múlt évben a SZÁK mintegy százhúsz állatot gondozott, köztük rigókat, nyulakat, sünöket, emellett nyolc apró kutyát is megmentett, amelyeknek sikerült gazdát is találni. Negyvenkét gazdátlan macskát ivartalanítottak, emellett az önkormányzati támogatással megvalósult programban 50 nősténymacska ivartalanítása történt meg. 44 kóbor macska részesült gyógykezelésben, hét esetben sebészeti ellátásra is sor került, 76 állat pedig védőoltást kapott.

A kóbor macskák tömeges befogadása a mostani körülmények között nem tekinthető végleges megoldásnak, ugyanis nem tudják biztosítani a karantént, azaz a frissen behozott állatok jobb híján a már bent lévők közé kerülnek, és esetleges betegségeikkel megfertőzik azokat. Ideális az lenne, ha az "újoncokat" el lehetne különíteni a többiektől, amíg bebizonyosodik, hogy nincs semmiféle fertőző betegségük. Ezt azonban egy-egy állatvédő a saját lakásában nem tudja biztosítani.

A polgármester levelében azt javasolja: célszerű lenne befogni a kóbor macskákat és gazdáknál, illetve menhelyen elhelyezni azokat. A SZÁK elnöke válaszában megfogalmazta, hogy tényleges megoldást egy macskaotthon jelentene, olyan fedett, fűthető hely, ahol mód nyílna az elkülönítésre, vagyis a veszettségre aggályos vagy embert mart macskák megfigyelésére, emellett biztosítani lehetne egy tágas szabadtéri ketrecet, ahová az állatok igényeik szerint kijárhatnának. Az otthon emellett látogatókat is fogadhatna, megkönnyítve ezzel a gazdátlan állatok végleges elhelyezését.

A kérdés, hogy mi legyen a város kóbor macskáival, még nem dőlt el, ehhez további egyeztetésekre van szükség, az azonban biztos, hogy az önkormányzat szándéka és az egyesület munkája önmagában nem garantálja, hogy a probléma valóban megoldódik. További szemléletformálásra van szükség. Annak minél szélesebb körben való elfogadtatása, hogy a felelős állattartás fontos eleme a felesleges szaporulat megelőzése, az állatok – különösen a nőstények – ivartalanítása. Addig ugyanis, amíg sokan rosszul értelmezett állatszeretettől hajtva szaporodni engedik macskáikat, majd nem találva gazdát a kicsiknek, a közterületekre rakják ki azokat, a gond újratermelődik.