Az iskola egyik tanára beadta a felmondását, amit az igazgató elfogadott. A szülők nem nyugodtak bele a pedagógus távozásába, fórumot szerveztek, amelyre a képviselő-testület tagjait is meghívták. Az ott elhangzottak hatására az igazgató megváltoztatta korábbi döntését, és kijelentette, hogy elfogadja a nyilatkozatot, amiben a tanárnő visszavonja felmondását.
Mondhatnánk, hogy megnyugtatóan végződött a történet, ha nem érezné minden érintett, maga Szabó Zoltán igazgató is úgy, hogy nem meggyőződésből, hanem kényszer hatására mondta ki a végső szót.

Násztor Andrást kizárólag a szülői aggodalom vezette, amikor úgy döntött, fórumot szervez október 26-ra az iskolában történtek tisztázására. Fia az iskola 8. b osztályába jár. Amikor sírva mesélte el otthon, hogy magyar tanárnője már nem tanítja tovább, Násztor András először úgy gondolta, tanárok jönnek-mennek, senki sem pótolhatatlan. Amikor azonban megismerte az ügy részleteit, megváltozott a véleménye. Donászy Juditnak nem kis szerepe volt abban, hogy az Arany Jánosba íratták be gyereküket. A pedagógust nagyon szerették a tanítványok, és munkájával a szülők is meg voltak elégedve. Az előző tanév végén az igazgatótól is azt hallották, hogy az osztály rendkívül tehetséges, különösen humán területen, ezért az iskolavezetés minden támogatást meg fog adni ahhoz, hogy a gyerekek a lehető legjobb képzést kapják, vagyis, hogy érdemes legyen középiskolai tanulmányaikat is az Arany Jánosban folytatni. Ehhez képest elfogadhatatlannak tűnt, hogy egy kiváló pedagógus tanév közben akarja elhagyni az iskolát, az igazgató pedig még a kéthónapos felmondási idő letöltésétől is eltekint. Az apuka szerint ennyi időre bizonyára szükség lett volna ahhoz, hogy másik megfelelő tanárt találjanak a távozó helyére. Aggodalmait igazolódni látta abban, hogy állítása szerint két hétig nem volt magyarórájuk a gyerekeknek. Úgy véli, nyolcadikos, felvételi előtt álló osztály esetében ez megengedhetetlen. Miután meggyőződött róla, hogy a szülők többsége hasonlóan gondolkozik a történtekről, megszervezte a fórumot a művelődési házba, amire az érintett szülőkön kívül a képviselő-testület tagjait is meghívta. Elmondása szerint azért, mert biztos volt benne, hogy a rendezvényen megjelennek majd politikusok, így jobbnak látta, ha legalább minden oldal képviselteti magát. A rendezvényen aztán Szabó Zoltán igazgató kimondta azt, amit a többség várt tőle. Násztor András szerint azért, mert „nem volt hova hátrálnia” ugyanis egyetlen felszólaló sem értett vele egyet. Násztor András nem nyugodt, de úgy gondolja, megtette, amit tehetett. Mert, ahogy fogalmaz, nem politikáról és nem is felnőtt emberek konfliktusairól van szó, hanem százötven gyerek jövőjéről.

A történtek után nem lesz könnyű folytatnia a munkát az iskolában – mondta Donászy Judit -, a szülők és a gyerekek szeretete, ragaszkodása azonban meggyőzte arról, hogy ezt kell tennie. A konfliktusok sorozata, amik miatt végül úgy érezte, hogy el kell hagynia a munkahelyét, nyár végén, a gólyatáborban kezdődött. Néhány gyerek helytelenül viselkedett, más iskolákban, más táborokban is előfordul ilyesmi. Az ügy azonban valahogy nem akart lezárulni. A tanárnő szerint az iskolavezetés is hibázott, ráadásul felülbírálták döntéseit, a nézeteltérések egyre inkább személyeskedésig fajultak. Az utolsó csepp az volt a pohárban, amikor a saját gyerekén – aki szintén az Arany tanulója - csattant az iskolavezetéssel kialakult konfliktusa. Amikor beadta a felmondását, az igazgatóval abban egyeztek meg, hogy néhány nap múlva sor kerül egy tisztázó beszélgetésre az érintettekkel. Ez a néhány nap számára elég volt ahhoz, hogy lehiggadjon, így a találkozóra már a felmondását visszavonó nyilatkozattal ment. Átadni azonban nem volt módja, mert az igazgató közölte vele, hogy azonnal felmenti a munkavégzés alól. Így az iskolavezetéssel azóta sem tudta tisztázni a konfliktusokat, és nem érti, miért nem kapott erre még esélyt sem.

Ő elismerte, miben hibázott, azt szerette volna, ha ezt mások is megtették volna. Sajnálja, hogy így összeroppant, a szülőktől és a gyerekektől a fórumon és a tévé nyilvánossága előtt is bocsánatot kért, és nagyon hálás mindazoknak, akik melléálltak, és erősítették ebben a nehéz időszakban.
Szabó Zoltán igazgató ma sem érti, hogyan jutott el Donászy Judit a felmondásig. A tanárnőt maga is kiváló pedagógusnak tartja, akit az iskola mind erkölcsileg, mind anyagilag maximálisan elismert. Az elmúlt négy évben – amióta Szabó Zoltán betöltötte az igazgatói posztot - nagyon jó volt az együttműködésük. Mindez néhány hét alatt változott meg. Egy olyan iskolában, ahol négy tagozat működik és nyolcvanhárom pedagógus dolgozik, nyilván elkerülhetetlenek a nézeteltérések, a viták. De ezek nem tartoznak senki másra, mint azokra, akik között kialakultak – véli az intézményvezető. Úgy érzi, a maga részéről mindent megtett a konfliktusok megoldása érdekében, és teljesen váratlanul érte Donászy Judit lépése. Annál is inkább, mert a tanárnő ezekben a napokban többször is kérte a segítségét konfliktusai megoldásában, amit véleménye szerint korrektül meg is tett. Azt gondolta, hogy a 10. osztályos szülői értekezlettel – ahová behívta őt a tanárnő – lezárultak a korábbi esetek. Ezen a szülők meghallgatták az igazgató mondandóját, és úgy tűnt, elfogadták a gólyatábori tanulói büntetéseket és az osztályban tanító tanárnővel való konfliktushelyzet is tisztázódott.

A felmondás egyoldalú jognyilatkozat, amit a munkáltatónak el kell fogadnia. Először megpróbálta jobb belátásra bírni a tanárnőt, ezért is javasolta azt a bizonyos tisztázó beszélgetést, amire végül nem került sor. Hogy miért, arról úgy véli, nem tartozik a nyilvánosságra. A lényeg, hogy az iskolában olyan erőssé vált már a feszültség, hogy a mindennapi munkát akadályozta. Ezért döntött úgy, hogy nem tart igényt a felmondási idő ledolgozására, mert ha a tanárnő elmegy, talán megnyugszanak a kedélyek, és folytatódhat minden a megszokott kerékvágásban. Az érintett öt osztályban nyolc munkanapon keresztül helyettesek tanították a magyart, majd munkába lépett az új kollegina, akit Donászy Judit helyére vettek fel.

Az igazgató ma is úgy látja, hogy az iskola érdekét szolgáló döntést hozott. Nem tudja, kitől, milyen információkat kaptak az önkormányzati képviselők, akik megjelentek a fórumon, és nem érti, miért nem kértek tőle tájékoztatást a nyilvános vita előtt. Mint mondja, ezen a rendezvényen értesült róla, hogy Szabó Attila, az önkormányzat illetékes szakbizottságának elnöke aznap délelőtt sürgősségi indítványt terjesztett be a képviselő-testülethez, amelyben az ügy kivizsgálására tesz javaslatot. Furcsának találta, hogy a képviselő – aki egyébként az iskolaszék tagja – nem kereste meg az esettel kapcsolatban, és egyoldalú információk alapján adta be az indítványát. A képviselő azt is elmondta a fórumon, hogy ha az igazgató „visszaveszi” a tanárnőt, akkor ő visszavonja ezt az indítványt. Szabó Zoltán úgy látja, hogy csak két rossz közül választhatott.

Ha a testület vizsgálatot indít, akkor hetekig, esetleg hónapokig nem lesz nyugalom az iskolában, ráadásul egy ilyen vizsgálat – akárhogyan is végződik – nem tesz jót az intézmény hírnevének. Abban az öt osztályban, ahol Donászy Judit tanít, most biztosan megnyugszanak a szülők és a gyerekek – véli -, más kérdés, hogyan csapódik le mindez a többi kollégán. Október 27-én rendkívüli szülői munkaközösségi ülés volt, amelyen a szülői képviselők nagy részének az volt a véleménye, hogy ezzel a döntéssel, amelyet a külső kényszer hatására hozott az igazgató, semmi sem oldódott meg. Az intézményvezetőnek a jövőben nehéz lesz következetesen személyi döntéseket hoznia, és tovább romolhat a munkamorál a klikkesedések kialakulásával, amely az oktató-nevelő munka rovására mehet. Szabó Zoltán szerint elvonták igazgatói jogkörét, amikor döntése megmásítására kényszerítették. Mindaz, ami történt, sokat ártott az iskolájának, de úgy véli, a többi intézménynek is, hiszen ezek után egyik intézményvezető sem tudhatja, hogy a jövőben mikor avatkoznak be munkáltatói jogkörébe.